November 26-án, pénteken került megrendezésre a Kalapács zenekar tízéves jubileumi koncertje a Fehérvári út 202. alatt.
Kilenc órai kezdettel a tavaly alakult, hölgyekből álló Vasmacska lépett a színpadra. Fémesített feldolgozásaik és elenyésző számú saját dalaik a még alapból kis létszámú közönségből csupán néhány férfit mozgatott meg. Aranyosak voltak, de zeneileg nem érdemes rájuk szót fecsérelni. Még ennyit se…
Tíz órakor mondhatni felüdülésként ért a Spirit Blue produkciója. Gyors stílusváltásként adta elő saját szerzeményeikből és többek között Slipknot, Sepultura feldolgozásokból álló műsorát. A gyarapodó közönség soraiból egyre többen merészkedtek előre. A 2005-ben alakult zenekar nagyobb szerepet kapott a hangulat bemelegítéséből és megállta a helyét. Az előzményekhez képest sokkal összerakottabb, zúzósabb dalokkal szórakoztatták a nagyérdeműt.
Tizenegy órakor már felfokozott hangulatban várta a közönség a főzenekar deszkákra lépését. Hamarosan meg is kezdte az ereszd el a hajamat az idén tíz éves Kalapács zenekar. Az általában a műsorban szerepet kapó Pokolgép és Omen dalok a rajongók lelkes kérése ellenére is kimaradtak, csak az elmúlt években megjelent nyolc albumból merítettek a koncertrepertoárba. Sok hideget és meleget hallottam, tapasztaltam a
Kalapácsról, de kétség kívül öt, nagyon tehetséges és elszánt rákendról arccal volt dolguk a látogatóknak. Kalapács József (ex-Pokolgép, Omen, Hard) hangja még mindig a régi erővel, lelkesedéssel szól, Beloberk Zsolt a dobszekciónál keményen, pontosan diktálta az ütemet amit Beloberk István (Sámán, Dance, Tirana), Sárközi Lajos (Sámán, Légio, Omen) és Weisz „Kicsi” László (Zorall, R&R Swindle, Carmen, Dirty Dance, stb… ) precízen bújtattak fémes köntösbe jobbnál-jobb riffjeikkel, taktusaikkal és egy kis háttér vokállal is besegítettek. Amellet, hogy elképesztő jó zenét csinálnak, a szövegekre is nagyon odafigyelnek. Igényesek, van mondanivalójuk, amiket a számok közötti átvezetőkben ki is hangsúlyoztak. A közönséggel zseniálisan tartották a kapcsolatot, tapasztalt rókákhoz méltóan, a tisztelet kölcsönös. A közönség meg is hálálta, óriási hangorkánnal énekelte a dalokat és kívánt boldog születésnapot a zenekarnak. A hatalmas buli közben nem feledkeztek meg jótékonysági felhívásról sem, kisebb anekdoták megosztásáról és az esti számok listájának közönséghez való eljuttatásáról sem — papírrepülők formájában (hála Weisz Kicsinek). Egy jubileumi koncerten sokan várnak meglepetés fellépőket, ex-tagokat. Itt nem volt ilyesmi, ez az este csak a tíz éve ugyanabban a felállásban játszó Kalapácsé volt. Nagyon ritka, így szerintem igen tiszteletreméltó egy tagcsere nélküli, ennyi idős formáció, úgyhogy végképp megérdemlték, hogy csak az övék volt a színpad.
Összegezve az este mondhatni tragikusan indult, de fenomenálisan ért véget és egy profi koncert élményével léphettünk ki az óriási hópelyhek közé. Ezek után a rossz tapasztalatok ellenére is szívesen látogatok el egy újabb Kalapács koncertre, mert mint oly sok zenekarban már, most is bizonyítottak. Ezúton is köszönöm nekik az estét és kívánok még legalább ugyanennyit!
A dalok listája a koncertről:
1. Sohase vár
2. Őszintén
3. Majdnem szabadon
4. Dühös nemzedék
5. Mindig lázadó
6. Nem az, ami megöl
7. Megszállott
8. Mi már nem hisszük el
9. Felébredés
10. Sebek
11. Vérzerződés
12. A sólymok fészke
13. Játssz velünk háborút
14. Angyal
15. Mutáns vagyok
16. Patkánymese
17. Álarc
18. Itt leszek
19. A Rock&Roll örökké éltet
20. Bűnöm a Rock
