Szeptember elején a Nuclear Blast-hoz szerződött le a cyber metalos Los Angeles-i Fear Factory, akik a régi producerükkel, Rhys Fulber-rel néhány napja bevonultak a hollywoodi NRG Recording stúdióba, hogy rögzítsék új nagylemezüket. Az előreláthatólag 2015 elején megjelenő anyag keverését a magasan elismert brit hangtechnikus, Andy Sneap (Accept, Megadeth, Exodus, Testament) végzi majd, míg a hangmérnök Mike Plotnikoff lesz. A tervek szerint a lemez megjelenését követően turnéra is indultak volna, március 27-én pedig az A38 Hajó színpadán zúztak volna. A szervezők azonban ebben a percben közölték, hogy nem csak a magyar buli, hanem a teljes turné ELMARAD!

„A turné ELMARAD! Az az egészen abszurd szituáció állt elő, hogy nem sokkal az után, hogy bejelenthettük a koncertet, a banda menedzsere közölte velünk, hogy az egész turné elmarad. Okokat nem mondott. Így nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy ne vegyen jegyet a koncertre, mert nem lesz megtartva. Köszönjük a megértést, sajnos mi is alig pár perce tudtuk meg ezt.”

A Fear Factory jelenlegi turné-felállását – Dino Cazares gitáros és Burton C. Bell énekes mellett – Mike Heller dobos és Matt DeVries basszusgitáros alkotják. Mivel a stúdióban javarészt Dino játszotta fel a basszust, így nem tudni, az utóbbi évek turnéin játszó Matt DeVries basszer szolgálatait a felvételekhez is igénybe veszik-e, és még az sem tiszta, hogy ezen a lemezen is gépi dobok lesznek-e hallhatók, mint a legutóbbi, 2012-es  The Industrialist korongon. Az ugyanakkor biztosnak tűnik, hogy a csapat a koncertezés tekintetében a jövőben is számít majd Matt és Mike Heller dobos játékára.

A készülő Fear Factory album zenei irányzatával kapcsolatban Dino Cazares gitáros a következőket mondta: „Sok dalt írtunk már, és lassan be is fejezzük a dalszerzési szakaszt, már a végső fázisban járunk. Minden lemezünk különbözik a másiktól, de ugyanakkor mindegyik felismerhetően Fear Factory. Mindegyikben ott lapul a gyilkos riffelés, a gyilkos dobolás és persze a tetejébe Burt csodálatos éneke. Ezek tehát jól bevált dolgok, de ettől függetlenül rendszeresen kell kísérletezgetni, új zenei területeket beiktatni. A debütáló Soul Of A New Machine-hez képest is nagy ugrást jelentett az 1995-ös Demanufacture, ami nyilván eléggé másmilyen.Úgy érzem, ez az új lemez valahol a Demanufacture, és az azt követő1998-as Obsolete között fog landolni.”