Múlthéten Gyuri már újra kezdte a Képsorock rovatot, ezen a héten rajtam a sor, hogy folytassam. Én egy olyan filmet választottam, ami nagyban meghatározta a későbbi ízlésemet. Egy olyan filmet, amit sokan csak a mozi történelem legjobb akciófilmjének neveznek. 1988-ba repülünk vissza, mikor is a 20th Centurx Fox elkészítette a fejfájós, másnapos, meg nem értett, szarkasztikus zsaru sztoriját, a Die Hard-ot. A főszerep betöltésére az akkor a „Simlis és a Szende” sorozattal befutó és minden kategóriabeli elismerést bezsebelő Bruce Willist választotta John McTiernan rendező, aki ekkor még nem is sejthette, hogy az általa készített film új fejezetet ír az akciófilmgyártás műfajában.
A film alapvetése, hogy a magányos hős, John McClane nyomozó (Bruce Willis), felesége Holly és több tucat másik túsz megmentése érdekében, életét kockáztatva felveszi a küzdelmet egy csapat állig felfegyverzett német terrorista ellen, akik a Nakatomi toronyház dolgozóit ejtik túszul egy karácsonyi partin. A Hans Gruber (Alan Rickman) vezette csoport célja, a több százmillió dollárt érő, bemutatóra szóló kötvényeket ellopni a torony biztonsági széfjéből. A terroristák tökéletes tervébe persze egyetlen bökkenő csúszott McClane személyében, akiről nem is sejtik, hogy az épületben van, és azon gondolkozik miként mentse meg a bajba jutott emberek életét. Persze lehet hitetlenkedni, hogy egyetlen ember miként tudja felvenni a versenyt ennyi fegyveressel, de -az azóta evidensé váló- „brucewillis faktor” minden kétséget kizáróan megadja erre a kérdésre a választ. Sosem szabad lebecsülni egy másnapos, mindig mérges és ingerlékeny nyomozót, akinek a kezében bármilyen tárgy életveszélyes fegyverré változik. Így veszi kezdetét a vért és verejtéket nem nélkülöző hajsza, ahol sorra esnek áldozatául a gonoszak a magányos hősünknek. Johnnak mindössze két apró segítsége akad a harc során, az egyik Argyle a limuzin sofőr, aki akkor szorult a toronyház parkolójába mikor a terroristák elzárták a kijáratokat, illetve Al Powell őrmester aki kintről tartja a kapcsolatot McClane-nel. Időközben körbeveszi az épületet az FBI is de nekik sem sikerül megtörni a túszejtők ellenállást, így egyetlen reményük marad, mindent az ismeretlen zsarura bízni. Ahogy fogynak a rosszfiúk, úgy válik egyre feszültebbé Gruber, aki végül kénytelen a saját kezébe venni McClane felkutatását és megölését. A cselekmény végére már csak három fegyveres marad: Gruber, a leghűségesebb kelet-német pofozógépe Karl, illetve a páncélterem feltörésével és a kötvények elszállításával megbízott Theo.
A parkolóban álló limóban szórakozgató és a fenti eseményekről mit sem sejtő Argyle a rádiónak köszönhetően tudomást szerez a helyzetről, majd sikerül ártalmatlanná tennie Theót, aki egy mentőautóba akarja átpakolni a kötvényeket. A végső összecsapásra a kimerült és sérült McClane és a Hollyra fegyvert szegező Gruber között a 32. emeleten kerül sor: a ragasztószalaggal a hátához rögzített pisztollyal John megadást színlel, majd egy jó pillanatban lelövi Gruber utolsó emberét és magát Hans-t is, aki az ablakon kiesve magával rántja Holly-t is. Johnnak végül sikerül kioldania felesége Rolexének csatját, melybe Gruber kapaszkodik, így a terroristavezér több tucat emeletet zuhan a halálba.Amint a túszok, McClane és felesége elhagyják az épületet, a látszólag elpusztíthatatlan Karl jelenik meg hirtelen, s egy utolsó kísérletet tesz, hogy végezzen a rendőrrel. McClane felesége elé lép pajzsként, azonban Karl az, aki golyót kap. A lövést Powell őrmester adta le, aki korábban véletlenül meglőtt egy sérülésébe belehaló tinédzsert, s azóta nem mert fegyvert használni senkivel szemben.
A film meghozta a világhírnevet Bruce Willisnek, illetve Alan Rickman-nek is, akik azóta ikonná váltak Hollywoodban. Mikor a Drágán add az életed!-et bemutatták, korának egyik legjobb akciófilmjének bizonyult. A műfaj felélesztőjeként tartják számon, ami az 1990-es években olyan filmek megvalósulását alapozta meg, mint az Úszó erőd, Az 57-es utas vagy a Féktelenül. A film szintén szerepet játszott a messze esendőbb és emberibb, kevés ruhadarabot viselő és keveset (köztük „egysorosokat”) beszélő, állandóan kemény tekintetű akcióhős archetípusának megteremtésében. A Drágán add az életed! 80,7 millió dollárt gyűjtött az amerikai mozikban, s további 55-öt a világ többi részén.
A kritikusok által is széles körben méltatott film több folytatást is szült: a Még drágább az életed (1990) új rendezővel, a Die Hard – Az élet mindig drága (1995) ismét McTiernan vezénylete alatt készült el. A negyedik rész, Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed címmel közel húsz évvel az eredeti után, 2007 júniusában került a mozikba. A Budapesten is forgatott ötödik részt Die Hard – Drágább, mint az életed címmel 2013-ban mutatták be.
A Die Hard franchise egyik szállóigéjévé vált mondata is itt hangzott el először McClane szájából: „Yippee ki-yay Motherfucker”. Ezt mindig McClane szájából hallhatjuk a legdrámaiabb jelenetekben.
Értékelés: 9,5/10
Végére egy dal az első négy Die Hard részről:
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
