“A rock halott”, ” A metál senkit sem érdekel már”… Sokáig sorolhatnánk azokat a szalagcímeket, amik mostanában egyre gyakrabban töltik meg a médiákat. Nos azoknak akik ezt így gondolják, ott kellett volna lennie szombaton az A38-on. Ott, mert olyat tapasztaltak volna, hogy azonnal visszavonnak minden ilyen gondolatot. Az AWS eleve egyre nagyobb név, és már-már kötelező elvárás feléjük, hogy mindig király bulikat toljanak, de most ezt is sikerült felülmúlniuk, nem is kevéssel.
Persze nem egyedül róluk szólt az este. A Down for Whatever és a KIES is felszántotta a deszkákat, nem is volt hiányérzete senkinek, de remélem nem haragudnak meg a srácok, ha ez a beszámoló most nem róluk szól. Az AWS évről évre egyre jobban felkapott, de ezt a sikert abszolút maguknak köszönhetik. Nem csak annak, hogy alapjáraton az igényeknek megfelelő, a trendeket követő modern hangzású metált nyomnak, de annak is, hogy abszolút alázattal csinálják azt, amit. A rajongó az első, és ha ez megvan akkor tuti a siker. Sok tehetséges zenekar beleesik abba a hibába, hogy azonnal akar a csúcsra törni, és semmi nem érdekli, csak azt hogy ezt elérje. Nem foglalkozik a rajongóival, nem ad elég hangsúlyt a kommunikációra. Pedig ez lenne a lényeg. Az AWS sem egyik pillanatról a másikra tört be. 10 éve már, hogy elkezdték, és talán most mondhatják el, hogy igen, elérték azt amit ebben az országban elérhettek underground bandaként. Mert még mindig nem main-stream zenekar. De szerintem ez nem is baj.
De mondjatok még egy hazai csapatot, akik ebben a rétegben képesek dugig tölteni a hajót. Nem nagyon lehet ilyet találni. Ez pedig valami. Sőt, ez hatalmas szó, mert itthon, ezek között a körülmények között ez kb. lehetetlen. A magyar könnyűzenei ipar kiválasztott magának pár zenekart akiket nyom, akiket teletöm pénzzel, mert eladhatónak a tart, a többi meg rohadjon meg ott ahol van.
És még így is, az AWS elérte azt, hogy 10 évvel a kezdetek után egy lemezbemutató koncerten, olyan hangulatú, telt-házas showt csinált, amit szerintem a pár száz méterrel arrébb lévő Trackben épp koncertet adó Tankcsapda is megirigyelt volna.
Az új dalok mellett előkerült kb. az összes “klasszikus”, no meg egy csomó ritkán játszott darab is, hiszen most bőven volt idejük a fiúknak. És tényleg igaz, hogy az A38 az egyik legjobb koncert helyszín, mert brutális volt ahogy megszólalt az egész. Letépték az arcunkat a riff áradatokkal, az ösztönösen, az első sor arcába üvöltő Siklósi Örs pedig olyan energiákat szabadított fel, amit rengeteg másik frontember megirigyelhetne.Volt rá példa, hogy a zsámbéki művházban alig két tucat ember figyelte őket, mégis ugyanazzal az elánnal tolták végig bulit, mint most amikor több száz rajongó jött le miattuk, vett rájuk jegyet. Ez az a különbség ami jelenleg kiemeli őket a hazai metál színtérből. Itt látszik pontosan az alázat, a közönség szeretet, no meg a zeneszeretet amit a saját alkotásaid táplálnak benned, ha előadhatod őket élőben.
A hangulatot meg szinte le sem lehet írni. Volt itt minden, a stage divingtól kezdve, a mezei pogón át, a wall of deathig, amit valljunk be igen ritkán látunk a hajó gyomrában. A közönség egy emberként lüktetett végig a színpadon állókkal, és a bő másfél órás koncert után egy összeizzadt masszaként távozott a koncertről. Ki haza, ki pedig tovább az after-partyra a zenekarral.Ha minden zenekartól csak feleennyit kapnánk, akik ilyen magasságokba vágynak mint az AWS, akkor asszem nem lenne okunk panaszra. Ez egy tökéletes buli volt, a tökéletes helyen, egy hazai viszonylatban tökéletes zenekartól. Ezek után meg az olyan apró hibák senkit nem érdekeltek,amik minden élő koncertnek a velejárói. Örs hangja itt-ott elfogyott, a gitárszólok élőben azért nem szólnak olyan tökéletesen mint az albumon, de ez belefér, főleg így, ilyen körítéssel. Egyedül talán csak a technikai malőr volt frusztráló, ami Brucker Bence erősítőjével volt szinte végig a buli alatt. Veress Áron dobosnak viszont hatalmas pacsi jár, mert ezt a mennyiségű dalt, ilyen energiával lehozni, egy ilyen terjedelmű bulin tényleg megsüvegelendő teljesítmény.
Az AWS már nem számít kis-névnek itthon, és noha sosem fog “Tankcsapda magasságokba” emelkedni, de ez nem is baj. Inkább szeretném őket emlegetni olyan nevek társaságában, mint az Ektomorf, vagy a Special Providence, akik külföldön játszanak több száz, több ezer ember előtt, magyar zenekar létükre. Csak ugye jelenesetben ott az a fránya magyar nyelv, amiben egyébként ritka erős dalszövegeket tolnak elénk, de a nemzetközi hírnévhez ez egy nagy buktató. Pedig ha valaki, ez a négy srác megérdemelné, hogy szerte a világon tudják mi is az az AWS.
Szóval halott lenne a rock zene, nem érdekelne senkit a metál? Egy nagy lóf*aszt! Igen is él a rock és itthon jelenleg AWS köntösben mászkál…
Fotók: Horpáczi Dávid
További képek a buliról: IDE KATTINTVA!
