Mielőtt elkezdeném elregélni, hogy milyennek láttam ezt a koncertet, kis előzmény-ismertetőt iktatnék be… ugyanis az oké, hogy huszonegy vagyok, és laza meló hajnalig partizni valami helyen, de az már nem nagyon okés, hogy Egér elvisz magával a világ végére (Pesterzsébet nekem az 😀 ), és estig alkoholizálni akar velem… 🙂
szóval , Egérkét sajnálatos módon fél tízkor cserbenhagytam, és felültem a huszonhármas buszra, amivel kb három teljes kört mentem, mire déltájban leszállltam a Boráros téren… és csak utána jött a hazaérkezés Tatabányára, amit olyan három körülre abszolváltam is… szóval bocs, ha picit összefüggéstelen lesz az egész… 🙂
A Rocktogonba kilenc felé toppantam be, a tánctéren Hartmann Zoli azonnal kiszúrt magának, jattoltunk, go fel beksztédzsbe, dumaparti, sörözgetés, Tobola Csabi konfliktusa a biztonsági őrrel, azt hittem, meg is verik, de ez végül nem történt meg, de nem akarok előreszaladni… 🙂
Igazából ez csak egy háromnegyed koncertbeszámoló lesz, ugyanis az AngelZ koncertjének csak a második felét kaptam el… nem jutott nekik sok idő, de azon túl, hogy Viki egy irgalmatlan jó nő, emellett gyönyörűen énekel, a buli is teljesen okés volt… a Zalán futása című instrumentálist például a Dream Theater is megirigyelhette volna, akkora prog metal… komolyan, Ytse Jam-szintű volt, amit összepakoltak a fiúk… aztán zárásként a Hetedik érzék jött, ami szerintem a legjobb száma a bandának… kár, hogy csak félóra jutott nekik, dehát a Magneticának is be kellett fejeznie a bulit időben 🙂
A Magnetica-beszámolóval kapcsolatban annyit leszögeznék, hogy nem fogok szakmázni… 🙂 A megszólalás nem volt épp tökéletes (a dobot túl hangosnak, az éneket és a gitárokat túl halknak éreztem), de megbízhatóan tolták az évtizedes Metallica-klasszikusokat, és külön öröm volt, hogy az új lemezről is gyalultak Marciék, az új anyag Fade To Black-je, a The Day That Never Comes került elő, bár jómagam az All Nightmare Longnak jobban örültem volna, de hát nem lehetek ennyire önző 😀 véleményem még továbbá, hogy a két últetős számot (itt a Day-re és a Nothing-ra gondolok) nem volt szerencsés egymás után műsorba pakolni… mindezektől függetlenül jó koncert volt, Egérke szanaszét szólózta az agyát megint (imádom, ahogy teker a srác :D), Zoli kiválóan énekelt, Marci jól ritmusozott, Zsolti meg Trujillónak öltözve nyomta végig a bulit, foltokban az orángután-mozgáskultúra is előkerült, mellesleg faszagányosan bőgőzött és vokálozott, és Csabi is kezd már belejönni a Metallica-dobolásba 🙂
Sajnáltam, hogy a Seek-kel vége lett a dolognak, szívesen hallgattam volna még őket… a buli utóéletéről pedig inkább nem mesélnék, részint mert azt se tudom, hol kötöttünk ki végül (de az a helyfoglalási szisztéma nagyon megy nekünk Zolival, hogy a vécére menő asztaltársaság helyére huppanunk le 😀 ), és azt se tudom, hányszor akartak a Rocktogonos fószerkák kirugdalni a helyről, pedig én hajtogattam, hogy megvárom a Magneticás barátaimat 🙂 (csak a japán whiskymet felejtettem el visszakérni, a fene egye meg :S )
