Üdvözlök mindenkit, második filmbemutatómban az Alkonyat című filmről szeretnék ejteni néhány szót. Tudom, hogy a film, akárcsak a regény igen nagy népszerűségnek örvend nem csak hazánkban, de világszerte is.
Hozzá kell tenni, hogy ami népszerű, az nem feltétlenül jó is (lásd Tokyo Hotel).
A cikkben tényeken kívül néhány hibára szeretném felhívni a figyelmet.
Ha a rajongókat eddig még nem sikerült ellenségeimmé tennem, a következő pár sor majd biztosan hatásos lesz J
rendező: Catherine Hardwicke
író: Stephenie Meyer
forgatókönyvíró: Melissa Rosenberg
zeneszerző: Carter Burwell
operatőr: Elliot Davis
producer: Wyck Godfrey, Greg Mooradian
vágó: Nancy Richardson
szereplő(k):
Kristen Stewart (Bella Swan)
Robert Pattinson (Edward Cullen)
Taylor Lautner (Jacob Black)
Billy Burke (Charlie Swan)
Peter Facinelli (Dr. Carlisle Cullen)
Elizabeth Reaser (Esme Cullen)
Nikki Reed (Rosalie Hale)
Cam Gigandet (James)
Történet: A történet főszereplője egy visszahúzódó lány, Bella, aki Forks városába költözése után megismerkedik a titokzatos és jóképű Edwarddal. Szenvedélyes és szokatlan kapcsolat bontakozik ki közöttük, ám a fiúról hamarosan kiderül, hogy vámpír, aki azonban csak állati vért fogyaszt. Ahogy a páros egyre közelebb kerül egymáshoz, Edward egyre nehezebben tudja féken tartani a lány hatására feltörő ösztöneit, ráadásul Bella apjának barátai (Black-ék) vérfarkasok, akik ősi ellenségei a vámpíroknak.
Hibák általánosságban:
Nos, bár a történet tényleg nem nevezhető pocséknak, azért a filmnek sikerült hatalmas hibákat elkövetnie, ezeket nem szeretném kategorizálni, elég sok van belőle, szóval csapjunk is bele.

Idegesített, amikor a „tökéletes vadász” csak pár méterről érezte meg Bella jelenlétét a baseball jelenet végén, pedig a vámpírok kilométerekről megérzik az emberszagot. Az azonban már csak hab a tortán, hogy nem elég, hogy a vámpír nem sül meg a napon, de még csillog is, mint a gyémánt. Nekem ez sok. A vámpírlétnek alapvető tulajdonsága, hogy napnyugtától (de inkább éjféltől), az első kakasszóig vadászhatnak és élhetnek, már ha lehet élőnek nevezni valamit, ami gyakorlatilag halott J
Jut eszembe, a filmben Edward teste végig jéghideg, ezt a kocsiban maga Bella veszi észre. Könyörgöm, ha már ezt a hibát belepottyantották a filmbe (hiszen a vámpírok étkezés után felmelegednek, innen ered a „lopta a teste melegét” mondás), akkor miért nem figyeltek az alkotók arra, hogy ezzel együtt ne kövessenek el egy újabb, feltűnőbb hibát is. Az erdős jelenetben, Edward lehelete ugyanis tökéletesen látszik!!!!! Az pedig egyértelmű még az én szerény fizikatudásommal is, hogy egy kihűlt test nem párologtat, hiszen a test és a környezet közt minimális a hőmérsékletbeli különbség.

Ami engem még szörnyen zavart, az a mi Edwardunk arca, pontosabban az a maszat, amit a sminkes véghezvitt a szerencsétlen kölyök arcán. Azt is csak félve jegyzem meg, hogy Bella és Edward, szinte az egész filmben ugyanabban a ruhában vannak, ami több mint érdekes, hiszen a film több hónap eseményeit dolgozza fel!
Ez a következő problémám, vagyis az, hogy a filmben egyáltalán nem érzékeljük az eltelt időt.
Nagyvonalakban ezeket szedtem össze, számomra ezek a film legszembeötlőbb hibái.
Talán úgy tűnhet, hogy apróságokba kötöttem bele, de három dolog miatt szúrtak szemet ezek a bakik. Az első, hogy a hibák többségét egy pici odafigyeléssel el lehetett volna kerülni, bár tudom, hogy a regény sem tartozik a legjobbak közé és így valóban nehéz jó filmet alkotni.
A második, hogy a film költségvetése 37 000 000 amerikai dollár, ami az általam már ajánlott Hollóval összehasonlítva borzasztóan magas (A Holló-é mindössze 6 millió dollár) és tekintve, hogy a Hollóban pörgős akciójelenetek sokaságát kapjuk, egy tökéletes sztorival, remek színészi játékkal és pompás zenével, ezzel szemben az Alkonyatban még a szereplők ruháira se voltak képesek megfelelő figyelmet fordítani.
Harmadszor: a történet túl lapos ahhoz, hogy ne szúrjanak szemet a hibák. Miután felfedeztük a bakikat (legalábbis a férfitársaim többsége), már nem képes tökéletesen elvonatkoztatni tőlük. Miért? Mert a film szinte kizárólag a nők érzelmeire kíván hatni. Ez borzasztóan gyenge és monoton szálat eredményez, ami tönkretesz minden filmet.
Látvány: Összességében nincs vele gond, az a pár effekt egész tűrhetően sikerült. Ezt a második részről már nem lehet elmondani, mert a vérfarkasok animálása valami borzasztó pocsékra sikeredett.
Hangulat: Mindenfajta lekicsinylés nélkül, csak és kizárólag a nőkre próbál hatni, igaz, azt teljes sikerrel teszi. Ez azonban kevés ahhoz, hogy valóban egyedi hangulata legyen az alkotásnak. Borzasztónak találom, hogy bár hónapok teltek el, egyetlen pörgős akciójelenetet sem kapunk, pedig volt rá lehetőség, például a film végén a vámpírok harcánál, egy kis odafigyeléssel és jó koreográfiával szép akciójelenetet lehetett volna összerakni. Ehhez képest Edward másfél perc alatt megöli a vámpírt, akiről a társa ódákat zengett, hogy milyen jó képességű vértestvér is ő valójában.
Szereplők: Különösebb problémát itt sem véltem felfedezni, ami nem sikerült jól, azért nem a szereplőket tudom okolni, inkább a forgatókönyvírót.
Zene: Átlagos, különösen rosszat, de jót sem tudok elmondani róla, ami inkább negatív jelző.
Összegzés: Minden hibája és lapossága ellenére nem sorolnám a nézhetetlen vacak kategóriába, különösen, ha kellemes női társaságban nézed végig a filmet, ahogy én tettem.
Itt szeretnék kitérni arra, hogy miért is „ALKONYAT: avagy, hogyan gazdagodjunk meg 10 nap alatt „ a cikkem címe.
Nos, ennek a filmnek nem célja a szórakoztatás, az egyetlen, ami az alkotók szeme előtt lebegett az a profit volt. Ez sajnos átragadt az íróra is, aki készül írni egy negyedik könyvet, amiben nem Bella, hanem Edward szemszögéből látjuk majd a történéseket. Ez egyértelmű haszonleső magatartás, mint ahogy az is, ahogy az első 3 könyv ára viszonyul egymáshoz.
Sajnos kezdek kifogyni a terjedelemből, de az utolsó felvetésemnek mindenki utánajárhat!
Nálam ez a film nem versenyezhet a Hollóval, A bátrak hazájával, A sólyom végveszélyben-el, a Tizenkét dühös emberrel és még sorolhatnám.
Remélem senkit nem bántottam meg túlságosan, én a következő cikkemig búcsúzom tőletek, köszönöm a figyelmet!
(másnap)





