Kedvenc magyar és külföldi együttesed?
Black-out, Tankcsapda, Junkies, Pokolgép, Subscribe, Action, Akkezdet Phiai, Alice in chains, Type O Negative, Guns N’ Roses, Megadeth, Nirvana, Ozzy, Volbeat, Die toten Hosen, Backyard Babies…
Kedvenc magyar és külföldi dalod?
A fenti zenekarok teljes munkássága alap. De ha nagyon kell konkrét dalt mondani, akkor az Alice in chains-től a “Rain when I die” és a Guns “Rocket Queen“-je lenne az, amit mondjuk bárhol, bármikor meg tudnék hallgatni. Ja, meg Bob Marley “Redemption song“-ja. Magyarok közül a Black-outtól a “Vivien“, a Tankcsapdától a “Gyűrd össze a lepedőt” és a Junkies-tól az “Amszterdami kávé“.
Kedvenc saját dalod?
Addig jó, Tükörkép
Kedvenc ételed?
Vadas, rántott sajt, olasz és török kaják, tengeri kütyük, tészták
Kedvenc italod?
Víz, Jack Daniel’s, rosé borok, meggylé
Kedvenc filmed?
Ponyvaregény, Kill Bill, 4 szoba, Dogma, Isten városa, Félelem és reszketés Las Vegasban, Nyócker, Süti nem süti, Ronin, Aviátor, Trainspotting, Underground
Kedvenc színészed, színésznőd?
Robert Deniro, Leonardo Dicaprio, Uma Thurman, Michelle Wild és az összes Kusturica film szereplői.
Kedvenc színed?
Fekete, kék
Kedvenc sportod?
Futás, bicikli, foci
Kedvenc hangszered/hangszereid?
Gitár, zongora, szájharmonika, doromb
Kedvenc állatod?
Kutya, rák
Kedvenc íród/íróid?
Hrabal, Vonnegut, Márai
Kedvenc TV műsorod?
Family guy, Time warp
Kedvenc helyed?
Orczy kert, Hollandia, Hold
Legjobb koncertélményed (saját és mint közönség)?
Sajátként talán a 2008-as Zöld Pardont említeném, illetve a tavalyi Wigwamos szülinapi koncetünket, ahol apáinkat betanítottuk a “Knockin’ on heaven’s door”-ra, és átadtuk nekik a hangszereket. Ugyanakkor nagy élmény például az is, ha a Rocktogonban annyi ember gyűlik össze, hogy nem látod a színpadróla keverőpult ablakát. Ilyenből volt már sok-sok. A közönség soraiból pedig a 2006-os pesti Guns koncertet emelném ki az euforikus állapotom miatt, a tavalyi Alice in chains-t, illetve azt a Billy Idol bulit Ausztriában, ahol mi voltunk az előzenekar.
Legjobb nap az életedben?
Amikor először el tudtam játszani a Sweet child o’ mine elejét gitáron, illetve a “Kör” c. film megtekintésének másnapja, mert megállapítottam, hogy még mindig élek.
Teljesült vágyad, vagy elért álmod mi volt?
Színpadon zenélhetek, elismer a szakma és a közönség, kapok ilyen agyament díjat, hogy “Év gitárosa”, írtam egy könyvet, találkoztam Slash-sel… És nem mellesleg: hosszú évek kitartó munkája következtében ki tudok nyomni fekve 85 kilót, és be tudom indítani a mosógépet egyedül is.
Legjobb nyári vakációd?
2001 – Törökország. Katasztrófának indult, de a legemlékezetesebb nyaralásként vonul be a történelemkönyvembe. Ázsiai rész, autó lerobban Ezinében, a helyiek közül senki nem beszél más nyelvet a törökön kívül… De végül egy család befogad minket, náluk lakunk, megnézzük a kisfiú körülmetéléséről készült videót, a kertben frissen fogott, sült polipot eszünk, majd az autónkat megjavítják a helyi erők, és ezután még majdnem két hét tengerparti sütkérezés. Most is rám férne egy ilyen…
Példaképed?
Az olyan, mint az ideál? Elvis, Axl Rose, Layne Staley, Peter Steele. Amúgy meg bárkire felnézek, aki önerőből elért valamit az életében, és mindig tudott hinni önmagában. Ehhez meg nem kell kifejezetten művésznek lenni.
Gyerekkorodról pár szót mondanál?
Egyke vagyok, úgyhogy kicsit el lettem kényeztetve, de ugyanakkor meg sokszor hiányzott egy testvér. Sokat vidámkodtam azért a magányosságomban is, illetve hamar megtanultam olvasni, írni, úgyhogy az oviban volt, hogy én olvastam a csoporttársaknak a mesét. A suliban eleinte kiváló tanuló voltam, kaptam is sok ajándékkönyvet, aztán jött a rakenroll mánia, és onnantól kezdve inkább csak a zene érdekelt. Nem voltam kifejezetten rossz gyerek, de azért szerettem lázadni a kötöttségek ellen.
Magánéleted, karriered hogyan tudod összeegyeztetni?
Nehezen.
Mióta zenélsz, hogyan kezdted?
Már gyerekkoromban sokat szemeztem apám ősrégi csehszlovák akusztikus gitárjával, ami a sarokban porosodott, aztán egyszer keresztapám átjött látogatóba, és behangolta az instrumentumot, én meg majd megőrültem, amikor lefogott rajta négy akkordot, és megszólalt az a kellemes, öblös gitárhang. Van ennek már 17-18 éve is. Gitártanárhoz nem sokáig jártam, egészen pontosan 3 alkalommal voltam, aztán anyám jobbnak látta, hogy inkább megveszi nekem a Muszty-Dobay gitáriskolát, mert az olcsóbb, mint az alkalmankénti 300 Ft-os(!!) tandíj. Abból kezdtem el okosodni, meg hát voltak haverok, akik önzetlenül mutogattak fortélyokat, fogásokat, skálákat, úgyhogy ilyen szedett-vedett tudás az enyém. Vannak hiányosságaim bőven, de azokat ügyesen palástolom.
Eddigi zenekaraid?
Voltak még Zalaegerszegen igazi sulizenekaraim: The worst, Cancer, Blackgod, Bloody Mary, aztán jött a Reactor 2001-ben, amivel rengeteget játszottunk országszerte. Voltunk turnén a Depresszióval, a Pokolgéppel, a Junkies-zal és még a Tankcsapdával is. Két lemezt csináltunk, a mai napig gyakran megfordulnak a lejátszóban, mert büszke vagyok rájuk. Ha a második album környékén nem szakad meg a zenekari egység, lehet még mindig csinálom, de elfogyott a motiváció, és 2007 elején átjöttem a Hollywood Rose-hoz. Utólag kijelenthetem, hogy nem bántam meg.
Megtörtént-e már, hogy elfelejtetted a szöveget, akkordot koncert közben?
Jajj, hogyne… Vérciki, de szerintem ez mindenkivel megesik, még akkor is, ha színjózan. Én alapvetően precíz embernek tartom magam, és ezért rettenetesen szokott dühíteni, ha valamit elcseszek, és ilyenkor képes vagyok egész koncerten azon őrlődni,hogy ki hallotta, amit félreműveltem. Az a jó, hogy a zenekaron belül, ha van komolyabb baki, akkor is inkább nevetünk egymáson, hiszen emberek vagyunk. Soha többet nem akarok olyan zenésszel együtt játszani, aki idegbeteg módon szapul a tökéletlenség miatt.Sajnos ilyenre is volt példa…
Mennyire közvetlen a kapcsolatod a rajongókkal?
Abszolút a közvetlenség, viszont sokszor egy koncert után nem vágyom másra, csak egy kis magányra az akusztikus gitárommal, némi cigarettával és borral. Ezt sokan nehezményezik, de egyszerűen hangulatember vagyok, és néha jólesik az, ha nem vetem bele magam a társaság közepébe. Amúgy nagyon örülök, ha valaki ír egy mailt, hogy például tetszett neki a buli, vagy szimplán gratulálni akar a sikereimhez, vagy ne adj isten lányból van, és érzem rajta a túlfűtött szimpátiát. Ez mind benne van a pakliban. Én mindig válaszolok ezekre az irományokra, ami néha nem egyszerű feladat, de számomra minden ember számít, aki érdeklődik irántam vagy a zenekar iránt.
Mi a véleményed a mai zenei életről?
Sok a haknibetyár, kevés a rockklub, a letöltögetés és a drága CD kicsinálja a zeneipart. Siralmas a helyzet, nem tudom, mi lesz mondjuk 50 év múlva.
Hétköznapokban mivel foglalkozol?
Egy informatikai multicégnél vagyok beszerzői pozícióban, tehát serényen dolgozom. Ha meg időm engedi, edzek, gitározom, olvasok, írok, és női fenekeket bámulok.
Mely kifejezéseket használod a leggyakrabban?
“megspékel”, “nagggyon kemény” (több szituációban is használatos), “KKK – kommunikációs közelségbe kerülés”, “még egy gitárt akarok”, “Vilmos, ezt most
Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
Az, hogy elkezdtem magamat tetováltatni, mert ugye tudjuk, hogy mennyire rá lehet csúszni…
Ezúton is, ismételten köszönöm az interjút Takács Vilmosnak!
