Június 7-én, vasárnap érkezett el hozzánk a Hellyeah európai turnéja keretében, ami, vasárnap ide vagy oda, igazi csemegének ígérkezett. Megkésve érkeztünk, az első zenekar már kezdett, bár mint kiderült még az elején jártak, mert elég sokáig játszott. Nagyon egyik zenekart sem ismertem az előzenekarok közül. A Room of the Mad Robots egy két ponton így is megfogott, bár azt nem tudom, hogy a sör ütött meg olyan gyorsan – iszonyat meleg volt-  vagy tényleg annyi 7/8-ot használtak abban a pár számban, mint aminek tűnt. A 7/8 meg jó móka.

magma rise5 560A Magma Rise meg akármennyire is ismert zenészekből áll, valamiért soha nem fogott meg, de az kétségtelen, hogy igényes zenét játszanak. Ez sajnos most sem változott, személy szerint nekem nem jött át, de azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy ez nem csak rajtuk múlt, a hangosítás valahogy most érdekesre sikerült. Minden hangszert lehetett ugyan jól hallani, csak nem egyszerre, egy helyen. Az egyik oldalon az egyik gitárból nem lehetett hallani semmit, a másikon meg a másikból – és a dobból. Ami mindkettő zenekarnál még nehezítette a hangulatot az az volt, hogy ekkor még gyakorlatilag csak lézengtek az emberek a klubban.

 

Azért a Hellyeah kezdésére a hely legalább félig megtelt, bár ezen még ekkor is meg voltam hellyeah 20150626lepődve. Ami elsőre már nyilvánvaló volt annak ellenére, hogy csak egy gitárossal játszottak – Tom sajnos a lábtörés miatt nem lehetett jelen – (valamint, hogy a hangzással akadtak problémák), az, hogy itt bizony nem igazán lesz kompromisszum, csak metál. És az is lett. Chad végig hozta a kötelezőt, teljesen együtt élt a közönséggel, a színpadon tett alakítása csillagos ötös. Nagyjából húsz perc elteltével már javult a hangzás is, bár abban nem vagyok biztos, hogy ezt azért éreztem így, mert tényleg jobb lett, vagy csak azért, mert az első pár sorban középen gyakorlatilag semmit nem lehetett hallani a gitárból, így inkább a szélére orientálódtunk. Christian játéka már sokkal tisztábban kivehető volt, a maximumot kihozta egy gitárral az estéből, jól kiegészítették egymást a basszeros Sanders-el.

Vinnie játékáról szerintem nem érdemes sokat írni, az elmúlt évtizedekben már bebizonyította, hogy elég magasan van azon a ranglétrán. Amit inkább vele kapcsolatban kiemelnék, hogy a mai napig nem értem, és nem tudom, hogy a koncert vége felé mégis mire állt fel, és ha a dobra, akkor az hogy nem szakadt be…

hellyeah1 20150626Leginkább az új album dalai domináltak a koncerten, de azért előkerültek régi gyöngyszemek is, mint a Matter of Time vagy Drink Drank Drunk. A Sangre Por Sangre-t művérrel összemázolt énekes arckifejezése még adott is egy löketet az egésznek, bár számomra a legjobb az estében vele kapcsolatban, amikor egy már-már Coelho magasságokba emelt filozófiai körvasútban kifejezte, hogy nagyjából kurvára leszarja, hogy kevesen vagyunk, kik vagyunk, a metál az metál, egy család, mindegy milyen nyelven beszélünk, mert itt mindenki megérti az egésznek a mondanivalóját. Az pedig, hogy a műsor közepén két szám közé becsempésztek egy kis Slayert, már csak csemege volt 🙂

Összességében egy pörgős, tömör, velejéig metál programmal jöttek, így nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy láthattam őket.

Cikk: Bubu
Képek: Máté Évi
További képek a buliról IDE KATTINTVA érhetőek el.
hellyeah live5 560