Mint ahogy az a bulinaptárunkból is kiderült, egy viszonylag mozgalmas, eseményekkel teli hétvégén vagyunk túl sikeresen. Pénteken egy kellemes és fergeteges Magnetica koncertre, majd szombaton egy eget rengető Cool Head Klan bulira voltunk hivatalosak. Mindkettőnek a Rocktogon adott otthont….
Pénteken dél körül már lehetett érezni, hogy ez a nap kicsit más leszen, mint a többi. Mindent megalapozott egy számunkra kellemetlen esemény, a rádió szerverének elhalálozása.
Mialatt folyamatosan emlegettük a szolgáltató felmenőit a stúdióban a jelenlévő családtagokkal (név szerint: Gjoe, Hartmann Zééé, Noi KávéMókus, Bukott Angyal, Balage és esetenként Dr. White is beesett), ezalatt a hangulat kezdett a tetőfokára hágni. Meg kell jegyeznem a rossz indulatú gondolatok megelőzése érdekében, hogy csak minimális mennyiségű serital fogyott és az is csak Mókus és Angyalos jóvoltából…
Ennek ellenére a hülyeség dőlt a röfferekből és a stúdiót sikerült viszonylag gyorsan egy kellemes stand up comedy-s szórakozóhellyé változtatni. Az adás fél 3-kor el is indult, maradt másfél óra műsoridő, viszont aki lemaradt, sajnálhatja, mert ebben a másfél órában sokkal több volt, mint átlagban egy normál négy órás adásban. Gjoeval meg is vitattuk, hogy lesz ismétlése, az tuti!
Majd közeledett az este. Angyalos még koncert előtt meginvitált az Excelsior nevezetű helyre, ahol a családtagok egy része már várt és fogyasztott. BA-n kívül még jelen volt Graffity, Eszter, RockRia, Maiden Fan, Puffin, Pank és Tom3,14ka (aki sajna nem tartott velünk a bulira). Előre is elnézést kell kérnem, ha bárkit is kihagynék a felsorolásból, de hál’ istennek sokan voltunk.
Kb negyed tíz magasságában értünk a Rocktogonba, ahol örömmel tapasztaltuk, hogy nem maradtunk le semmiről. Ott kiegészült a család még néhány taggal, úgy mint Hexenke, Sophie, Melianyu, Nellicica, Kóci , Flame…
Kis idő múlva kezdett az előzenekar, az Angelz, melynek énekesnője Vasmacska. Az elejére bementem, és hiába tetszett Macska hangja, meg a zene sem volt rossz, csak valahogy az egész nem jött be, de nem tudom megmagyarázni, hogy mi, talán a szöveg… A lényeg, hogy ekkor még a kellemesen bódító hatású italok fogyasztására fordítottuk figyelmünket és időnket.
Lassan gyűlt a nép, így elmondható, hogy Hartmi és társai kb 80 ember szeretetét élvezték, mikor feljöttek a színpadra. A srácok elkezdték simogatni a hangszereiket és elkezdődött egy orbitális hangulatú buli, rockfamily módra! A csapat teljesen együtt élt a játékkal, Zoli előszeretettel vonta be a közönséget az éneklésbe, Dr. White csodás öthúros bőgőjével ingerelte a dobhártyákat, és ha a hangosítás bírta volna, még egy frenetikus élményben is lett volna részünk audio-vizuálisan, mikor a dög vastag e-húrt végighúzta a cinen, egy kis distorsionnal és egy kis wau-val megspékelve. Sajna itt kijött a technika hátránya, mivel a csodás effekt helyett a ládák egy kellemesnek nem nevezhető gerjedéssel és sípolással válaszoltak.
Nem baj, majd egy nagyobb helyen sikerül! Régi Metallica rajongóként nagy örömömre szolgált, hogy a ritkábban hallgatott nóták is előkerültek a tarsolyból, gondolva itt a Harvester of Sorrow és a Wherever I May Roam című számokra, de előkerült a One és a Seek & Destroy is a Nothing Else Matters mellet, amelyen a családtagokkal összeölelkezve énekeltünk. Ifjabb rajongók nagy örömére az új albumról is szóltak dalok. A
kellemes másfél órás koncert élményéhez még hozzátartozik egy barátságtalan esemény is. Csabiba, a dobosba kedvesnek éppen nem mondható kopasz erős „énvagyokittakidobó” gyermek simán belekötött a backstageben, de sikerült lerendezni…a tulajjal telefonon…
A buli után még egy kellemes afterparty keretében elsörözgettünk a család tagjaival, majd kb 1 óra felé elindultam haza, ahová fél 3-ra meg is érkeztem fáradtan és hang nélkül. Tudtam, az őrület a következő estén folyatódik.Szombat este 8 óra. Érkezés a Rocktogonba kedves párommal, Noival. Oszi (a Cool Head Klan menedzsere és Pinkleopard, azaz Tündi kedvese) felköszöntése szülinapja alkalmából. Kapott tőlünk egy Skrewdriver-es pólót, amit felpróbált és nem volt hajlandó levenni egész este. Örülök, hogy ilyen boldognak láttam.
Megérkezett időközben Gjoe és Hartmi is, akikkel elkezdtünk sörözni. Meglepetésként ért, hogy mikor a pulthoz mentem, a srác kérdés nélkül tette ki nekem a Staroprament. (Gyorsan tanul a srác!) Míg iszogattunk, előzenekarként aCrossholder nyomta.
Kb fél 11 felé Zsolt magához ragadta a mikrofont és mindenféle éneklés jogát, majd belecsapott. Akkor már mi is a küzdőtéren voltunk, Oszi jóvoltából egyen CHK-s pólóban. Istenem de szépek lehettünk…
Végre Gjoe, Zoli és Oszi is felszabadultan bulizott. Nagyon élveztük Zsolti mindent „beárnyékoló” tehetségét és hangját. Ekkor már sacc 80-100 rajongó lehetett benn. Voltak régi és új zenék, mint pl. Kossuth Nóta, Vérrel Írom, Szép Hazám Útjain, Dőljön a Fal, stb… De ritkaságok is felhangzottak. Zsolti felhívta a színpadra MetalAngelt egy laza Judas Priest – Breaking The Law erejéig, ahol Molics átvette a basszeros szerepét. A Telefon című számot közkívánatra Oszi énekelte, és tartotta a pörgést az emberekben rendesen. Természetesen Norbi, a szólógitáros is átvette a mikrofont egy dalra. De Zsolti mindent tarolt. A legvégén, úgy éjfél körül, az Ugye Pajtás című számmal búcsúzott a közönségtől.
Egyszerűen fantasztikus volt. Nem is értem, miért nem figyelnek fel 20 éve egy ekkora hangra. A koncertnek ugyan vége lett, de az estének még nem. Miközben Oszival és Hogannel pakoltunk ki, a Crossholder roadja kisbuszukkal szemrebbenés nélkül meghúzta az egyik kidobósrác Corsáját egy akkora helyen, ahol pótkocsis kamionnal lehetne forogni. Ez van…Kissé hiányoltam a család többi tagját a szombati buliról, de majd legközelebb.Nem csalódtam és nem bántam meg, hogy jelen voltam ezeken a bulikon. Legalább kicsit kikapcsoltam, ha csak pár órára is….
By Balage
