Több meglepetéssel szolgálnak a fesztivál szervezői 2015-ben a Rockmaratonon. Dunaújvárosba költözött, valamint a nagy érdeklődésre való tekintettel már a fesztivál előtti vasárnap fogadtak minket, korán érkezőket. Úgy érzem egyöntetűen kijelenthetjük, hogy az új helyszín tökéletes hely a maratonnak. A környék gyönyörű, barátságos, de leginkább a kisugárzása ragadja meg az embert, ahogy a Road is megfogalmazta „ Amint megérkeztünk, úgy éreztük hazaértünk.” Nos a 0. nap címszavakban: utazás, megérkezés; alapozás, ismerkedés; várakozás, türelmetlenség; sátorállítás, képszakadás.

  1.                   nap

Lassan csordogálnak az emberek a kempingbe, a büfékbe, a korán érkezők pedig megszenvedik az előző éjszakát követő másnapot, vagy folytatják, amit félbehagytak. A zuhany hideg, de legalább gyorsan halad a sor. Sajnos a hideg sörért már többen sorakoznak, a koncertek előtti ital tankolásánál csak fél órás várakozással juthattunk hűsítőhöz, így a Lecher színfonikus-metál showjáról lemaradtam, de beugrottam a fél órával később kezdő Barackára, akik meg kell hagyni, még mindig hozzák a formájukat. Sokat nem időztem a punk zenekarokat felsorakoztató Monster Arénában, ugyanis a Soproni Nagyszínpadon olyan nevek léptek fel, mint Omen, Rómeó Vérzik, Road és Paddy and the Rats, akik egy Rockmaratonon kihagyhatatlanok. Az Omen indította a napot/ estét a nagyszínpadon, egyből belecsaptak a közepébe és nagyon dinamikusan kezdték a bulit, ezzel megalapozva a hangulatot. Amennyire felébresztették a közönséget a hangtechnikusoknak kellet volna még kávé, amit sajnos az est végéig sem kaptak meg (sem a nagy, sem a hammer színpadon). Ezzel szemben a zenekarok állták a sarat és oltári műsort csaptak. Külön tisztelet jár a Virrasztók zenekarnak, akik sikeresen megidézték a technika ördögét és egy bő 20 percre elment a koncert közben az áram, amit meglepő profizmussal kezeltek. Meghitt gyertyafényt teremtettek, előkerült a sámándob, majd miután elcsendesült a közönség elénekelték Basa Pista balladáját. Előkerült a pálinka is és halottaink tiszteletére ihattuk egyet. A Monster színpadon is érhette meglepetés a közönséget, ugyanis a Rózsaszin Pittbull ismét Kassai-val lépett fel. Bár egy kis csúszás miatt darálták a koncertet és megállás nélkül játszották a dalukat ez csak mégnagyobb löketett adott a pogózó közönségnek. Őket követte az Aurora, akik hozták a tőlük elvárható több évtized alatt kiforrott műsort. E közben a Soproni színpadon a Rómeó Vérzik mozgatta meg a tömeget a kőkemény Rock ‘ n’ Rollal, utánuk pedig a Road kompenzálta a július 11-ei Barba Negrás koncertjüket. Hihetetlen energiát ontott a pódium. Minden kiábrándult rajongó újra beleszerelmesedhetett a zenekarokba. A nap végére két tánctér alakult ki a fesztiválon, a Monster sátorban a Konflikt nyomta a talpalá valót, fergeteges punk muzsikával őrjítette meg a magyar közönséget; a nagyszínpadon pedig a Paddy and the Rats táncoltatta meg a nagyérdeműt, az ír beütésű kalóz dallamokkal. Minden tisztelet a szervezőknek, nagyon ütős első napot állítottak össze. A második napon sem lankadhat a hangulat, hiszen csak az első zenekarokat emeljem ki: Nuclear Assault, The Southern Oracle , Éhenkorászok, Remorse éheztetik a maratonistákat.