Még hogy nincs igény nálunk metal muzsikára, és különben is a rock halott! Aki így gondolja, annak ki kellett volna látogatni a PeCsa környékére tegnap. Legalább megnézhette volna, hogy a kapunyitás előtt fél órával nagyjából 500 méteres sor várakozott a bejutásra. Komoly fejlődést volt szerencsém tapasztalni a közösségi kultúra terén, legalábbis ennek tudom be, hogy nem hegyén-hátán egy kupacban taposta egymást halomra, a fémzenére éhes csorda, hanem tényleg sorban állva, békésen haladt előre a tömeg. Mondom, haladt! Mondom, gyorsan! A beengedés szokatlanul gördülékeny és gyors volt, a kezdések nagyon pontosak voltak, a hangzás is jócskán felülmúlta a PeCsa átlagot, szóval olyan volt minden, mint ami elvárható lenne egy profi módon szervezett koncerten.
Az este egyetlen magyar bandája a Tales of Evening már a színpadon volt, amire a ruhatárban leadtuk a kabátokat. Itt meg kell említenem, hogy nagyon kellemesen csalódtam a rajongókban, hiszen a „jó” magyar szokástól eltérően nem a büfében lézengve várta a közönség néhány véletlenül korán betévedt tagja a főzenekart, hanem igenis bent csápolt a tömeg! A Tales of Evening nem első alkalommal állhatott nagy közönség előtt, nagy színpadon, de azt tény, hogy majdnem tele volt a nézőtér a bulijuk alatt. Nálunk hosszú évek óta megszokott, hogy az előzenekarok nem kapnak rendes hangerőt, normális hangzást, és a közönség sem kíváncsi rájuk. Elég néhány száz kilométert elhaladni nyugat felé, és meg lehet tekinteni, hogy tud ez működni másképp is. Minden zenekar profi, mindenki jól szól, hangosan, és a közönség nem a főbanda kezdési ideje előtt esik be öt perccel. A tegnapi buli üdítő kivétel volt, mintha nem is nálunk lett volna a koncert. A nyitás előtt hosszú, rendezett sorok, és már az első banda koncertje alatt is óriási bulizó, tömeg.
A februárban második albumával (Hammer melléklet) jelentkező Tales of Evening szimfonikus metal muzsikája osztatlan sikert aratott a majdnem teljesen megtelt nézőtéren összegyűlt tömeg körében.
A Tales of Evening hazánk egyik legígéretesebb, és legjobban fejlődő metal bandája. Sok bölcs zenetudós szerint gagyi, ha magyarul énekel egy banda, mert ciki a szöveg, és nem lehet komolyan venni. Szerintem nincs kifejezőbb és szebb nyelv a magyarnál, aki jól tudja használni, ne szégyellje! Nemzetközi sikerekről álmodni, itthonról indulva, na, abban nem a magyar nyelv fog meggátolni senkit. Látszott, hogy a Tales of Evening komoly rajongótáborral rendelkezik, és gond nélkül megmozgatták a nagy létszámú közönséget. Véleményem szerint ők voltak az este igazi nyertesei, bónusz zenekarként beszállva sok új rajongót szereztek, és megmutatták, hogy nem lógtak ki a külföldi csapatok mellől kicsit sem. Aki a szimfonikus metal muzsikát szereti, és nincsenek ellenére a néhol meseszerű szövegek, annak mindenképpen javasolt komolyabban megismerkedni a csapattal.
Itt egy kis segítség ehhez:
A finn Battle Beast néhány hete jelentkezett a harmadik lemezével, és nagyon kíváncsian vártam
, hogy élőben mit sikerül produkálniuk. Sajnos csak 6 dalra kaptak időt, ami nagyon kevés ahhoz mérten, hogy hány ütős dal található meg máris a banda repertoárjában. Amikor a zenekar előző énekesnője hirtelen felindulásból férjhez ment, és kilépett a bandából azt gondoltam, hogy a Battle Beast sikertörténete máris befejeződött, mielőtt igazából elkezdődhetett volna, de tévedtem! A hihetetlen torokkal rendelkező Nitte Valo mindnekit sokkoló távozása után, a zenekar nem esett kétségbe, és finn srácok valahonnan előrántottak egy hasonlóan zseniális énekesnőt Noora Louhimo személyében. Nem szabad összehasonlítani a két hangot. Mindkettő óriási tehetség, és szerencsés az a banda, ahol ilyen torokra bízhatják a zenekar nótáit. A Battle Beast mini programjába jutott némi ízelítő mindegyik lemezből, és azt kell mondani, hogy a közönség be is vadult rendesen. Folyamatos libabőr volt hallgatni őket, és ebből csak az új lemezen található szörnyszülött diszkó/pop szerzemény tudott kibillenteni, a Samanta Foxot és a nyolcvanas évek gagyi popslágereit idéző Touch In The Night. Valószínű ők is az Euroviziós dalfesztiválra készülnek (mint a Lordi egykoron), más magyarázatot nem találok erre a szerencsétlensége. Bosszúból egy fitnesz bérletet küldenék Noora-nak. 🙂 Szerencsére a Madness feledtetni tudta a sokkot, az utolsó dalként előadott Iron Hand pedig sajnos rádöbbentett, hogy máris át kell adniuk a színpadot a Tales of Evening II-nek, izé… a holland Delain zenekarnak.
A Within Temptation volt billentyűse, Martijn Westerholt által 2002-ben alapított Delain által, ismét visszatértünk egy koncert erejéig a szimfonikus metal világába. Akinek bejött a Tales of Evening az a Delain muzsikáját is örömmel fogadta, és ez azt jelenti, hogy szinte teltház előtt adták elő a programjukat. Az öt nagylemezzel rendelkező holland Delain igazán minőségi szimfonikus metal muzsikát tett le az asztalra, és akinek kimaradt a banda eddig, az pótolja be ezt a hiányosságot, mert megérdemlik. Az én thrash metalon edződött fülemnek sajnos ez már a háttérzene kategória, és a gyomrom néhány szám után émelyegni kezd, de így is csak jókat tudok mondani a produkcióról.
Aki nem ismeri őket, az művelődjön:
ARVE Error: Invalid URL https://www.youtube.com/watch?v= Ubi1m5pR3hM in url
A Sabaton nem szórakozott, és nálunk szokatlan módon, mint ahogy ez alkalommal minden banda, percre pontosan kezdte a műsorát. Joakimék gyakorlatilag hazajárnak hozzánk, és láthatóan imádja őket a közönség, de tény, hogy keményen megdolgoznak azért a sikerért, amit itt minden alkalommal bezsebelnek. A shopban Pálinka felirattal ellátott Sabaton pólók, Sabaton feliratos magyar zászlók várták a nyugati zsebekkel rendelkező rajongókat. A pólók pillanatok alatt elfogytak. Hiába, a pálinkával mindent el lehet adni. Ékes bizonyíték volt erre ez a koncert is, ami nem csak a zenéről, hanem legalább annyira a szórakoztatásról is szólt. A közönség felváltva skandálta hol a Sabaton, hol a Pálinka rigmust, aminek aztán meg is lett az eredménye, hiszen egyszer csak felkerült színpadra egy üveggel az emlegetett italból, és a közönség lelkes szurkolása mellett el is fogyott a buli végére.
Számos show elem épült a pálinka és a piálás köré, ami abszolút telitalálat volt a hangulat szinten tartásának érdekében. A poénkodás közben Joakim is gitárt ragadott, és egy kis gitárpárbaj is kialakult a pálinkát serényen kortyoló zenészek között. Iron Maiden és Metallica riffekkel nem lehet nagyot hibázni. Szerencsére a Sabaton amúgy sem szorul rá, hogy más dalaival páváskodjon, hiszen a magyar közönség rettenetesen szereti őket. A Sabaton által produkált csata metal vagy hidegen hagyja az embert, vagy megérzi benne az erőt, és magával sodorja a benne lakozó lendület. A Sabaton minden lemezről igyekezett játszani néhány dalt, de érhető módon elsősorban a friss albumról a Heroes-ról válogattak. Óhatatlanul lemaradt néhány kedvenc, főleg a régi dalok közül, de az jó ötlet volt, hogy a közönséget is bevonták a dal választásba. A setlist nagyjából így állt össze, nem ellenőriztem, mivel jóval fontosabbnak tartom, hogy a hangulatból adjak át inkább valamit, a statisztikák helyett. Ráadás nótaként a szerencsére elmaradhatatlan Sabaton himnusz, a Primo Victoria csendült fel, és a szokás szerint totálisan jól sikerült Sabaton koncertet a Metal Crüe zárta.
A Sabaton ezúttal is osztatlan sikert aratott, és ha legközelebb jönnek, nehéz lesz helyet találni nekik Budapesten. Ez a koncert rávilágított arra, hogy kéne egy a PeCsa-nál nagyobb, de az Arénánál azért jóval kisebb koncertterem a városban. A Petőfi Csarnok csordulásig tele volt, és a koncert után a kijárat felé haladás közben, éreztem némi pánikhangulatot a tömegben, amikor a ruhatárra várakozók sora keresztezte a népet. Szerencsére nem volt semmi gond, de látszott, hogy ennyit bír el a Pecsa és nem többet. A Sabaton viszont még elbírt volna akár 500-1000 embert is, ha befértek volna. Ebből is látszik, hogy a Sabaton népszerűsége továbbra is növekszik nálunk, és reméljük, hogy a jövőben még nagyobb közönség előtt láthatjuk őket.
Dicséret illeti a HammerRecords-ot a szervezésért. Külön köszönet Cselőtei Lacinak és Hartmann Kristófnak, akik nélkül ez a beszámoló (na meg a koncert sem) nem jöhetett volna létre. Minden pontosan és zökkenőmentesen zajlott, nem lehetett hibát találni semmiben az este folyamán. Illetve de, arról viszont nem ők tehetnek, hogy a Battle Beast csak ennyit játszott. Remélem , hogy a finn zenekar hamarosan saját koncerttel is meglátogat bennünket!
A végére egy kis Sabaton a hangulat kedvéért:
További Battle Beast képek ITT!
Delain képek ITT!
Sabaton képek ITT!
