Érdekes, hogy a sportágakhoz hasonlóan a szakma, sőt a rajongók is osztályokra bontják a zenekarokat. Műfajon belül vannak az első osztályú zenekarok, aztán a mögöttük egy hangyányival lemaradva jönnek a „másodosztály” képviselői, majd a feltörekvő fiatal reménységek, míg végül hátul kullognak azon bandák, akik létezésükkel nem mozgatják meg az embereket. A germán metal vonalon mindig is a legnagyobbak között értékelték az Accept (majd később az U.D.O.), a Helloween (majd a Gamma Ray) a Warlock vagy mondjuk a Running Wild csapatát. Mögöttük népszerűségben csak egy hangyakukival volt lemaradva a Blind Guardian, a Grave Digger vagy épp az Edguy. A szerdán 17 órakor kezdődő KlasszikuShockban ezúttal az utóbbi banda egyik remekművét emeljük ki.

Bevallom őszintén, hogy személy szerint sosem rajongtam az Edguy zenekarért, de azt butaság lenne nem beismerni, Tobias Sammet frontember/főnök egyike Németország legjobb dalszerzőinek. Azért hálás is lehetek most nekik, mert a cikk írásához miközben előástam a korongot, egy nagyon kedves ismerősömnek találtam egy Bloody Roots plakátot, tehát ezért is köszönet Mr. Edguy! Visszatérve Tobiasra, holt biztos, hogy anno kiváló volt az ének-zene órákon, mert hihetetlen fülbemászó dallamok komponálására képes. Ráadásul Tobias 2001-ben azzal, hogy Avantasia néven összehozott egy projectet és egy metal  operát komponált, igen magasra tette saját maga előtt is a képzeletbeli lécet. A lemez hihetetlen népszerű lett, ami kifejezetten jót tett a már régóta működő Edguynak is. Olyan helyekre, műsorokba, újságokba bekerült a banda, ahol addig egy szimpla heavy metal banda labdába sem rúghatott. Ezáltal, a zenekar korábbi lemezei is újra elkezdtek fogyni a lemezboltok polcairól. Ilyen előzmények között született meg az Avantasia metál operája után az Edguy zenekar Mandrake című nagylemeze. A Mandrake (jelentése egy növény, nevezetesen a mandragóra, de a banda inkább a mágikus erőre utalt vele) pedig az addigi legváltozatosabb, legszínesebb korong lett, a bandát pedig felrepítette az európai metal csapatok legjobbjai közé.  Aki csak felületesen hallgat bele, talán úgy véli, hogy semmi extra, tipikus Edguy album. Viszont aki rendesen belemélyed, elég sok különbséggel találhatja magát. Zeneileg keményebb, fémesebb lett a korong, de ezzel együtt a Tobiasra jellemző dallamközpontúság minden korábbinál jobban megfigyelhető.

Az Edguy innentől már kinőtte a másodosztályt és felkerült a legjobb zenekarok közé. Ezt a szintet pedig azóta is tudják tartani, de mivel a szerdán 17 órától kezdődő KlasszikuShockban mi mindig a legjobb lemezekre törekszünk, ezért hallgassátok meg velünk a Mandrake legjobb dalait, amivel egy kiskorú zenekar végleg a felnőttkorba lépett.