Crossholder és Kafebár Prágában

A nap első sugarainak épphogy arra jutott ideje, hogy a Crossholder főhadiszállásának tetején álló antenna legcsúcsán megcsillanjon, mikor a parkoló már készülődés zajától volt terhes. Halmokba gyűltek a hangszerek, a kellékek, a ruhák, és az ásítások. Kisvártatva begördült Güzü harci szekere, egy barna kisbusz, melynek oldalán büszkén virított a hófehér alapon ezüst színű Crossholder felirat, természetesen az elmaradhatatlan kereszttel, hiszen az együttesben mindenkinek van keresztje… A buszt Devil autója követte, majd hagyta le, majd követte ismét, hiszen a sofőrök sportot űztek egymás előzgetéséből: mindenki elsőként akart Prágába érni, hogy lerakhassa az autót maga alól… Néhány beiktatott megálló után, merthogy a lábakat néha ki is kell nyújtani, még ha oly kényelmes szekerekbenutazunk is, mint a két kocsi, körülbelül késő délután sikerült leparkolni János tetoválóstúdiója előtt. Crossholder utazásban megfáradt serege, lovagjai és harcosai pedig megkönnyebbülten vetették bele magukat egy meghitt hangulatú vendéglátóipari egység kerthelységébe, hogy némi citromos Fernet-tel és jéghideg csapolt serrel leöblítsék torkukról az út porát. Majd gyors (sz)állásfoglalás, még gyorsabb fürdő, öltözködés, és irány a koncert helyszíne.

A klubban a Crossholder és a KaFeBár teljes legénysége képviseltette magát, és míg az előkészületek zajlottak, a helyi specialitásokat – Irgum-burgum, hogy a Kedves Olvasó állandóan az alkoholizálásra gondol! Ezt nem illik! Természetesen a knédlire, a hermelin-sajtra, a cseh gulash-ra, és a csevapcsicsára gondoltam! (A Szerk.) – kóstolgatták. Az aláfestő zenét egy fiatal, ám annál lelkesebb helyi srácokból álló banda szolgáltatta, akik a bulira való felkészítésként remek Iron Maiden, Metallica, és Ozzy feldolgozásokkal, valamint saját dalokkal lelkesítették a lassan gyülekező tömegeket. (Itt tartom érdemesnek megjegyezni, hogy eleinte kissé furcsálltuk, hogy a kerthelységben minden asztal lábánál van egy-két kistál a földön, de hamarosan rájöttünk azok rendeltetésére: aki esetleg kutyával érkezett, annak a zseniálisan hatékony pincérek máris feltöltötték a tálkát vízzel, hogy ne csak a gazdi, de az eb is tudjuon szomjat oltani. – A Szerk.) A KaFeBár előzékenyen előre engedte a Crossholdert a színpadra, akik ékes angol nyelven illendően köszöntötték az egybegyűlteket. A cseh közönség lelkesen fogadta a bandát. Nem maradhatott el a Crossholder bulik szinte állandó, önjelölt kelléke, aki megkísérli magát felnyársalni Lord Crossholder fenyegető pengéjére, annak kiderítése céljából, hogy eredeti-e a penge… Güzü az egész koncert alatt angolul lelkesítette az embereket, akiket úgy ragadott el a buli, mint óvatlan gyalogoskatonát egy lovasroham. A “Harcolj!” refrénjét – igaz angolul – együtt énekelték Devillel és Güzüvel. Zoli, a nyughatatlan lélek még leányrablásra is ragdtatta magát, és egy óvatlan pillanatban kilopta az őt őrző lovagok köréből a szüzet, akinek őszinte meglepetését nem lehetett volna hitelesebbé tenni még remek színészi játékkal sem.

A Crossholder után feketébe borult a színpad, ugyanis a KaFeBár lépett a színpadra, a tőlük megszokott fekete csuhákban. A közönség pedig, bár a dalszövegekből egy szót sem értett, a zenét viszont érezték, szinte odaszegeződtek a színpad elé a Metál Apostolainak előadása alatt. Katona Főnökék olyan lelkesedéssel játszottak, mintha a Wembley Stadion színpadán tették volna ugyanezt, több ezer ember előtt. A Kereszthordozók immár civilben, az alaposan kiérdemelt sörökkel a kezükben fogadták a frissen szerzett rajongók érdeklődését, kivéve Zolit, aki a színpadtól nemmessze állva headbangelő-leckét adott a helyi ifjúságnak, akik igen tanulákonynak bizonyultak.

A koncertek végeztével a lovagok és a csuhások együtt vonultak be egy a szállástól nem messze, pontosan 2 méterre lévő vendéglátóipari egységbe, hogy a helyiek között is megtalálva a helyüket elbeszélgessenek az élet nagy dolgairól, és némileg kifosszák a hely annyira nem is féltve őrzött sörkészletét, immár a sofőrökkel kiegészülve, hiszen ezen képességükre másnap késő délutánig nem volt szükség… A dajdaj igazi harcban megfáradt, de büszke győztesek által került kivitelezésre, hajnalig tartott, amikor is ki-ki a fekhelye felé botorkált, hogy rövid pihenő után János idegenvezetésével megtekinthessük Prágát.

2010. május 30. – vasárnap

Rövid készülődés, kávézás, gyógysörözés vette kezdetét a reggeli órákban, némi igazi, magyaros káromkodáskultúra-bővítéssel egybekötve, hiszen a városnézésre szánt nap igencsak hidegnek és esősnek ígérkezett. De szerencsére ez nem maradt így sokáig. (Igaz, az előző éjszaka eseményei után szinte nem is volt meglepő, hogy a Crossholder teljes legénysége a lovagokkal együtt napszemüvegben sétálgatott az eső, és a szinte alkonyi sötét ellenére… – A Szerk.) Mivel a KaFeBár vasárnap hajnalban nekiindult a hazafelé vezető útnak ezért a Crossholder legénysége és a lovagokból, harcosokból álló kis csapat indult útnak, hogy megismerjék a várost. János vezetésével megtekintettük a prágai metrót, (Amiről egyébként el sem hittük, hogy metró, mert ugye a metró az a rozsdásodófélben lévő, összegraffityzett, összekarcolt ablakú kék izé, amit nem azért rejtettek a föld alá, mert az a rendeltetése neki, hanem azért, mert iszonyú csúnya, nem pedig a vadonat új, csillogó, villogó, graffitymentes, tisztán és rendben tartott szerelvény, amit János metrónak hívott, hogy szálljunk fel rá… – A Szerk.) majd villamossal mentünk egészen a várig. A várban andalgásba, fényképezkedésbe kezdtünk, majd a Károly-híd és a Vencel-tér érintésével leszállingóztunk vissza a metróig, ezúttal gyalog. (A városról mesélhetnénk sok csodát, de mivel ez csak egy rövid beszámoló, nem pedig útikönyv, ezért csak az mondom, tartsatok a Crossholderrel legközelebbi prágai turnéjukon, és meglátjátok Ti is! – A Szerk.) És hogy méltóképpen búcsúzzunk eme csodás várostól, egy nem, hogy lovagnak, de királyoknak, sőt császároknak is beillő ebéddel koronáztuk meg az ottartózkodást. Az étteremben lévő asztalok közepén sörcsapok voltak elhelyezve, és miután a figyelmes felszolgálóhölgy meghozta a jégbe hűtött korsókat, mindenki csapolhatott magának sört, ki-ki hogy szereti, habosan, vagy hab nélkül… Természetesen a remek cseh sör mellé étel is dukál, nem is akármilyen: János pergő cseh nyelvű rendelése után a hölgy frissen csült csülköt szolgált fel, hogy szomjunk mellé az éhünket iselverhessük. A szórakoztatásról – mármint egymáséről – ezúttal mi gondoskodtunk, beszélettünk a látottakról, és mindenféléről.

Elérkezett hazaút pillanata, útközben egy kis kitérővel, Brno mellett egy bevásárlóközpontnál állt meg a sereg utolsó koronáinak elköltése, és némi “vásárfia” beszerzése érdekében. Majd a parkolóban még eltöltöttünk néhány kellemes percet, vidám, felszabadult beszélgetéssel. A Crossholderes srácok egyszerűen nem bírták kihagyni a poént, így az együttes legfrissebb tagját, Vaczó Gábort viccelték meg: beavatták a Crossholder együttes legféltettebb titkába: mindannyian melegek. Gabi arcán félreismerhetetlen félelem jelent meg, amire a Sereg még rá is tett egy lapáttal, affektálás, félreérthetetlen mozdulatok, megjegyzések formájában. Végül, körülbelül 10 perc után Gabinak is leesett a tantusz, hogy kérem itt ő oltva van. (Itt köszönném meg ezeket a perceket a Crossholdernek, majdnem meghaltam a visszafojtott röhögéstől! – A Szerk.) Végül ki-ki gépjárműre kapott, hogy útnak induljunk Budapest felé. 

A Crossholder pedig száguld tovább, az új tervek, új remények, a metál és a szép Hölgyek ölelő karjai felé…