Ma, 17 órától Rockpanoráma című műsorunk vendége lesz a 2009 nyarán alakult Phoenix Project zenekar. Ahhoz, hogy kellően felkészüljek belőlük, folyamatosan hallgatom a 2013 végén megjelent Apokalipszis 1962 című debütáló nagylemezüket. Azt az albumot, amelynek dalai egy adott témakörre épülnek, szakzsargonban koncept lemeznek hívható. Miként kerül ez kapcsolatba az aacheni illetőségű Holy Moses bandával? Sehogy! Csupán arról van, szó, hogy a Phoneix Project lemezét hallgatva elkalandozott a gondolatom a koncept albumok felé. Mert van belőlük szépen. Jók és kevésbé jók is. Személy szerint nálam a Queensryche Operation: Mindcrime, illetve a Pink Floyd Fallja az etelon ilyen téren. Nyilván való, hogy a KlasszikuShock rovatunkban vagy Kieron vagy én, de egyszer biztosan írunk majd róluk. Most azonban a német Holy Moses 1989-ben kiadott The New Machine Of Liechtenstein lemezének sztoriját elevenítem fel.
Valahogy az Aachenből származó Holy Moses sosem tartozott Németország élcsapatai közé. A Ramon Brüssler basszeros és osztálytársai által életre hívott banda thrash metalban utazik, amitől még sikeresek is lehettek volna, hisz tudjuk, hogy a Sodom/Kreator/Destruction triumvirátus például megalakulásuk óta töretlen sikereket ér el. Pedig ha azt vesszük, Ramon fejéből előbb pattant ki a zenekarosdi, mint a már említett bandák esetében, hiszen a Holy Moses 1980-ban már javában demózgatott. Fölösleges azon agyalni, hogy a banda miért nem bírt a „másodosztályból” soha feljutni, ez már örök talány marad. Az viszont a többi thrash bandától mindenképp különlegessé tette őket, Sabina Classen személyében egy gyönyörű énekesnő áll a 
fronton. A ’80-as évek közepén ez abszolút nem volt divat, hiszen a szebbik nem jeles képviselői ha zenélésre adták a fejüket, akkor olyan nyálka-amálka bandákban nyomultak, mint a Vixen vagy a Femme Fatale. A Holy Moses többszöri demózgatás után a kis független Aarrg Recordsnál 1986-ban Queen Of Saim címmel jelentette meg első nagylemezét. Mondhatni, semmi vízhangja nem lett. Az egy évvel később megjelent Finished With The Dogs lemezükkel azonban olyan bandákkal turnézhattak, mint a Rage vagy az Angel Dust. Nyilván ezt a kisebb népszerűséget az is elősegítette, hogy 1988-ban Sabina Classen lett a háziasszonya a Mosh című német heavy metal TV shownak. Ott pedig kellően bereklámozhatta harmadik nagylemezüket, mely egy teljes sztorit mesél el. Nevezetesen Lichtensteinbe kalauzol minket, ahol egy emberek által tervezet gép életre kell, ezzel veszélyt jelentve Földünkre.
Ne kérdezzétek, hogy a banda miért ezt a csupán 36 ezer lakost számláló kicsiny országot vette története célpontjául. A nyitó Near Dark egy remek thrash/speed nóta, itt még az emberek viszonylag békében, nyugalomban élnek, azonban érzik, hogy valami lóg a levegőben. A Defcon II dalban a katonaság megpróbálja megfékezni a világra törő megbolondult, kezelhetetlenné 
váló gépezetet. Természetesen, mint ahogy ilyenkor lenni szokott, a kormány mindent megtesz azért, hogy a lakosság felé ne szivárogjon ki semmi az ő találmányukról, amely így megbokrosodva az apokalipszist is előidézheti. Jön a Panic, amely címéből is arra utal, a kormány nem tudta eltitkolni a veszélyt, az embereken a pánik lesz úrrá. Hasonló filmekből tudjuk, hogy ilyenkor megjelennek azok az emberek, akik hamis prófétaként inkább a gép továbbterjedésének örülnek. Fanatikus állatok, akik szinte csodálattal nézik a gép pusztítását. Róluk szól a Strange Deception. A Locky Popster nem más, mint annak a titkos kutatási programnak a vezetője, aki a gép feltalálója. Amint rájött, hogy milyen veszélyt szabadított az emberiségre, megőrül. Az SSP (Secret Service Project) nótában a kutatók végképp elvesztik uralmukat a gépezet felett, az tovább nő és erősödik. Közben a titkosszolgálat abban reménykedik, hogy ezzel az új géppel egy határtalan erejű fegyverhez jutottak. A gép azonban felrobban és a szilánkjai szétszóródnak, beborítva a teljes Földet. A The Brood elénk festi milyen szörnyűség 
történik azokkal az emberekkel, akik kapcsolatba kerülnek a felrobbant gép darabjaival. Tiszta horror. Jön a lemezt és egyben a történetet is záró Lost In The Maze. Talán mondanom sem kell, a happy end elmarad. Öt túlélő marad csupán, azok is bennragadtak egy buszban a gép darabjaival, miközben a megbolondult tudós, Locky Popster pszichiátere meséli el, hogy minden egyes ember tehet a gép létrejöttéről, egyben az apokalipszis bekövetkeztéről.
Ugye milyen ismerős a történet vége? Nem véletlen halljuk, olvassuk mindenfelől, hogy a ember embernek farkasa. A legnagyobb veszélyt mi emberek jelentjük saját magunkra. Nem akarok is jóslatokba bocsátkozni, azt megtették már évszázadokkal előttem nálam sokkal okosabb emberek, én csupán annyit fűznék hozzá, hogy szerintem a német banda egy igazi remek történetet kreált a harmadik nagylemezéhez. Jó, nyilván hozzátartozik, hogy alapból szeretem a sci-fi/horror műfajt, de itt a remek thrash muzsika teszi kerekké a történetet.
Pontszám: 7/10
Az együttes tagjai:
Sabina Classen – ének
Andy Classen – gitár
Thomas Becker – basszusgitár
Uli Kusch – dob
A lemezen hallható dalok listája:
01. Near Dark
02. Defcon II
03. Panic
04. Strange Deception
05. Locky Popster
06. SSP (Secret Service Project)
07. State: Catatonic
08. The Brood
09. Lost In The Maze
