Arctalan Death Metal, így is lehetne jellemezni a tegnap esti Cannibal Corpse koncertet. Ezzel persze csak arra az apróságra akatam célozni, hogy nem sokat láthattunk a tagok arcából az eszelős zúzás közepette belógó sörényük miatt. Bár nem először léptek fel nálunk, sőt az utóbbi néhány évben gyakorlatilag haza járnak hozzánk, mégis szép számban gyűltek össze a death metál szerelmesei, ezen a forró szerdai estén a Barba Negra Trackben. Nagy szerencse, hogy mire színpadra léptek, a nap már épp távozóban volt a horizonton, így nem a sivatagi forróságban kellett nekiveselkedni a pusztításnak, ami ránk várt.
Ez már a kemény magja a Cannibal Corpse rajongói táborának, hiszen ennyiszer egymás után még a kedvenceire sem biztos, hogy elmegy az ember, a „kannibálok” pedig féléven belül másodszor tiszteltek meg bennünket. Az elsőre abszolút esztelen és vérgőzös hangulatú darálásban, azért hallható az átgondoltság is. Azok számára, akik nem ismerik az együttest, akár egyhangúnak tűnhetett a koncert. Jobban belegondolva alapvetően jellemző a death metálra, hogy kicsit monoton. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy számára olyan a death metál, mint a black metál ugrálós, fejrázós változata. Ezzel persze nem értek teljesen egyet, azonban lehet benne némi igazság. Az avatott fülekkel rendelkezők nyilván különbséget tudtak tenni egyik és másik dal között, és jól érezték magukat a koncerten, bár az még engem is meglepne, ha mondjuk valaki az ének alapján ismerne fel egy-egy számot. George Fisher torkából ugyanis olyan hangok törnek elő, amelyeken nem szívesen hallgatnék esti mesét, de a dalaik szövegeihez nagyon is ez illik. Hiszen aki számai témáiként a vérengzést, kínzást és az élőholtak világát választja, ahhoz valami pokoli hang dukál.
Miután már ismerem egy ideje a zenekar munkásságát, nem ért meglepetésként, hogy a koncerten is hozták a megfelelő minőséget és szintet. Sőt, nem tudom eldönteni, hogy a stúdióban felvetteknek van inkább koncert hangzása, hangulata, vagy éppen fordítva. Lehet, hogy ilyen szempontból könnyű a dolguk, azonban a közönséget megnyerni sosem egyszerű feladat. Főleg akkor, ha az ember egészségi állapota nincs feltétlen a toppon, de jó volt látni, hogy Paul Mazurkiewicz dobos háta már egészen rendbe jött, így semi nem hátráltatta abban, hogy kellő erővel szétverje dobjait. Az is igaz, hogyha nem sikerült volna nem járnának ilyen sűrűn kis hazánkban. Mindig öröm számomra, ha egy banda a magyar közönséget ennyire megszereti, hiszen ez azt jelenti, hogy tudjuk, hogyan kell egy isteneset zúzni, és elérni ezzel azt, hogy szívesen jönnek vissza hozzánk, nem csak muszájból, ahogyan egy-két csapat teszi.
Természetesen az előzenekarokról sem feledkeztem meg, de sajnos, mivel aznap más kötelezettségeim is akadtak, így csak a Kill With Hate utolsó 1-2 dalát hallhattam, az viszont kiváló felvezetésnek tűnt a CC előtt.
Fischeréktől több régebbi dal mellett, három új albumos számot is hallhattunk, no meg előkerültek az olyan „slágerek”, mint például a „A Skull Full of Maggots”, vagy az etalon záródal a „Hammer Smashed Face”. Aki pedig ezek alapján arra gondol, hogy meg kéne őket hallgatni, az jobb, ha felkészül, mert a Cannibal Corpse nem gyenge idegzetűeknek való. Erre példa lehet talán a „Stripped Raped and Strangled” vagy az „Addicted to Vaginal Skin” című számuk.
Mindezeket összegezve, csak az menjen Cannibal Corpse-ra, aki tényleg a belezős death metál szerelmese és értékelni tudja azt, amit lát és hal. Én jó hangulatban távoztam a koncertről és szívesen elmennék legközelebb is, ha ismét erre tévednek.
További képek IDE KATTINTVA
Fotók: Kieron
Setlist:
Scourge of Iron
Demented Aggression
Evisceration Plague
Stripped, Raped and Strangled
Disposal of the Body
Sentenced to Burn
Kill or Become
Sadistic Embodiment
Icepick Lobotomy
Addicted to Vaginal Skin
The Wretched Spawn
Dormant Bodies Bursting
I Cum Blood
Unleashing the Bloodthirsty
Make Them Suffer
A Skull Full of Maggots
Hammer Smashed Face
Devoured by Vermin
