Álmosító, hideg, barátságtalan novemberi szombat este borul a Gubacsi útra. Majd, mint ha a Mennyből Küldték volna, belehasít az éjszakába valami. Rocknak hívják. A Heaven Sent együttes áll a Crazy Mama színpadán, hangjuk betölti a teret, és még az utcára is jut. Az éj mindjárt kellemesebb. Shady, a csodálatos énekeshölgy dinamikus hangja – vagy ahogy ő nevezi, Ligamentum Vocale 5.5 – megmelengeti a szíveket, és a lelkeket, a banda pedig pörgős, zúzós zenét ad alá. Minket pedig az a megtiszteltetés ér, hogy a koncert után a teljes együttes foglal helyet a mikrofonunk előtt néhány szó erejéig:
Nagyon sok kérdést szeretnénk feltenni, de előtte kis bemelegítésként: Mondjatok legyetek szívesek fejenként három-három kedvenc zenekart!
Shady: A Metallica az biztos, Toto is biztos, és… Hmm… Nem lehetne négyet? Akkor legyen a Five Finger Death Punch, mert abba teljesen beleszerettem most, és a plusz egy pedig a Wackor.
‘mouse: Ez azért nehéz, mert nem lehet kiragadni hármat a legkedvesebbek közül. Úgyhogy ezt most ki is hagynám. Csak annyit mondanék, hogy minden, ami a ’80-as ’90-es évek eleje, és tengerentúli vonal. Egye fene, Svédország még belefér, mert azok is jók zeneileg. Leginkább a melodikus rock-vonal.
Steew: A Queensryche az alap nekem, aztán többet így most nem is mondanék. Nekem ez bőven elég.
Ed: Az én hármasomban mondjuk stílus szerint mondanám, mert rengeteg van. A Journey mindenképpen alap, aztán a Kiss és társai, és hogy legyen egy kicsit más stílus is, a Slayer.
Mikor jutott eszetekbe elkezdeni zenélni?
Shady: Nekem körülbelül 4 éves koromban. A negyedik születésnapomra egy Opera-jegy volt az ajándék, a Varázsfuvolára vittek el a szüleim, és emlékszem, végigálltam az egészet, mert nagyon kicsi voltam, és akkora élmény volt. Anyukám nagyon sokat énekelt nekem, én pedig sokat énekeltem vele, meg az óvodában is sokat énekeltünk, úgyhogy én akkor már mindenképpen akartam zenélni valamit. Hat évesen elkezdtem zongorázni is, úgyhogy nem volt menekvés.
‘mouse: Nekem olyan 13-14 évesen… Ehh ’93-ban jött ez az egész történet, és igazából akkor kezdtem el a rockzene felé fordulni. Addig ugye az aktuális divat volt az, ami tetszett, és akkor bejöttek ezek a műholdas adók, és Úr Isten! Ilyen is van? Konkrétan már akkor tolták orrba-szájba a Guns-nak a You could be mine-ját, és valahogy megszerettem…
Ed: Szóval tudod ez úgy volt, hogy amikor még iskolába járt, akkor ment a Duran Duran, meg a Depeche Mode. Aztán észrevette, hogy szőrösödik a p***e, és gondolta, hogy valami keményebbet kéne a csajok előtt villantani.
Steew: Én pedig megőrültem 11 éves koromban az AC/DC filmre, a Let there be rockra. Akkor vetítették a mozikban. Én meg vetettem anyámmal ilyen Triált, vagy hogy hívják. Ilyen kisgitárt.
Ed: Ez a basszusbrácsával nem jön össze. (nevet)
Steew: De akko nekem ez jött be. Szóval vetettem egy ilyen kisgitárt, és megőrültem. Ott ugráltam a szobában. Az egyetlen kazettára, amink volt: Dirty Deeds Done Dirt Cheap.
Miért pont Heaven Sent lett a zenekar neve?
‘mouse: A Heaven Sent ugye azt jelenti, hogy Mennyország Küldötte. Az egész mögött semmi vallási háttér nincs. Úgy sikerült ezt a nevet találni, mert hogy rájöttünk, hogy amit addig használtunk, az foglalt. Leültünk, és nézegettük a lemezborítókon a dalcímeket. Dokken lemez, Heaven Sent. Nagyon jól hangzik. Akkor legyen ez.
Saját dalaitokat miért pont angolul, miért nem magyarul írjátok, adjátok elő? Mert azt értem, hogy mondjuk üzbégül nehéz lenne énekelni, de a magyar nyelv meg sem fordult a fejetekben?
‘mouse: A Rockandroll nyelve az angol, én úgy érzem. Másrészt pedig annyi buta magyar szöveget lehet hallani különféle zenekaroktól, hogy már ebből is szerettem volna kilógni.
Ki írja a szövegeket?
‘mouse (Shadyre mutatva): Ő az én drága szerzőtársam. Én összetákolok valami izét, valami csörömpölést, amire ráfogjuk, hogy zene, ő meg ír hozzá valami szöveget.
Mi ihlet a szövegírásban?
Shady: Maga a zene.
‘mouse: Meg az élet!
Shady: Igen, az is azért. Kétféleképpen írok szöveget, az egyik amikor megszáll az ihlet, és akkor gyorsan le kell írnom. Bármi megihlethet, amit látok, amit hallok, például a Prisoner of Memories-nek a szövegét a neurológiai váróban írtam meg, amikor arra vártam, hogy kiderüljön, miért fáj állandóan a fejem, és miért szédülök mindig.
‘mouse: A témája mondjuk kérésre jött, mert ez nekem motoszkált a fejemben mindig a témakör.
Shady: Szóval egyrészt tudom, hogy angolul játszunk, másrészt sokkal nehezebb magyarul elfogadható szöveget írni. Angolul a rövid, egyszótagú szavak miatt egyszerűbb a szövegírás, másrészt – bár ez hülyén hangzik – szerintem gazdagabb a nyelvtana. Egy csomó mindent úgy ki lehet fejezni az angolban, hogy úgy variálom, hogy az jöjjön ki belőle, amit mondani akarok, és az még rímeljen is.
‘mouse: Arról nem beszélve, hogy van olyan, hogy az angolban egy szó, magyarul viszont gyakorlatilag csak körbeírni tudod a jelentését, mert nincs rá szavunk.
Judy Daniels: Kibicként én csak annyit fűznék hozzá, hogy nagyon-nagyon sok buta angol szöveg is születik.
‘mouse: Tény.
Judy Daniels: És ezért szeretjük a Shady-t igazából, mert úgy tud angol szöveget írni, ahogy senki szerintem.
Ha nem saját számot, hanem feldolgozást játszotok, azt mi alapján választjátok ki?
‘mouse: Hogy neki – Shadynek – mi jön ki hangnemben első körben, az extramély hangjával,
Ed: Másodsorban pedig mi nyert a SuperChannelen ’89-ben.
‘mouse: Na igen, a gyerekkor…
Shady: Természetesen azért néha mennek harcok a csapaton belül, mert nem mindenki szeret mindent ugye, de muszáj úgy megoldani, hogy ha már feldolgozást játszunk, akkor az olyan legyen, amit a közönség ismer és szeret.
Ezek szerint magyar nyelvű dal egyáltalán nem is várható tőletek?
‘mouse: Nem tervezzük.
Shady: Én mondtam, hogy ha nagyon-nagyon igény van rá, akkor megerőszakolom magam, és összehozok mindennek egy magyar verziót, de piszok nagy munka lenne, nagyon nehéz, és lehet, hogy nem sikerülne. Én pedig nem adok ki olyan szöveget a kezemből, amivel nem vagyok elégedett.
Mi volt a véleményetek a mai közönségről? K-soft például azt mondta a koncertről, hogy – idézem: „A magyar rockzene szégyene a buli. Ki látott már ilyen jó koncertet közönség nélkül???” Szerintem az lehetett a gond, hogy durván 30-35+-os volt a közönség. De ez csak az én véleményem. Szerintetek?
Shady: Kicsit kevesen voltak. De aki jelen volt, az azt hiszem, nem panaszkodik ránk.
‘mouse: Na. Ez a diplomatikus verzió. Ez a megoszlás egyébként a bandában.
Ed: Meg az is lehetett a baj, hogy nem volt reklámozva a buli. Reklám nélkül én sem megyek el, legyen akármilyen jó a koncert.
A CD-tekről mit lehet tudni?
‘mouse: Már négy hónapos! Gyakorlatilag promoanyag, egy olyan 7 számos történet. Aztán majd lehet, hogy egyszer kiegészítjük még pár dallal, hogy teljes értékű lemez legyen, most osztogatással megy. De a MySpace oldalunkon a hét dalból hat hallgatható.
Mennyit készültök egy bulira? Milyen gyakran próbáltok?
Shady: Háááááát… Ha mindenki ráér, akkor hetente próbálunk.
Steew: Ha beleszólhatok: mindenki meg tudja tanulni a dalokat, a próbatermi cucc csak azért van, hogy nagyjából összeszokjunk. De igazán összeszokni és összejátszani koncerten lehet. Én nem hiszek abban, hogy kijön egy zenekar a próbateremből, és azt a k***a eget, de jók. Az legalább egy 20 buli, mire azt mondod, hogy „Nézd már! Itt valami dereng!” Köszönöm szépen. A következő dalt Bélának küldeném, és mindenkinek aki szereti. (általános nevetés)
Nagyon nagy összhangban vagytok a színpadon. Mióta vagytok együtt?
‘mouse: Ez volt az első bulija ennek a felállásnak konkrétan.
Akkor ezt hogy sikerült ilyen jól összehozni?
Shady: Erre már ki voltunk éhezve.
‘mouse: Egyrészt. Másrészt meg statisztikai alapon. Mert bennem így napok óta bennem volt a pánik, hogy…
Shady: …hogy ebből mi lesz…
‘mouse: Igen, hogy na ebből mi lesz? És azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy gyakorlatilag az utolsó próbán mindenki idegbeteg volt, és frusztrált volt, és statisztikai alapon innentől kezdve már csak jó jöhet.
Mennyire tudjátok időbeosztásban összeegyeztetni a próbákat?
‘mouse: Terror van. Ilyenkor az van, amit mondunk. Tehát én megmondom, hoyg legyen próba, és akkor ők összeszervezik, hogy mikor legyen.
Shady: Amikor ráérsz.
‘mouse: Én ráérek!
Ed: Hát hogyne érne rá!
Civlben mit dolgoztok a zenélés mellett?
‘mouse: Mit képzelsz Te rólunk? (nevet)
‘mouse: Rock&Roll élet van. Az a hobbi kérdése, hogy mit gyűjtünk… (nevet) Én és Shady speciel ritka betegségeket.
Judy Daniels: Én ápolok. Bár én nem vagyok a zenekar tagja.
‘mouse és Shady: Te vagy a road!
Judy Daniels: Akkor én vagyok az egyetlen miniszoknyás road. És kikérem magamnak a groupie megnevezést. Maradjunk a miniszoknyás, félcsizmás road-nál. (nevet) Vagy én vagyok az őszinte kritika, aki akkor is megmondja, amikor…
Ed: Road nem lehetsz. Azt láttam. Mind pasi!
Múlt, jelen, jövő?
Steew: Múlt, jelen jövő? Hát… Izé… RockÖzönbe megy ez? Mert akkor nem mondom el, hogy mit csináltam… (nevet) Hátha megszeretnek, tudod… Amúgy más zenekaroknak csinálok szövegeket, meg ilyesmi.
‘mouse: Kicsi gesztenye, és társai..
Shady: Mondjuk a Dorinának írt például, Tóth Verának, Tóth Gabinak, a Tóth-család többi részének csak azért nem, mert ők nem énekelnek.
‘mouse: Tömören összefoglalva: Zenei prostituált. (nevet)
Ed: Engem amúgy ne firtassunk, informatikával foglalkozom. Amúgy meg van még egy pár zenekar, meg volt egynéhány.
Shady: Így van, csak szerényen. A Pokolgépben dobolt, meg a Carmenben is…
Terveitek a jövőre nézve? 2010?
Ed: Venni egy lakosztályt Miamiban.
Shady: Írni a számokat, és koncertezni minél többet.
‘mouse: Így van. Szeretnénk bepofátlankodni mindenhova, ahova csak lehet, mocsok módon.
Steew: Én megírom a Jelenések Könyvének a folytatását. Gyorsan összefoglalom két mondatban: Itt a világvége, megmondom, ki fogja túlélni. A csótányok, a patkányok, Keith Richards, Tina Turner, meg Lemmy. (általános nevetés)
Köszönjük szépen a fantasztikus koncertet, a beszélgetést, és jó szórakozást kívánunk a most következő Cry Free koncerthez nektek is!
Kórus: Rockandrooooooll!
