A korongon a kezdés joga a Bornholm-é lett, akik a Valhalla nagyszerű dallamait rögzítették újra. Viszont lényeges változás a hangzás terén lelhető fel leginkább. Talán kisé monumentálisabbra sikeredett az eredetinél. A témák is valamelyest gyorsabbak és erőteljesebbek. De ami a legszembe tűnőbb, az az ének. Az eredeti dalban Quorthon tisztán énekel, míg a Bornholm hörgésre és károgásra módosította.
A második dal a Masserce, amit az Ovidium elevenített fel. Az egyszerű black metalos témákat inkább a thrash témákra írták át. A tempó egy kicsit lassabb és ütemesebb lett, de ezt a dallam világ minimális átírásával ellensúlyozta a banda. Sikerült méltó módon eljátszani. Ehhez csak gratuláció férhet hozzá.
Az Eibon szintén a régi black metalos korszakból való Necromansy-t játszotta el. Bár a zenekar munkássága nem fogott meg, de ezt a számot jól adják elő. A hangzás erőteljesebb lett, jobban kivehetőek a dallamok. Ami sokat dobott a számon, az a billentyűs aláfestés. Így hallgatva a régi remeket olyan érzése támad az embernek, mintha tényleg az éjszaka közepén halottidézők vennék körbe.
A Toscrew következik, hogy megmutassa a Lake Of Fire-t. Sajnos az eredetiben egyik személyes kedvencemnek számító dalt sikerült elrontani. Az ének hörgés és károgásra váltása még nem lenne baj, sőt még élvezhető is lenne. De sajnos ezt a számot hallgatva inkább a frász kerülgetett. A teljesen érthető dalból egy érthetetlen masszát sikerült kihozni. A gitárok úgy hangzanak, mintha össze-vissza lennének hangolva.
Következőnek a Kill With Hate mutatta meg az általuk átértelmezett Judgement of Posterity-t. Ők is az eredeti tiszta éneket hörgésre változtatták. Talán kicsit túlzásba is estek vele. A hangszerek viszont sokkal erőteljesebben szólnak. Ez mindenképp pozitívum. Bár szerintem jobban állt volna nekik egy régebbi szerzemény.
A korongon a soron következő dal a Gods of Thunder of Wind and of Rain, amit az Overload tolmácsol nekünk. A dal eredetiben és a feldolgozások között is egyik kedvencem lett. Lényeges különbség, hogy a tempót gyorsabbá és ütősebbé tették. A korongon ez az első dal, amin nem a torz ének dominál. Az egész számot sikerült valami hihetetlenül jól összerakni.
A Constellation is egy klasszikus Black Metal darabot, a Born for Burning-et választotta. Különösebb változtatás nem történt a dalban. Csak a hangzás lett modernebb és az énekes hangja természetesen különbözik Quorthon-tól.
A Baskíria már a stílusukhoz közelebb álló, bár már inkább Viking Metalba sorolható A Fine Day To Die-t választották ki feldolgozásra. Kíváncsi is voltam, hogy mit hoz ki egy kemény Black Metal banda ebből a számból. Az eredmény meglepett. A dalt szinte teljesen újra értelmezték. Amikor megszólalt szinte letépte az arcom. A témák jóval keményebben szólnak, az ének pedig valóságos pokoli hangulatot áraszt. Az eredeti dalban a Black Metal szorult háttérbe, míg ebben a változatban az került előtérbe. Kegyetlenül ütős számot faragtak az eredeti dallam világ megőrzése mellett.
Az Adversor volt az egyik meglepőbb gyöngyszem. Szó szerint tolmácsol. A Keltsd Fel a Holtakat a Raide The Dead magyarra fordítása. Az eredetihez képest lényegesen érthetőbb, attól eltekintve, hogy magyarul szólaltja meg. A dallamok megőrizték az egyszerűségüket, de a lefordítás nagy ötlet volt.
Következőleg a Legenda játssza a Bond Of Blood-ot. Az eredetileg Viking Metal számot erősen Industrial, Doom és Black Metal elemekkel bővítették. Az eredeti nem igazán tudta soha megnyerni a tetszésem, de ebben a formában sokkal szívesebben hallgatom. De talán lehetett volna kicsit pergősebb formát adni neki.
A Neochrome is inkább az egyszerűbb számok közül válogatott. Az Equimanthorn igazi Black Metal dal volt. Egy kicsit sikerült monumentálisabbra tenni a dalt, de különösebben mást nem igazán tudok kiemelni.
A Carcharoth is Black Metalos számot választott ki. A Reap Of Evil az egyszerűsége ellenére a kedvenceim közé sorolom. A feldolgozás is felülmúlta a várakozásaimat. A szám elején azt hittem, egy silány munkát adtak ki, de végül nem kellett csalódnom. Egyedül az ének, ami nem fogott meg túlzottam. Kicsit egy hörgés, károgás és ordítozás masszájára hasonlít.
A korongon a legvégére került az a dal, amire majdnem a leginkább kíváncsi voltam. Habár eredetileg Quorthon is csak feldolgozta, előadásmódjában és zenei tudásában tekinthetjük valamennyire a sajátjának is. Ez a Hammerheart, amit a Funebre játszott fel. A munkájukat ismerve már eleve komoly dologra számítottam, de sikerült az is felülmúlniuk. A dalt úgy tudnám jellemezni, hogy pici darabokra szedték, újra írták és összerakták. Az eredeti sokkal rövidebb és inkább szimfonikus zenekar játssza. Az átírt verzió eleve akusztikus gitárral indít, halk dörmögős énekkel, majd erős torzított gitár, kemény hörgés és dobtémával folytatódik. Úgy vélem, hogy a legjobb maradt a legvégére.
Összegezve a hazai zenekarok többé-kevésbé megmutatták, hogy Quorthon hagyatéka nem merült feledésbe, játsszák, emlékeznek rá és ez a korong tartja neki a 13 gyertyát. Ha a Valhallában is hallja ezeket a számokat, büszke lehet a magyar zenészekre.
1. | Bornholm: Valhalla |
2. | Ovidium: Massacre |
3. | Eibon: Necromansy |
4. | Toscrew: Lake Of Fire |
5. | Kill With Hate: Judgement Of Posterity |
6. | Overload: Gods Of Thunder Of Wind And Of Rain |
7. | Constellation: Born For Burning |
8. | Baskíria: A Fine Day To Die |
9. | Adversor: Keltsd Fel A Holtakat |
10. | Legenda: Bond Of Blood |
11. | Neochrome: Equimanthorn |
12. | Carcharoth: Reap Of Evil |
13. | Funebre: Hammerheart |
9/10
Tikka
Hungarian Tribute To Bathory – Turulheart
A Hungaryan Records jelentette meg Thomas Forsberg „Quorthon” életműve előtt tisztelegve a Hungarian Tribute To Bathory albumot. 2008-ban Hungarian Tribute To Burzum címen már adott ki hasonló jellegű korongot, és a Turulheart-on újra találkozhatunk az Adversorral, a Baskíriával és a Funebrevel. A válogatás méltó megemlékezés a 2004-ben tragikusan elhunyt Quorthon-ra, aki 1984 és 1988 között (Bathory, The Return, Under The Sign Of The Black Mark, Blood Fire Death), majd 1990 és 2003 között (Hammerheart, Twilight Of The Gods , Requiem, Octagon, Blood On Ice, Destroyer Of Worlds, Nordland I, II) megjelent albumaival megteremtette először a thrashes alapokon nyugvó, nyers első hullámos black metalt, majd a pogány témákat feldolgozó viking metalt, ezzel az új stílusok magvait széthintve és örök elismerést elnyerve. A Turulheart fejhajtás egy olyan ember előtt, aki a modern kor elkorcsosultsága helyett a pogány erkölcsöket valló világba tekintett vissza, egy olyan nemzet kiváló zenészei által, amely fiainak nyilaitól rettegett az akkori világ. Nem mellesleg a zenekar nevét ihlető Báthory Erzsébet is magyar származású volt. A gyönyörű és hangulatos borítót a Munkácsy – Magyarok Bejövetele című képe alapján Sallai Péter (Bornholm) és Confused szerkesztette, akinek révén a Confused Production az album kiadása és terjesztése támogatva lett.
A nyitó passzus a magyar pagan black kiemelkedő bandájáé. A Hammerheart Valhalla című opuszának átiratával (szerintem az eredetinél sokkal életelibb verziójával) Bornholmék tökéletesen megalapozzák az egész album hangulatát, a Valhalla hősi páholyába repítenek minket a vérprofi hangszereléssel, kórussal. Kiemelkedő teljesítmény és választás a műfaj hazai mestereitől!
http://www.myspace.com/bornholm
Az Ovidium által előadott Massacre az ősi, sátánista szövegvilágú Black Markról (’85) való. A rendkívül gonosz témákat kiválóan előadva a kénszagú pokolban érezhetjük magunkat általuk. Zúzásukkal és kaszabolásukkal elismerő helyet érdemelnek.
http://ckuik.com/Ovidium
Az Eibon a kezdetekhez repít minket Necromansy feldolgozásával. Itt is érezhető a törekvés, hogy tökéletesen megfeleljenek. Ebben a szerzeményben sem találtam kivetni valót, mesteri az ének, a gitárok széttorzított hangjával a pokoli hangulat megmaradt, érződik, hogy beleolvadtak a stílusba.
http://www.myspace.com/eibonband
A Lake Of Fire-rel a budapesti Toscrew mind időben, mind hangulatban messzire vezeti az eddigi vezérfonalat. Az erőteljes szimfonikus szekcióval felszerelt banda egy kellemes intro után halálsikolyokkal tűzdelt impresszióba repít minket. Megjegyzem, a dalválasztás nem a legszerencsésebb, Quorthon munkásságának nem a legerősebbje ez a szám, de az együttes a lehető legtöbbet hozta ki belőle, belekeverve sajátos stílusukat is, ezáltal fel sem merülhet a kérdés, miért is szerepelnek az albumon.
http://www.myspace.com/toscrew
Az Octagon (1995) korongról származó Judgement Of Posterity című számukkal a Kill With Hate hordája profin ellensúlyozza az előző szám lassabb ritmusát. Nincs kétség, a kőkemény, agresszív, death metalra hajazó átirat új színt visz az eddigi palettába. A nem túl könnyű számmal tökéletesen bántak, teljes értékű zúzdával kényeztetve hallószerveinket.
http://www.myspace.com/killwithhateband
A következő szerzemény a Gods Of Thunder Of Wind And Of Rain a ’96-os Blood On Ice-ról az Overload előadásában. Először jelenik meg a gitár hangzásában az a tipikus szín, ami a viking metal korszakra annyira jellemző (és nagy sajnálatomra pár passzus után el is hallgat), és először csendül fel végig tiszta ének. Fülöp Gábor vokálja mesteri, Quorthon hangjának újjászületéseként ragadja el a hallgatót az istenek közé. A hangszerelés is profi, gratula!
http://www.myspace.com/overloadheavy
Újra a rendkívül hangulatos thrash-black szférában találhatjuk magunkat a Constellation jóvoltából, akik a Return-ös (1985) Born For Burning-et vették kezelésbe. Sötét alkotás, melyben a hangszerek jól együttműködnek a károgással. Zeneileg nem találtam kivetnivalót, az eredeti műhöz értően nyúltak hozzá, valami nekem mégis hiányzott az atmoszférájából, de a szám végéig sem tudtam rájönni, mi az. Ennek ellenére elismerésem!
http://www.myspace.com/constellationweb
Nyolcadikként a Baskíria tálalásában az A Fine Day To Die került terítékre, az 1988-as Blood Fire Death lemezről, merész vállalkozásként. Bátran mondhatom, hogy merész, mert nem csak szerintem ez a Bathory munkásságának egyik legnagyobb és legsötétebb hangulatú alkotása, és nem kis tehetség kell mindezek visszaadásához (az Emperor cover például zseniális). A Baskíria nem hazudtolta meg saját stílusát, elborult, beteges black metal számot alkottak, amit, ha úgy hallgatom, hogy semmi köze az eredeti számhoz, dicsérni tudom a vokál kegyetlensége és a hangszerelés pokoli hangulatidézése miatt. Azonban a Quorthon által oly mesterien létrehozott atmoszférából, mikor a ló hátán ülve harcosként a biztos halálba vonulunk, és utoljára érezzük a földi élet rezdüléseit, illatait… abból semmit nem kaptunk vissza. Emiatt sajnos nem mondhatom, hogy ez az album legsikerültebb száma.
http://www.myspace.com/baskiria
Újabb, a black metal perifériáján található alkotás következik. A Keltsd Fel A Holtakat a Raise The Dead egyetlen magyar nyelvű átirataként Horváth Csaba egyszemélyes projektjeként futó Adversor előadásában hallhatjuk az 1983-as Bathory albumról. Bátor és értékelendő lépés volt részéről, hogy anyanyelvén szerepel egy tribute lemezen. A szám a szöveggel teljes harmóniában épít fel egy fekete mágiával átitatott halott világot, ahol a pusztulás és az örök sötétség az úr.
http://www.myspace.com/adversorhun
A Twilight Of The Gods 1991-es korongról újra egy egyszemélyes banda, a Kovács Kristóf nevével fémjelzett Legenda a Bond Of Blood-ot dolgozta át. Az eredeti szám sem egy könnyű darab, ennek ellenére kiváló teljesítményt nyújtott. Rendkívül egyedi hangzásvilágával szuicid, doomos hangulatú mesterművet hallhatunk. Az vokál nagyon melankolikus, ahogy félig énekelve, félig hörögve, kitartott sorvégekkel teletűzdelve, a halál mezsgyéjén átvezetve a szóló tökéletesen rideg, kétségbeesett és sötét részéhez érkezünk. Kiemelkedő alkotás!
http://www.myspace.com/legendaofficial
A debreceni Neochrome zenekar a Black Mark-os (’86) Equimanthornt választotta, ami újabb adaléka a nyers thrashes iránynak. Odapakoltak mindent, ami csak kellett! Külön kiemelném, hogy a kórus rész újítása nagyon passzol a szám érájához, jó ötlet volt feltuningolni egy kicsit az eredeti számot, ráadásul így még keresztényellenesebbé tenni a hangulatot!
http://www.myspace.com/neochrome
A miskolci Carcharothék saját stílusukhoz („psycho metal”) a lehető legjobb számot választották a Reap Of Evil-lel, ami a ’85-ös Return-ön hallható. Brutális, végtagleszaggató, valódi harcos csapat esik nekünk ezzel a szerzeménnyel, amiben a halálsikollyal színezett szünetek sem hoznak feloldást a zúzós, sötét részek közt. Érződik rajta a norvég black vérvonala, amivel profin játszva az ős-black számból mindent kihoztak!
http://www.myspace.com/carcharoth1686
Utolsóként a Hammerheart zeng fel, tökéletes keretet adva ezzel a Valhalla-val a lemeznek. Khrul már a Kill With Hate-ben is megjelent, mint dobos, de a Funebre-vel a saját képére alakíthatta e zseniális szerzeményt. A gyönyörű akusztikus intro és outro mind a számnak, mind az albumnak egy tényleg szívet gyönyörködtető lezárását adja. A dal mélyebb hangzású, mint az eredeti nótáé (ezzel Inkább a későbbi Amont Amarth stílusára hajazva). A dallam beleégeti magát az ember lelkébe, előhozva minden viking érzést, keserédes himnuszként zengve. Egyszerűen tökéletes, minden tekintetben kiemelkedő és örök alkotás!
http://www.myspace.com/funebrehun
A magyar underground zenekarok ezzel a válogatással bebizonyították, hogy igenis van létjogosultságuk. Hiányoltam az albumról több együttest is, akiknek helyük lett volna rajta. A számok nagyon vegyesek mind hangzásilag, mind színvonalban, mind abban a tekintetben, hogy ki mennyire gyúrta át az eredeti darabokat, ami elég zavaró az összképre vetítve, de nem mondhatom azt, hogy nem érdemes akár többször is meghallgatni. Limitált példányszámban jelent meg, a kiadó külföldön is aktívan árulja (főképp Európában), ezért (is) méltán lehetünk erre a korongra büszkék!
7/10
Isilith