Axel Rudi Pell – Into The Storm (2014)

Axel Rudi Pell és csapata a német metal színtér egyik legaktívabb együttesének számít, ha azt nézzük, hogy az utóbbi időszakban minden második évben kaptunk a bandától egy stúdióalbumot, a köztes években pedig vagy egy válogatáslemezt, vagy egy koncertanyagot bocsátott rendelkezésünkre a brigád. A 2010-ben kiadott The Crest lemez osztatlan sikert aratott mind a rajongók, mind a kritikusok körében. A banda legutóbbi, Circle Of The Oath címet viselő anyaga 2012-ben látott napvilágot, amely egyenes ágú folytatása volt elődjének, ám egy hajszállal lemaradt tőle. A napokban jelent meg az Into The Storm névre keresztelt új kiadvány, amely ismét ízig-vérig Axel Rudi Pell lemez lett.

Nem tagadom, hogy ARP rajongó révén szinte már vártam, hogy vége legyen az ünnepeknek és elkezdődjön az új év, hiszen jön az új korong, amely minden bizonnyal kevesebb újdonságot, ám annál több fogós dallamot, erős énektémát tartalmaz. Azok, akik rengeteg újdonság és változás reményében rakják be a CD-t a zenelejátszóba csalódni fognak, akik viszont szeretik a dallamos metal-t, a hosszúra nyújtott gitárszólókat, a hamisítatlan Johnny Gioeli – orgánumokat, azoknak ez a lemez is egy jó kis utazás lesz a metál-vonaton. Tagadhatatlan, hogy az új anyag magában hordozza utóbbi két elődjének stílusjegyeit, hangzásvilágát, de tényleg baj az, ha egy banda saját lemeze hasonlít egy korábban kiadott korongjukra? Legyünk reálisak – 2014-ben nem fogunk olyan rock vagy metal lemezt kézbe kapni, amely vadiúj műfaji elemeket tartalmaz. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy idén megjelent rock vagy metal lemez nem lehet jó. Ez az eset áll fent ennél az anyagnál is. Az Into The Storm egy egységesen erős, kerek lemez, amely elég rendesen fel van pakolva emlékezetes középtempós, dallamos metal dalokkal, de helyet kapnak rajta a lassabb, lírai szerzemények is. Előbbiekre kitűnő példa a Tower Of Lies vagy a Changing Times. A Changing Times egy megunhatatlan tétel, amit egymás után akárhányszor meg lehet hallgatni. A When Truth Hurts, valamint a Hey Hey My My az album érzelmesebb, lágyabb oldalát mutatják meg, ezekben a dalokban van Giolinek a legjobb lehetősége megmutatni, mit tud valójában. A lemez címadó tétele az Into The Storm, amely keleties hangulatával és több, mint 10 perces hosszával erősen hajaz a Circle Of The Oath-ra, ám ez nem zavaró, inkább a dal hiánya lenne az.

Axel Rudi Pelléknek 2014-ben is sikerült egy minőségi, színvonalas dalcsokrot összeállítani, aminek egyetlen perce sem okoz csalódást. Nem hoz sok újdonságot, de ami eddig jól működött az ARP-dalokban az most is jól működik. Remekül szól a lemez, ami talán részben annak is betudható, hogy dobfronton történt egy apróbb változás – Mike Terrana helyére Bobby Rondinelli került. Az Into The Storm egy jobban sikerült korong, mint elődje, legalább olyan jó, mint a The Crest, ha nem jobb. Nem véletlen, hogy ez már töretlenül a tizenhatodik stúdiólemez a sorban és a dalok nem csak jól hallgathatók, emlékezetesek, de valóban mesteriek. Nem vagyok híve az indokolatlan, ok nélküli pontlevonásoknak, így végeredményben a lemez 10/10. Csak így tovább.