Amikor jubileumi évéhez érkezik egy zenekar, azt igyekszik maradandóan megünnepelni. Van olyan banda, aki hatalmas turnékat szervez, van aki az összes addigi kiadványait különböző ritkaságokkal felturbózva újra piacra dobja és olyan banda is akad, aki a legjobb nagylemezét szeretné a jubileum évében elkészíteni. Ez utóbbihoz tartozik David Coverdale és csapata, a Whitesnake.1987-ben tíz éves volt a Whitesnake, az énekes pedig felhagyva az addig rá jellemző blues orientált hard rock muzsikával mindenkinél nagyobb rocksztár szeretett volna lenni. Pedig a karrierje sem indult akárhogy. 1973-ban mindössze 22 éves kis taknyos diákigazolvány képű gyerkőc volt, amikor felkérték, hogy Ian Gillant pótolja a Deep Purple-ben. Sokan kétségekkel fogadták, de amint meghallották a Burn lemezen Coverdale hangját, minden kétkedő befogta a száját. Nem is csoda, hiszen gyerekként is csodálatos volt már a hangja. Mivel azonban a Deep Purple mindig is híres volt a személyi konfliktusairól, így a fiatal énekes viszonylag rövid idő után távozott.

1977-ben Whitesnake címmel szólóalbumot jelentetett meg, amit aztán még egy korong követett. Az első hivatalos Whitesnake kiadvány a Snakebite EP volt, amely 1978 tavaszán jelent meg. Muszáj megemlíteni, hogy innentől már hivatalos zenekarnak számítanak, de azzal mindenki tisztában van, hogy David Coverdale a főnök. Ha valamelyik zenésszel összekülönbözik, annak mennie kell. Márpedig a fazon nem sokáig tűri meg maga körül az embereket. Ezért is van az, hogy a banda történetében nincs egy olyan kialakult mag, akik egymás után két lemezt is együtt készítettek volna. Arra azonban senki sem számított, hogy, ha kell, akkor igazi bunkó módjára lépi meg a szakítást. A siker érdekében Cozy Powell dobos és Neil Murray basszeros mellé azt a John Sykes gitárost kereste meg, aki elsőként a Tygers Of Pan Tang nevű heavy alakulatban nyűtte a húrokat, de igazi hírnevet a Thin Lizzy-ben szerzett magának. A fiatal gitárzseni ráadásul nagyon jó dalokat is tudott írni. Coverdale kiaknázta ezt, több dalt is íratott vele, aztán a bandával stúdióba vonultak, hogy elkészítsék a lemezt. Amint ez megtörtént, gyakorlatilag szinte kifelé jövet a stúdió küszöbjéről bocsájtotta el a zenészeket. Az egész világ csak lesett, amikor a lemez dalaihoz készült klipekben az énekes mellett teljesen más gárda imitálja a zenélést. John Sykes ezt azóta sem képes megbocsátani neki, de szerintem nem is csodálkozhatunk, hogy a háta közepére sem kívánja Coverdale-t. Ezzel a tudattal a frontember abszolút nem foglalkozik, de több mint 18 millió eladott példányszám után miért is foglalkozzon vele? Azt azonban meg kell említeni, hogy a lemezen szereplő csúcsdalok alapjában nem érték volna el ezeket a sikereket, ha nincs az MTV, akik épp akkor kezdték felkarolni a rockzenét. A Whitesnake pedig ebből felbuzdulva a klipekben való szerepléshez egy Los Angeles-i modell/színésznőt, nevezetesen Tawny Kitaen-t kérték fel. Naná, hogy a forgatások után a hölgy Coverdale hitvese lett (igaz azóta már el is váltak). Az 1987-ben megjelent Whitesnake korongot minden országban az év rocklemezének választották. Pedig higgyétek el, erős volt a mezőny. Elég ha csak a Gunstól a debütáló Appetite vagy a Def Leppard Hysteria lemezét említem. Ennél azonban messzebb megyek és talán nem túlzás az a kijelentésem sem, hogy ez a korong a 80-as évek egyik legjobb hard rock albuma. Ezt döntsétek el Ti, hiszen szerdán a 17 órakor kezdődő KlasszikuShock műsorunkban felelevenítjük a korong legjobb dalait!