Lassan, de biztosan megérkeztem a debreceni Új Vígadóba. Végigköszöntem az ismerősök között, azután a színpad felé vettem az irányt.
7:50-kor a balmazújvárosi Death Warrant kezdett. A közönség a színpad elé gyülekezett és várta, hogy belekezdjenek a legelső számba. Széjjelnézve a helyiségben, kb. 60-70 fő lehetett. A zenekar saját számai között olyan együttesektől voltak feldolgozások, mint a Death, Six Feet Under és Exodus. Az első sort főleg balmazújvárosi emberek alkották, nagy ordítások és ujjongásokkal várt számok közepette. A hangzás elfogadható volt. Suba szavait tökéletesen ki lehetett venni. A szólóval és a többi cuccal sem volt gond. Talán buli elején az ének és a dob volt problémás, de ez kialakult a buli közepére.
A következő zenekar a Nervekiller volt. Igaz itt annyi érdeklődő nem volt, mint a Death Warrant-en. A koncert 9-kor kezdődött el. A színpad előtt pár ember csápolt a számokra és jó páran hátul nézték a fellépést. A számok közül régi és új dalok is elhangzottak. Az énekes be is jelentette, hogy hamarosan stúdióba vonulnak. A buli végére egyre több ember gyűlt a színpad elé. Igaz, még mindig állva néztem a bulit. A hangzás itt is tűrhető volt, akárcsak az előző zenekarnál.
A harmadik fellépő a helyi Dim Vision volt. A színpad előtt nehézkesen, de megtelt a nézőtér, mint minden más Dim Vision bulin. Már nem is számolom, hányadik bulim volt. És mindegyik után úgy mentem haza, hogy ez a zenekar még mindig tetszik. Jó, kivéve a Fácánkakasos bulit. Ott nagyon rossz volt hangzás. Most visszagondolva, az eddigi fellépők között a Dim Visionon voltak a legtöbben. Ráadásul a hangzás is itt volt az egyik legjobb. Ők is, akár az előző zenekar játszottak régi és új számokat is.
A következő zenekar, az általam legjobban várt Dying Wish volt. Sajnos a Gothica feszten nem tudtam őket meghallgatni, de ezt itt csakhamar bepótoltam négy nap után. Sajnos a zenéjüket nem nagyon ismerem, csupán arra emlékszem, hogy még 2005 nyarán voltam koncertjükön. A tagokon látszott, hogy élvezték a bulit, és a közönség is ujjongásokkal, tapsviharral örvendeztette meg a zenekart 1-1 szám után. Az ének az nagyon tetszik és a számok is nagyon változatosak voltak. A repertoárba bekerült egy Depeche Mode feldolgozás is. Játszottak sok új számot és jó pár régit is a rajongók számára.
Az estet sokak által legjobban várt Christian Epidemic zárta. Már a hangolásnál dugig volt a színpad előtti tér. Jómagam is az első sorban díszelegtem. A debreceni közönség most láthatta először az új felállást, hiszen a basszer-énekes, Zsüli kénytelen volt külföldre utazni. Helyére Pósfai József került. Basszusgitárosnak pedig Nagy László egykori tag tért vissza. Nekem külön meglepetés volt, hiszen már egy klipben, ha jól emlékszem már láttam, mégpedig a Fájdalom koronájában, de akkor még hosszú hajjal. A zenekar egy intróval kezdte a bulit. Beálltak háttal a közönségnek, a füst előtört, majd belekezdtek a legelső számba, a Fájdalom koronájába. A közönség felordított és nagy headbangelésbe kezdtek. Volt, aki a szöveget nyomta és volt, aki tombolt rá. Sajnos én nem maradhattam sokáig.
MelancholyR
