És végre, végre, végre. Röpke 13 év után ismét kis hazánkba látogatott a finn HIM zenekar, akik a két Szigetes fellépés után, idén a Budapest Park színpadát is kipróbálták. Az előzenekar szerepét meglepő módon a hazai Anti Fitness Club kapta. Egyetlen kérdés megválaszolására várok azóta is. Bevallom, közben több is felmerült bennem, például vége lesz-e végre mire megszámolom a szemöldököm, de a fő kérdés megmaradt: Miért?
Amíg erre senki nem ad nekem logikus választ, addig szerintem maradjunk annyiban inkább, hogy nem is volt előzenekar. Akadtak pillanatok, amikor arra gondoltam, talán lenne olyan buli, ahol még élvezni is tudnám, de ez így bizony nagyon nem volt az, nem illett oda. Már a buli előtt is rácsodálkoztunk, hogy miért ők, sokan hangot is adtak ennek, de ez van. Nagy nyomás nehezedett a srácokra főleg ilyen előzmények után, nehéz feladat volt, megoldották, élvezték és azért akadtak páran a közönség soraiban is, akik szintén tetszésüket fejezték ki. Bocsi, én nem.
Miután rájöttem, hogy a szemöldökszámolás azért elég nehéz és hosszadalmas feladat, feladtam, de legalább jött az, amire ezer éve vártam. Én legalábbis, ugyanis a 2000-es és 2001-es HIM koncertekre sajnos nem jutottam el, mert egybeestek az újra bevezetésre váró délutáni szundijaimmal. Elérkezett számomra egy olyan pillanat, egy olyan koncert, amivel még tartoztam a bennem lakozó kamaszlánynak. Amint Ville Valo és csapata a színpadra lépett még próbálkoztam ellenállni, én bizony szakmai szemmel fogom végignézni a koncertet, de aztán elkezdtek hőseink zenélni. A bennem lakó kamaszlány meg dorombolni. Ennek az embernek a hangjától még mindig brutális mód ki tud rázni a hideg. Körülbelül olyan hatással van rám, mint Nick Holmes (akinek a neve mellé a cikk olvasása közben még szívecskéket is képzelhettek, mert love metal van). Sajnos a technika ördöge most sem kímélte őket. Egyik ismerősünk mesélte, hogy legutóbbi Szigetes fellépésük alkalmával áramszünet volt, így nem tudták lenyomni a teljes koncertet. Most a gitárral akadtak problémák a koncertet elejétől fogva, ami a harmadik számnál tetőzött azzal, hogy totálisan elszállt. Szerencsére rövid orvoslás után minden rendbejött és folytatódhatott a buli. Meg kell említeni, hogy a közönséggel való kommunikáció nem a zenekar erőssége. Ennél a pillanatnál szólt hozzánk Ville először, viszont ezt a kis intermezzo-t végigbeszélte, lelkesen viccelődve, oldva a feszültséget. („Végülis egy rock zenekar vagyunk vagy mi, szükségünk lesz rá… Menjünk vissza, pisiljünk egyet, jöjjünk ki és felejtsük el az egészet?”) Szerencsére töretlen lendülettel tolták tovább a malőr ellenére, bár az énekre adott hangot sokan kevesellték. Koncert előtt kissé aggódtam, hiszen nem arról híresek, hogy lezúznák a ház falát, inkább érfelvágós zenekarnak titulálják. Milyen is lesz ez kb. két órán keresztül élőben? Határozottan élvezhető, a végére lehet kissé vontatottnak hatott a kevésbé elfogultak számára. Engem mondjuk az se zavart volna, ha ilyen hanggal egész este csak beszél… Természetesen felcsendültek a szokásos klasszikusok, amikre azért meg lehetett őrülni. Még mindig hátborzongató 
hallgatni, ahogy egy seregnyi ember énekel torkaszakadtából. Elképzelni sem tudom, hogy a zenekaroknak ez milyen élmény lehet a színpadról, de ezt is azon pillanatok között tarthatják számon, amiért megéri zenélni. Talán ennek is köszönhető, hogy úgy láttam, a zenekar is élvezi az estét, a fogadtatásukra nem lehetett panasz. Ahogy körbenéztem, a legtöbben szintén hatalmas élménnyel mehettek haza.
Köszönjük, hogy ismét sikerült elhozni őket és reméljük, a következő alkalomra már nem kell tizensok évet várnunk! A zenekar is azt mondta, szívesen jönnének vissza… Szóval hajrá-hajrá!
További Képek: ITT!
Tracklist:
Intro
- Buried Alive By Love
- Rip Out the Wings of a Butterfly
- Right Here in My Arms
- The Kiss of Dawn
- All Lips Go Blue
- Join Me in Death
- Your Sweet Six Six Six
- Passion’s Killing Floor
- Soul on Fire
- Wicked Game (Chris Isaak cover)
- Tears on Tape
- Poison Girl
- For You
- The Funeral of Hearts
- Encore:
15. Into the Night
16. It’s All Tears (Drown in This Love)
17. When Love and Death Embrace
Encore 2
18. Sleepwalking Past Hope
