A Lacuna Coil legutóbbi, Delirium címmel kiadott albumának budapesti lemezbemutató koncertjét május 7.-én vasárnap lehet majd elcsípni az A38 Hajón, az olasz zenekar a Moldovából érkező Infected Rain társaságában lép majd fel. Cristina Scabbia énekesnő egy kötetlen beszélgetés keretében válaszolt Humel kérdéseire.
A Delirium eddigi pályafutásotok egyik legsúlyosabb lemeze lett, a hangzás és a stílus nagyon hasonlít a korai kiadványaitokhoz. Volt valami konkrét esemény, ami ezt a hangulatot hozta ki belőletek?
Több dolog kombinációja kellett hozzá. Alapvetően úgy gondolom, hogy minden eddigi lemezünkön tudtunk valami újat mutatni. Ez a folyamatos fejlődés fontos számunkra, nem szeretnénk magunkat albumról albumra ismételni. A Delirium előtti időszak tele volt megpróbáltatásokkal: betegségek, családtagok elvesztése… Az egyik családtaghoz köthető betegség miatt kellett ellátogatnunk egy elmegyógyintézetbe. Ebből gondolom kiderül, hogy nem volt valami vidám hangulat a zenekaron belül… Ez a kínlódás és keserűség hozta ki belőlünk ezeket a dalokat. Valamilyen bizarr oknál fogva akkor vagyunk a legkreatívabbak, amikor a legnagyobb pofonokat kapjuk az élettől. A Delirium a mi válaszunk az életnek a pofonokra! Úgy érzem, hogy az elmúlt négy év volt az életem eddigi legkeményebb szakasza, emberileg rengeteget változtam ebben az időszakban. A hangzáshoz kapcsolódóan még annyit tennék hozzá, hogy élőben mindig is ez a súlyos stílus jellemzett minket. Nagyon természetesnek éreztük ezt a harapósabb megközelítést. A Delirium egy nagyon őszinte lemez lett, és ki tudja, még az is lehet, hogy legközelebb egy még arcbamászóbb anyaggal fogunk előállni!
Ez az első lemezetek az új felállással, a tagcserék mennyire játszottak szerepet az agresszívebb hangzás kialakításában?
A tagcseréknek nem volt különösebb hatása a dalszerzésre, mivel a zene alapja az esetek többségében Marco-tól jön. Andreával ezekre az alapokra dolgozzuk ki a dallamokat és a dalszövegeket. Ryan csatlakozásával Marco-nak lehetősége van újabb ötletek és trükkök kipróbálására, mivel egy teljesen új stílusban játszó dobossal alkotja a ritmusszekciót. A gitárok terén még nem tartunk ott, hogy ezeket az újításokat kiaknázzuk, ezért is dolgoztunk több helyen vendéggitárosokkal, mint Myles Kennedy vagy Mark Vollelunga.
Marco lett az album producere, minek köszönhető, hogy ennyire kézben akartátok tartani a munkát? Nehéz volt meggyőzni a kiadót, hogy ezzel a munkamódszerrel tudjátok majd magatokból a legtöbbet kihozni?
Elég hosszú ideje dolgozunk már együtt a Century Media-val ahhoz, hogy megbízzanak a döntéseinkben és a megérzéseinkben, nem volt bonyolult megértetni velük, hogy most ez a lehető legjobb megoldás. Eddigi pályafutásunk során szerencsénk volt rengeteg kiváló producerrel együtt dolgozni, úgy éreztük tanultunk már annyit, hogy most önállóan is megbirkózzunk a feladattal. Szükségünk volt erre a kihívásra! Egy külső fül bevonása azt jelenti, hogy a felvételek során megváltoznak a dalok. Egy producer rengeteg jó ötlettel állhat elő, és a történet vége mindig az, hogy ezeket az ötleteket valamilyen formában beépítjük a dalokba. Most szerettük volna kizárni a változtatás lehetőségét is. Ezért is dolgoztunk Milánóban: az egész csomag felett át akartuk venni az irányítást! A felvételeken kívül minden más művészi tevékenységet is ide értve, mint például a borító elkészítése. És hogy őszinte legyek, nagyon büszke vagyok az eredménnyel! Rengeteg munkát kellett belefektetnünk ebbe a lemezbe, de véleményem szerint minden egyes munkaóra megtérült! Az pedig hab a tortán, hogy ennyire jól fogadta a lemezt a közönség!
Milyen érzés volt otthoni környezetben dolgozni? Könnyebb, vagy nehezebb volt a feladatra összpontosítani a korábbi felvételekhez képest?
Voltak előnyei, és a hátrányai is. Eleve elvonja az ember figyelmét a munkáról, ha esténként hazamegy. Találkozol a családtagokkal, a barátokkal, természetes hogy nem a munkáról szól minden perced. A másik oldalról nézve viszont halálosan kényelmes, hogy a saját ágyamban alszom, emiatt sokkal nyugodtabban tudtam a stúdióban dolgozni, sikerült az otthoni környezetben a nap folyamán felgyülemlett feszültségtől megszabadulni. Arról nem is beszélve, hogy egy kisebb vagyont meg tudtunk spórolni, nem kellett szállodára költenünk. A siker titka abban volt, hogy egy nagyon aprólékosan kidolgozott ütemezést követtünk, ez segített mindenkinek kellőképp a feladatra összpontosítani.
Ezek szerint elképzelhető, hogy a jövőben is ezt a munkamódszert kövessétek?
Elképzelhető, viszont nagyon messze vagyunk még attól, hogy a következő lemez felvételén gondolkodjunk. Nem vagyunk egy ennyire előre tervező zenekar, a zeneszerzést mindig a turnézás után kezdjük csak meg. A zeneszerzéshez nyugalom kell. Alapvetően nagyon tetszik a Delirium irányvonala, a Blood, Tears, Dust talán az a dal, aminek a hangulata a legjobban elkapott, ezért tartom teljesen elképzelhetőnek, hogy a következő lemezen még súlyosabb irányba megyünk majd. De mint mondtam, még egy kicsit korai erről beszélni.
Az albumot a szokásos CD és LP alapú csomagok mellett egy korlátozott példányszámú kazettás verzióban is kiadtátok. Honnan jött az ötlet, illetve mennyire fontos számotokra az ilyen különlegességeken dolgozni?
Véleményem szerint sosem volt még ilyen hangsúly a korlátozott példányszámban megjelentetett csomagok kiadásán! A rengeteg letöltés miatt egyre fontosabb, hogy valami olyan, különleges csomaggal állj elő, ami majd kiemelt helyre kerülhet egy vásárló otthonában, ami akár a lakberendezés része is lehet. Valószínűleg nem sok kazettás magnó található egy mai átlag háztartásban, viszont ez az a formátum, ami minket is arra az időre emlékeztet, amikor megkaptuk az első lemezszerződésünket! Ha bármikor meglátom a kedvenc együtteseim régebbi kiadványait kazettán, egyből megveszem ezeket, a mai napig szívesen gondolok vissza azokra az évekre. Korábban is próbáltunk hasonló ötletekkel előállni, a Dark Adrenaline kijött például egy orvosi készlet részeként, az a csomagolás annyira különlegesre sikerült, hogy a mai napig ott díszíti a lakásom. Lényegében minden lemezzel ez a cél, kiadni valami egyszerű, de egyben egyedi verziót.
Elég nyilvánvaló az Instagramon megosztott képeitek alapján, hogy rajongtok a minőségi ételekért, mostanában egyre több zenekar ad ki saját néven szeszes italokat. Nem foglalkoztatna benneteket valami tipikusan olasz hozzávaló kiadása? Egy Lacuna Coil kávé például?
De igen, ezt nagyon jól látod, már régóta megy a vita nálunk ebben a témában. Először a sörre gondoltunk, de mivel annyi különböző zenekar sörét lehet már kapni, ejtettük az ötletet. Valami eredetibbet szeretnénk kihozni. Számunkra az evés nem pusztán létfenntartás, mi tényleg élvezzük az ételeket! Semmiképp nem szeretnénk valami olyan termékkel kijönni, amire pusztán rányomtatják a nevünket, amit nem tudnánk teljes mértékben a sajátunknak érezni, illetve aminek a minőségével ne lennénk maximálisan megelégedve. Ehhez pedig idő kell. Az élelmiszerek terjesztése egyébként is egy trükkös témakör, az engedélyek beszerzése, a szállítás költséghatékony megszervezése, a hálózat kiépítése mind tele van buktatókkal. Elsősorban valami olyan termékben gondolkodunk, ami Olaszországból kerülne a nemzetközi piacra. Így tudnánk legkönnyebben biztosítani, hogy a minőség folyamatosan az elvárt szinten legyen. Dolgozunk rajta!
Mennyire hiányoljátok az olasz ételeket a turnén? A kávét például hogyan oldjátok meg?
A kávézás egyszerű, van egy kávégépünk Európában, egy pedig az Egyesült Államokban, a szabály pedig az, hogy nem indulunk el minimum két fél kilós zsák nélkül! De nem vagyunk egy válogatós csapat, szeretünk minden adott országban belemerülni a helyi különlegességekbe. Talán abban vagyunk eltérőek a többi zenekartól, hogy mi mindig elmondjuk a véleményünket arról, amit éppen felszolgálnak.
Andrea egy korábbi interjúban beszélt nekünk arról, hogy nagyon szereti a Genus Ordinis Dei zenéjét. Pár hónapja együtt turnéztatok velük Európában, mennyire van beleszólásotok az előzenekarok kiválasztásába?
A saját turnénkra szabadon választhatjuk az előzenekarokat, egyáltalán nem volt bonyolult elintézni. A GOD tagjai nem csak nagyszerű zenészek, de emberileg is nagyon jól kijövünk, ezért kimondottan élmény volt velük megosztani a turnébuszt. A közönségünk általában nagyon nyitott más stílusokra is, élvezik, ha nem egy hozzánk hasonló hangzású csapatot választunk előzenekarnak, a lényeg hogy az adott stílusban minőségi zenét halljanak. Ezért lehetett ez a párosítás is ilyen sikeres.
A színpadi megjelenésetekkel is próbáljátok hozni a Delirium hangulatát, hogyan alakítjátok ki a különböző turnék látványvilágát?
Ez megint egy olyan téma, ami teljesen természetesen állt össze. Fontos számunkra, hogy látványos és szórakoztató koncerteket adjunk. A smink ennek fontos része. Számomra a fellépésre való készülődésben is nagyon fontos szerepet játszik a smink. A koncertek előtt és után én vagyok a társaság egyik leglazább és legvidámabb tagja, a színpadon viszont egy oroszlánnak érzem magam! Ez az átalakulás nálam ott kezdődik, hogy leülök a tükör elé, és elkezdem felrakni az alapozót. A készülődés során érzem, ahogy lelkileg ráhangolódok a következő másfél órára!
A Blood, Tears Dust videója talán az eddigi leglátványosabb klip, amivel kijöttetek, és a hírek szerint várhatunk ezzel kapcsolatban folytatást is. Ez mikorra várható?
Jelenleg annyit elárulhatok el, hogy lesz valamilyen formában folytatás, május első felében tudunk majd további részletekkel szolgálni! Ez a klip a teljes történetnek csak egy része volt!
Mi a véleményed a videoklipek mai szerepéről? Az elmúlt években ez a terület is jelentősen átalakult.
Számomra egy videoklip készítése mindig hatalmas esemény, a vizuális eszközök rengeteget hozzáadnak a zenénkhez, egy klippel lehetőségünk van elmondani egy kerek történetet. A költségvetés az az elem, ami leginkább meghatározza majd a klipről kialakult véleményt, és manapság a rendelkezésre álló forrás nagysága estenként nagyon különböző lehet. Nyilván alapvető, hogy legyen egy jó alapötlet, a kivitelezés minősége azonban legtöbbször a költségvetésen múlik. Ettől függetlenül továbbra is azt gondolom, hogy fontos szerepe van a klipeknek. Arról nem is beszélve, hogy az elkészítésük halálosan szórakoztató!
Volt már rá példa, hogy egy dalotokat felhasználták videojátékhoz (A Swamped a Vampire: The Masquerade – Bloodlines-on hallható), gondoltatok már arra, hogy egy hozzátok illő játékhoz zenét szerezzetek?
Abszolút, mindannyian szeretünk játszani, kérdés nélkül benne lennénk! Ez egyébként is egy olyan terület, ami nagyon illene Marco zeneszerzési stílusához. Mindig valami film, tévéműsor, vagy videojáték adja számára azt a fajta vizuális inspirációt, amihez aztán megírja az aláfestő zenét, ezekből az elemekből állnak aztán össze a dalaink.
Vannak mostanában kiadott filmzenék, amiket sokat hallgatsz?
Nem vagyok válogatós, rengeteg filmnek és játéknak hallgatom a zenéjét, de nehéz lenne példákat kiemelni… Érdemes minél több albumba belehallgatni, többször találtam már zseniális szerzeményeket, amik a filmnézés közben egészen egyszerűen nem jöttek át. Egyszerűen azért, mert nem a zenére figyeltem, hanem a történet alakulására! Mindenki ismeri a Birodalmi Indulót a Csillagok háborújából, de ezen kívül még tonnányi zseniális dal hangzik el a filmben, amire én is csak a filmzenealbum meghallgatásakor kaptam fel a fejem.
Ha már szóba került, hogy tetszett a Zsivány Egyes?
Valószínűleg a legtöbb olvasót most magamra haragítom… Nem tetszett. Voltak jó pillanatai, csodálatos a megvalósítás, az utolsó tíz perc zseniális, hatalmas húzás, hogy így többet megtudtunk a Halálcsillagról…. Én a következő részt várom nagyon, sokkal jobban érdekel, hogyan alakul a cselekmény központi szála. A bemutató nagyon tetszett, ez alapján tele lesz a film olyan karakterekkel, akiket szeretek!
A mostani turné programjának majdnem felét a Delirium anyagából válogattátok össze, mennyire jelent problémát több mint 20 év terméséből összerakni egy olyan programot, amivel a közönség döntő többsége elégedett lesz?
Egyre nehezebb… Vannak olyan mérföldkőnek számító dalok, amiket egyszerűen nem hagyhatunk ki: Heaven’s a Lie, Swamped. Próbáljuk azt is figyelembe venni, milyen közönségnek játszunk. Ha például fesztiválfellépésről van szó, lehetőségünk van súlyosabb, vagy dallamosabb dalokra helyezni a hangsúlyt. A Delirium dalait nagyon pozitívan fogadta a közönség, hatalmas hallani, ahogy velünk együtt éneklik őket, látni, ahogy tombolnak rájuk, ebből a szempontból nagyon egyszerűen összeállítottuk a program egyik felét!
A mostani európai körötök után az Epica társaságában turnéztok majd az Egyesült Államokban egészen szeptember végéig. Vannak már terveitek az eddig lekötött koncertek utánra?
Nem igazán. Már az is meglepő számomra, hogy a következő hat hónapunk be van táblázva, általában két-három hónapnál nem szoktunk előrébb látni. Ha nem jön közbe semmi, szeretnénk lassan nekiállni a következő lemeznek. Meglátjuk. Nem vagyok a hosszú távú tervezés híve, szeretem a meglepetéseket!
Ha jól tudom a Delirium kiadásával lejárt a mostani szerződésetek a Century Media-val, velük tervezitek a következő lemezt is?
Igen jól tudod… Azt hiszem elárulhatom, hogy megújítottuk velük a szerződésünk. Nagyon jól megy a közös munka, megbízunk egymásban, és maximálisan támogatnak minket!
a Concerto Music bemutatja:
2017. május 7., vasárnap 19 óra
Budapest, A38 Hajó
Lacuna Coil, Infected Rain koncertek
Belépő: elővételes jegyek 4900 Ft, a koncert napján 5900 Ft.
Jegyek kaphatók a CD Pince, Headbanger üzletekben, az A38 Hajó pénztárában, valamint a www.concerto.hu, a http://tixa.hu és az http://a38.hu weboldalakon, továbbá a Ticketportal hálózatában.
Kapcsolódó weboldalak:
http://concerto.hu/
http://www.lacunacoil.it/
http://infectedrain.com/
https://www.facebook.com/concertoconcerts/
https://www.facebook.com/events/1653246934980127/