A Steve ‘N’ Seagulls már a névválasztás miatt dicséretet érdemel. Gondolom nem egy szomjas pillanatban ugorhatott be a fiúknak az ötlet… Adott öt figura, akik Finnország egyik nem túl frekventált részén összejárnak kicsit zajongani. Amit a  Hayseed Dixie elkezdett a hard rock stílusban, azt ők átültették a metal több kategóriájába is. Az ACDC Thunderstruck című klasszikusát átgyúrták egy olyan Bluegrass stílusú feldolgozássá, amit logikusan egy Georgia állambeli underground rádióadó éjszakai kínálatában keresne a stílusra szakosodott hallgató. Az eredmény egy 24 milliós nézettséget is meghaladó YouTube videó lett, illetve egy lemezszerződés, aminek köszönhetően a mai napon már a második nagylemezük jelenik meg.

A borító és a Brothers in Farms lemezcím alapján azt gondolhatnánk, hogy a srácok továbbra sem veszik magukat túl komolyan, a lemez tartalma viszont nagyon is összeszedett és átgondolt munka eredménye. Igazán jó feldolgozást nehéz készíteni. Ha lehetőség van egy egészen másfajta stílusban átdolgozni valamit, esélyesebb a jó eredmény. A Steve ’N’ Seagulls esetében a legnagyobb kihívást abban látom, hogy mennyire sikerül a felhasznált hangszerek hangzásához illő dalokat feldolgozni. A Brothers in Farms döntő többségében sikerült erre jól ráérezniük.

A rockos, lazább hangvételű eredeti szerzeményekből sikerült a legkönnyebben kihozni a legjobbat. Az It’s A Long Way To The Top, a The Pretender, a Born To Be Wild és a Self Esteem mind jól mennek a finnek stílusához, a ritmus nagyon rendben van ezekben a dalokban, sikerült megtartani az egyébként zseniális eredeti szerzeményekben hallható erőt.

Az egy az egyben átültetés mellett vannak aztán olyan példák is, ahol nagyon bátran belenyúltak az eredeti dalszerkezetekbe. A Symphony of Destruction átgyúrása hatalmas ötlet volt, mivel az eredeti riff ebben a hangszerelésben teljesen laposan hat. A November Rain-t érzem a lemez legjobbjának. A dal eleve jól illeszkedik a finnek zenei világába, és a záró zongorás részt is sikerült teljes mértékben a saját ízlésükre formálni. Az In Bloom-ot emelném még ki, soha nem énekeltek még Nirvana szerzeményt ennyire boldogan!

Ami érzésem szerint kilóg a sorból, az a Sad But True. Ehhez kár volt hozzányúlni, nagyon hiányzik az eredetiben kőkeményen odacsapó ritmusgitár húzása.

Csak ajánlani tudom ezt a lemezt, egy fesztiválon pár sör után nagyot fog ütni!

Steve ‘N’ Seagulls – Brothers In Farms
(Szeptember 09 – Spinefarm)

01. Aces High (Iron Maiden)
02. Sad But True (Metallica)
03. Wishmaster (Nightwish)
04. It’s A Long Way To The Top (If You Wanna Rock’n’Roll) (AC/DC)
05. You Could Be Mine (Guns N’ Roses)
06. November Rain (Guns N’ Roses)
07. In Bloom (Nirvana)
08. Symphony Of Destruction (Megadeth)
09. Fill Up The Tank
10. Burn
11. The Pretender (Foo Fighters)
12. Self Esteem (The Offspring)
13. Out In The Fields (Gary Moore/Phil Lynott)
14. Born To Be Wild (Steppenwolf)