Ahogy Kern András elfog egy-egy levelet, úgy mi érdekes interjúkat csípünk el úton-útfélen. Most éppen Dave Mustaine, a Megadeth frontembere-gitárosa osztotta meg gondolatait a világgal.

Mi a véleményed Shawn Drover (dobos) és az internetes becsmérlők dolgáról?

Mustaine: “Volt néhány pillanat, amikor nagyon nehéz lehetett számára nézni ezeket, mert nagyon törődik velem. Szinte összetöri a szívét, amikor látja, hogy néhány weboldal egyedüli célja csak az, hogy engem támadjon; ez nagyon zavarja őt. De azt mondtam neki: ’Ne aggódj emiatt. Azok a website-ok az enyémek. Ezek a fickók (a becsmérlők) egy napot sem bírnak ki, hogy ne beszéljenek rólam, ami fantasztikus. Mondhatnak, amit csak akarnak.’ Egy nap azok, akik ilyesmiket mondanak, rádöbbennek majd, hogy elmulasztották, hogy egy legendát láthassanak, és ez az ő bajuk. Ezzel együtt, szeretem az egyedi gondolkodású embereket. És úgy gondolom, csodálatos, ahogy egészen új közönséget sikerült megnyernünk, különösen az új albummal, az „Endgame”-mel; az „Endgame” igazán izgalmas lemez lett.

Miért volt a Megadeth felállásában olyan sok változás az elmúlt években?

Mustaine: “Csak odalett a közös elképzelés. Van egy közös cél, egy fonál, és egy idő után eltérő irányokba mentünk, ez olyan, mint egy hármas fonat… amit ha elkezdesz kibontani és mindenki másfele tart, elveszti az erejét. Emlékszem a napra, amikor Tokióban voltam és (a most már ex-Megadeth tag) Marty Friedman, David Ellefson és Nick Menza ott ültek velem ebédnél és azt mondták, már azért is pénzt akarnak, hogy egy szobában legyenek velem, amikor gitározom a saját zenémet, mert nem tudok dalt írni, ha ők nem játszanak a háttérben. Azt gondoltam, ’oké, ez az utolsó csepp. A zenei kapcsolat köztünk véget ért. Csak azért, mert ti nem tudtok dalokat írni, nekem nem kell bűnhődnöm.’ És ez megölte a kapcsolatunkat. És, mit csináltak azóta? Imádom a srácokat – na jó, Ellefsont nem szeretem – és törődöm velük, tisztelem őket azért, amit azért a menedékért és örökségért tettek, ami a Megadeth, és mindőjüknek megvan a helye a szívemben. De van egy különbség. Amikor elveszted az elképzelésedet és rossz okok miatt maradsz. Hiszen ha a pénzért zenélsz, akkor helytelen ok miatt játszol. Én azért zenélek, mert imádom.”

Mit gondolsz a Roadrunner Records Endgame-mel kapcsolatos hírveréséről?

Mustaine: “Nos, igazán nem tudom, hogy mondhatnám másképp, minthogy próbálok a lehető legpozitívabb lenni, mert én megtettem a magamét. Megcsináltam a tőlem telhető legjobb lemezt. Az album hangos siker mindenhol – még a legfőbb ócsárlóim közül is néhány 10-ből 8,5 pontot adott rá. Hálás vagyok a kritikáért, és azért is, amikor néha jó dolgokat mondanak rólam, igazán értékelem. És nagyon várom, hogy az ilyen oldalak rajongói is felfedezzék maguknak a Megadeth zenéjét és az oldalak képesek legyenek jó és intelligens híreket közölni arról, ami a világunkban zajlik, mert egy csomó jó dolog történik velünk. Sajnos ez az egyik olyan oldal (a Roadrunner), ahol sokat rágalmaznak engem. Ahogy mondtam, annyira nem zavar, csak elszomorít, hogy ezek a srácok, ezek a fiatalok lehet, hogy lemaradnak rólam, amíg aktív vagyok. Én is lemaradtam anno a Led Zeppelin-ről, és mondhatom neked, 48 éves vagyok és kihagytam őket, amikor tizenéves voltam. És ha most beszélhetnék az akkori, tini Dave-vel, az egyik dolog, amit mondanék neki, az lenne: ’Ne igyál annyit’ (kuncog), a másik pedig ez: ’Ne hagyd ki a Zeppelin koncertet, ha lesz. Egyesek azt mondják majd, ne menj, mert Jimmy rosszul játszik, és te elhiszed ezt, de ne hallgass rájuk.’ Nem mentem el arra a koncertre és seggbe tudnám rúgni magam emiatt. Két évvel ezelőtt elmentem és megnéztem őket az O2-ben (London), de az már nem volt ugyanaz. Szeretnék képes lenni arra, hogy hagyjam a kritikus vagy akármilyen embereket, hogy normálisan értékeljék, amit csinálok, és ha ilyen módon úgy gondolják, hogy nem vagyok jó, hát legyen, mondják. De időnként kicsit szerencsétlen, amiket mondanak, mert a lányom is olvassa ezeket. És nem hiszem, hogy bárki ezek közül (az internetes ócsárlók közül) tényleg utálna vagy tudná, hogy miért utál. Azt hiszem, ha az ember leülne néhányukkal és azt mondaná: ’hé, tudod, mit, haver? Nem tudom, hogy tudod-e… Biztos jó poén sárral dobálni engem, mert vissza tudnám dobni, de megbántod a lányomat. És nem hiszem, hogy olyan fajta fiatalember (vagy nő) vagy, aki tényleg bántani akarna egy ártatlan, 11 éves kislányt’. Ez nem passzol a heavy metal szellemiségéhez. Ettől függetlenül vannak emberek, akik ezt teszik, én pedig minden erőmmel próbálok nem figyelni rá, megadni nekik a kétkedés jótéteményét, meg lehetőség szerint találkozni velük és üdvözölni őket a „nyáj”-ban.