“Ő a laza gyerek, ő az, aki szabad, ő az, aki az álmaiban benne ragad…” Így kezdődik a self-titled dalunk refrénje, és nem véletlenül: négy barát vagyunk, akik benne ragadtak a gyerekkori álmukban, és alapítottak egy zenekart. A Susie & the Pills 2020 tavaszán indult el. A stílusunkra leginkább az alternatív rock illik, helyenként megfűszerezve punk, grunge és pszichedelikus elemekkel. A vírus árnyékában volt időnk dalírással és -felvétellel foglalkozni. Ennek eredményeképpen készült el ez az első nagylemezünk 12 dallal, melyet a Nortyx Hangstúdióban rögzítettünk. Az egyik dalhoz egy stúdióklipet, egy másikhoz pedig a legutóbbi teltházas klubkoncertünk alatt egy koncertklipet is forgattunk.

Van egy téma, ami köré épül a lemez?

Lemezünk fő témája a felnövés, a gyermekkorra való visszaemlékezés, a felnőttléttel való megbirkózás vagy az elől menekülés, illetve az ezzel járó féktelen önpusztítás. Előjön a szerelem is, de ezt a megkerülhetetlen témát a második lemezünkre szánjuk, amiről már több dal is kész van.

Mi a célotok a zenekarral, és mi a lemezzel?

Természetesen vannak álmaink és teszünk is értük, de ebben az iparágban a legtöbb zenekar álma az is marad, így nagyon távlati célokat nem tűztünk ki magunk elé. Kislépésekben szoktunk gondolkodni, „Hozzuk össze első budapesti koncertünket vidékiként-pipa.”, „Kerüljünk ki Spotify-ra-pipa.”, „Készüljön el első lemezünk-pipa.” stb. Azt szoktuk amúgy mondani, lényeg, hogy élvezzük ezt az egészet és ha netán még más is tudja élvezni a zenénket rajtunk kívül, az már egy óriási sikerélmény.

Hogy fogalmaznátok meg zenei stílusotokat?

Ebben sosem voltunk jók, annyi zenei stílus létezik már és nagyon vékony a határ sok között. Nyilván a legegyszerűbb azt mondani rá, hogy igazi magyar alter rock irányt igyekszünk képviselni, de ezzel még mindig elég tág a dolog, hisz ezen belül is annyi különböző hangzásvilág van. Az alter rock zene világát egészítjük ki punk, grunge és pszichedelikus elemekkel. Egyszer egy próbán azt fogalmaztuk meg rá, hogy „csillapítós rock”, amit játszunk. 

Kiknek szól igazán ez a lemez?

Szerintünk ez egy olyan téma, amivel valamilyen szinten mindenki tud azonosulni. Mindenki volt gyerek, mindenki lenne még néha gyerek. Mindenki volt már kétségbeesve az elmúlás terhétől és tapasztalta a felnövés fojtogató súlyát. De leginkább azokhoz szólnánk ezekkel a dalokkal, akiknek még nem sikerült ezekkel a jelenségekkel megbékélniük, azt leküzdeniük, hogy érezzék, nincsenek egyedül, a beletörődés nem feladás, és valamilyen formában át kell ezen lendülni, hiszen csak így lehet ma és holnap.




Voltak emlékezetes pillanatok a stúdióból, vagy a felvétel során?

Akadtak bőven. Azon mindig jót nevetünk, ahogy egyszer Máté (dobos) visszalépett a stúdióba egy kis levegőzés után és azt mondta, hogy a szomszédban van egy kenguru. Eléggé furcsálltuk majd Pepe (Nortyx stúdió managere és hangmérnöke) mondta neki, hogy az egy emu. Persze még rengeteg ilyet sorolhatnánk. De azt sem fogjuk soha elfelejteni, mikor az első dalt a nap végén fáradtan egyben visszahallgattuk először. Még teljesen nyersen, minden utómunka nélkül. És annyira azt hallottuk, amit szeretnénk, ahogy elképzeltük, hogy szólunk, szinte azt a kezeletlen verziót is elfogadtuk volna már. 

A koncertes videóklipp elég vadra sikerült. Hogy éreztétek magatokat a kamerák kereszttüzében?

A kamerák egyáltalán nem zavartak, szerencsére mindenki teljesen természetesen tudott viselkedni, úgy ahogy a színpadon szokott. Nagyon szerencsés, hogy ezen a koncerten készült a klipp, mert tényleg az egyik legjobban sikerült fellépésünk volt eddig. Tömve volt a hely, mindenki ugrált, tombolt velünk önfeledten, és így nekünk is könnyebb volt még jobban beleélnünk magunkat a zenébe. 

Hol láthatunk titeket élőben?

Lemezbemutató koncertünk a Toldiban lesz, és már jobban várjuk, mint télen a gyerek a karácsonyt, de egész nyáron tervezünk koncertezni, főleg Budapesten. Rengeteg újdonsággal, újítással készülünk a lemez dalai mellett. Sok szempontból egy szintlépés lesz nekünk ez a koncert és reméljük, hogy sokaknak lesz majd kedve velünk táncolni, énekelni egy óriásit!

Tagok:
Cserta Róbert – ének,
Timár Dávid – gitár,
Cserta András – basszus,
Gubics Máté – dob