Amikor az ember elmegy egy koncertre, azért lélekben felkészül arra, hogy nem minden lesz tökéletes. Hiába szereti a zenekart, a dalokat, legbelül mindig tudjuk, lehetnek hibák, akár a tagoktól, akár technikai vagy hangosítási szempontból. Kivéve, ha TOTO koncertre mész! Na, ott tuti nem lesz hiba, semmilyen, soha. Egyszerűen ez a zenekar nem képes hibázni, és ez már-már idegesítő.
Harmadszor látom a Steve Lukather vezette legendás formációt, de mindig megrökönyödöm attól a profizmustól, zenei alázattól, amit a 40 éves csapat nyújtani tud. Mintha csak most kezdenének befutni és bizonyítani akarnának a közönségnek, hogy ők igenis egy jó zenekar… Mindegy, épp kikkel kiegészülve jön a TOTO, hiszen 3-4 alaptagon kívül rengeteg a cserélődés, aki épp ráér, az adott turnén az jön, itt mindenki vérprofi és mindenki tud minden hangszeren játszani, plusz énekel, de nem csak vokalistaként, hanem bárki megállja a helyét szólistaként is. Igazságos ez, kérdem én? Máshol több tucat zenekarba nem jut ennyi tehetség, mint itt egy bandába, mindig, minden felállással. 
Koncert előtt azon viccelődtünk, na, majd most írunk egy listát a zenekar hibáiról… Üres maradt az a képzeletbeli lap. Egyszerűen nincs, amit felsoroljunk a negatív oldalon.

A 40 éves jubileumát világ körüli turnéval ünneplő zenekar, ezúttal David Paich billentyűs helyett a Prince mellől is ismert Dominique Talipin-nel érkezett, basszus gitáros poszton Shem von Schroenck, dobosként Shannon Forrest, míg kiemelt vokalista és szaxofonosként Warren Ham csatlakozott még a Steve Lukather, Joe Williams, Steve Porcaro, Lenny Castro fémjelezte zenekarhoz. 

A kb. félháznyi Aréna közönsége pedig azt kapta amit várt. Aki meg először látta a TOTO-t az biztos, hogy jóval többet is. Egyénileg és csapatban is egy 110%-on pörgő zenekart, akik nem csak akkor élvezték, amit csinálnak, amikor mindenki látja őket, hanem a színpadról levonulva, hátul pihenve is táncoltak és buliztak a színpadon maradottak épp aktuális játékára. Mi ez, ha nem a NAGYBETŰS ZENE, ahol nem számít, hány éves vagy, mióta vagy a zenekarban, épp a világ melyik pontján, hány századik koncertet tolod, te akkor is a maximumot nyújtod, és a maximálisnál jóval jobban kiszolgálod a közönséget.

Erre pluszban rájött, hogy a TOTO nem csak az a háromslágeres zenekar, ahogy sokan ismerik őket, hanem igenis  több tucat olyan szerzeményt tudnak felvonultatni, ami a “nem rajongó” számára is tökéletes buli nóta. Tegnap is mindegy volt, hogy épp a Hold The Line, Rosanna, Africa triumvirátus szólt, vagy épp valamelyik kevésbé ismert daluk akusztikus verziója, az Aréna egy emberként lélegzett a csapattal, és ez is abszolút Lukather-ék érdeme. Itt még a szólók sem tűntek hosszúnak és feleslegesnek, a két beiktatott feldolgozás (Michael Jackson és Beatles) pedig szintén úgy szólalt meg, hogy az eredeti előadók is állva tapsoltak volna, ha ezt hallják. Mindent eladhatóvá tudnak tenni pusztán a tehetségükkel és a színpadi jelenlétükkel, még ennyi idősen is. 
És ha ez nem lenne elég, akkor arról is szót kell ejteni, hogy a stáb, akikkel dolgoznak, szintén hibátlanul működik. Nincs még egy olyan csapat, akiknél mindegy, hogy az első sorban középen, vagy hátul a szélen, esetleg a második emelten ülve vagy a bulin, ugyanúgy fog szólni. Semmi sincs túlvezérelve, minden hangszer, ének és vokál egyformán jól hallatszik. Hihetetlen igényesség van a produkció mögött. 

Tegnap két óra hibátlan koncertnek lehettünk szem- és fültanúi, ahol olyan örömzenélés ment, amit tényleg csak tátott szájjal irigykedve tudtam figyelni, és ezzel valószínűleg nem csak én és a többi 8-9000 rajongó volt így, hanem az a több tucat hazai zenész is, akik tiszteletüket tették ezen az estén, hogy megnézzék, miért a TOTO a világ legjobb koncert-zenekara. Mert az, ezen nincs mit finomítani. Még azt is eltudom nézni, hogy Steve Lukather valószínűleg egy 30 éves nejlon függönyt vett fel ing gyanánt a bulira, de ő az egyetlen ember akinek még ez is jól állt.

Ha a TOTO jön, abban az évben minden más elhalványul, lehet akármilyen jó is a felhozatal, ezt élőben, hangulatban lehetetlen felülmúlni. Legyél gyerek, tinédzser, középkorú vagy idősebb, ez a ZENE kortalan, és mindig az is marad.  Nem szeretek úgy írni, mintha elfogult lennék, de itt egyszerűen nem lehet máshogy. Szeretnék addig  élni, hogy egyszer írhassak valami negatívat a TOTO valamelyik koncertjéről, de akkor valószínűleg sosem fogok meghalni.

További képek: ITT.

Cikk és képek: Kieron