A Pannónia Fesztivál második, vagyis inkább már harmadik napján, pénteken éjfél után 30 perccel kezdett el játszani a Malátabár színpadán a Firkin. A koncert után türelmesen kivártuk a dedikálást, és autogramm-osztogatást, majd pedig a zenekar öltözőjében kérdőre vontuk Marthy Barna énekest, hogy ők hogy érezték magukat a fesztiválon.
RockÖzön.com: Szia, Barna! Hogy tetszett a mai buli? Hogy éreztétek magatokat, milyen volt a közönség?
Barna: Eleve nagyon jó volt, hogy teljesen tömve volt a színpad, ja nem… Nem a színpad, az velünk volt tömve, hanem a nézőtér. És szépen hullámoztak, szépen engedelmeskedtek, szépen beindultak, néha fel is robbantak, láttam néhány balesettől vérző arcot is, és bár én nem szeretem a sérülékenységet, de ez azt jelenti, hogy nagy buli volt.
– Nem hallatszott be nagyon a többi koncert?
– De, behallatszott, de amikor körülbelül a felénél abbahagyták, akkor még jobban hallatszottunk, és ez jó volt.
– Milyen érzés volt a Pannónia Fesztiválon játszani?
– Nagyon jó. Ez ilyen kis családias. Már tavaly is voltunk egyébként, az is jó kis buli volt. Most ez még nagyobb buli volt. A végén azt kiabálta a közönség, hogy “Nagyszínpad!” és remélem, ez a finom utalás a rendezőségnek is átmegy majd, és a jövőben a Nagyszínpadon is megmutathatjuk, hogy milyen egy Firkin buli.
– Mindig ilyen vidámak vagytok, mint most a színpadon?
– Nehéz erre most hirtelen áttekintenem az életemet, hogy statisztikailag mennyit vagyok vidám, de azt hiszem, hogy a jellemző az inkább ez, mint a nem. (nevet)
– A közönséggel milyen volt a kapcsolat?
– Én több szembe is belenéztem, és több szemből is éreztem a visszakacsintást, volt egy csomó olyan ember, akit már többedszer látok a közönségben, ami egy nagyon jó érzés. Ők voltak a magok, ahonnan elindult az ugrálás is, ami aztán folytatódott is hál’istennek.
– A késői időpont nem volt zavaró?
– Kicsit gondoltuk, hogy talán zavaró lesz, de a tények azt bizonyítják, hogy nem.
– Az időjárás nem zavart bele a buliba?
– Az időjárásnak szeretnék kezet csókolni, mert egyrészt nem zavart be, másrészt egy picit elkezdett cseperegni az eső a koncert alatt, úgyhogy a fedett sátorba inkább bejöttek az emberek. Egyébként is, ahová megyünk, gyakran visszük magunkkal az esőt. De ez hozzátartozik az ír feelinghez. Whiskey és eső nélkül Írországban nem is tudják elképzelni a létezést.
– Köszönjük szépen a beszélgetést!
– Nagyon szívesen!
– De, behallatszott, de amikor körülbelül a felénél abbahagyták, akkor még jobban hallatszottunk, és ez jó volt.
– Milyen érzés volt a Pannónia Fesztiválon játszani?
– Nagyon jó. Ez ilyen kis családias. Már tavaly is voltunk egyébként, az is jó kis buli volt. Most ez még nagyobb buli volt. A végén azt kiabálta a közönség, hogy “Nagyszínpad!” és remélem, ez a finom utalás a rendezőségnek is átmegy majd, és a jövőben a Nagyszínpadon is megmutathatjuk, hogy milyen egy Firkin buli.
– Mindig ilyen vidámak vagytok, mint most a színpadon?
– Nehéz erre most hirtelen áttekintenem az életemet, hogy statisztikailag mennyit vagyok vidám, de azt hiszem, hogy a jellemző az inkább ez, mint a nem. (nevet)
– A közönséggel milyen volt a kapcsolat?
– Én több szembe is belenéztem, és több szemből is éreztem a visszakacsintást, volt egy csomó olyan ember, akit már többedszer látok a közönségben, ami egy nagyon jó érzés. Ők voltak a magok, ahonnan elindult az ugrálás is, ami aztán folytatódott is hál’istennek.
– A késői időpont nem volt zavaró?
– Kicsit gondoltuk, hogy talán zavaró lesz, de a tények azt bizonyítják, hogy nem.
– Az időjárás nem zavart bele a buliba?
– Az időjárásnak szeretnék kezet csókolni, mert egyrészt nem zavart be, másrészt egy picit elkezdett cseperegni az eső a koncert alatt, úgyhogy a fedett sátorba inkább bejöttek az emberek. Egyébként is, ahová megyünk, gyakran visszük magunkkal az esőt. De ez hozzátartozik az ír feelinghez. Whiskey és eső nélkül Írországban nem is tudják elképzelni a létezést.
– Köszönjük szépen a beszélgetést!
– Nagyon szívesen!
