A budapesti lemezbemutatóra a szombathelyi Halor és a győri Thornwill volt meghívva. Sokakat meglepett azonban, hogy a Halor aztán mégsem lépett színpadra. Főleg annak tudatában, hogy a zenekar tagjai ott voltak a helyszínen, végül aztán mégsem vállalták a fellépést. Nem tisztem ítélkezni a dolgok felett, de a szervezők és a csapat között valami összezördülés félét csiripeltek a közeli városligetből átszűrődő tavaszi madárkák hangjai. Állítólag a Halorék túl kicsinek találták a színpadot. No de hagyjuk ezt, hiszen az este tartogatott még számunkra két kiváló koncertet. 
Az tény, hogy nem túl nagy a színpad (főleg, ha két dobcucc is van rajta), így a 2004-ben alakult Thornwill esetében sem nagyon beszélhetek majd színpadi mozgásról. A zenei produkció azonban totál a színpad elé szegezte az akkor még fél háznyi közönséget. A produkció néhány feldolgozás kivételével, a tavaly Implosion címmel megjelent debütáló lemezükre épült. A lemezt is indító Civilised Ways dallal csaptak bele a húrokba és egyben tudatosították bennünk, hogy másnap bizony nyakfájásra számíthatunk a sok headbangelés miatt. A poweres elemekkel átszőtt heavy metalt kiválóan játssza a csapat. Gábor Álmos hangja pedig kellően passzol a muzsikához. Nem cifrázza túl, de amikor kell, akkor kiereszti a hangját. Ha már az éneknél tartok, meglepetésként az Implosion dalnál felhívták a színpadra Németh Annát, aki a lemez felvételénél is közreműködött az említett nótában. Mondanom sem kell, hogy a rocker férfiúk rögtön az első sorok felé iramodtak. Anna lágy, csodálatos hangja kellő kontrasztot adott Álmos erőteljes hangorgánumának. 
A későbbiekben is hasonlóan színesíthetnék a dalaikat. Főleg azért, mert szerintem Paróczi Tamás basszeros vokálja mellé érkezhetne több vokáltéma. Zeneileg nagyon egyben van a társaság, nem is csoda, hogy Európa-szerte egyre többen ismerik őket. A koncertet záró Savatage feldolgozás, a Jesus Saves már nálam is kicsapta a biztosítékot. Beszarás milyen jól játszották! Álmos hangja echte hozta Jon Oliva hangterjedelmét, ami azt hiszem nemes elismerés. Több Sava feldolgozást srácok, ha ilyen jól toljátok! Na persze az új saját szerzeményeket is várjuk majd, mert nem kockáztatok azzal túl nagy kijelentést, hogy nagy sikereket érhet még el a Thornwill. 
Ugyanez elmondható a Tűzmadárról is. Bevallom, a Jégkorszak, és a Fények lemezük sem vett le a lábamról. A több progresszív témát magán hordozó nóták az én gyomromat bizony megfeküdték. Az Álmok című lemezük azonban már több hétig forgott a lejátszómban. Érződik a dalokon, hogy iszonyat sokat munkálkodtak rajtuk. Itt nem tették tele a dalokat különböző zenei virgákkal, az egyszerű, könnyen emészthető utat választották, ami miatt már-már „slágeresek” az új szerzemények. A Tűzmadár színpadra lépésénél abszolút megtelt a Dürer terme. Az az igazság, hogy az illegális letöltések korában már iszonyatosan nehéz nagylemezt készíteni. Legalábbis anyagilag totális csőd. Azt pedig el kell ismerni, hogy metal vonalon a leginkább járható út, ha a havonta megjelenő HammerWorld magazin mellékleteként jelenik meg a korong. Ha anyagilag nem is jön vissza belőle semmi, legalább nagyobb esély van arra, hogy több rajongóhoz eljut az album. Nem véletlen, hogy a Tűzmadár mellett a Wisdom és a győri Demonlord is ezt az utat választotta. Ez pedig a koncerten szép számmal megjelenő közönség reakciójából ítélve egyszer megtérül. A néhány perces intro után az új lemez címadó dalával indult a program, hogy aztán a cső fanoknak is kedveskedjenek a régmúltból az Élünk Még dallal. Amúgy is meglepően jól ötvözték a korai és az új szerzeményeket. Teljesen megfértek egymással a dalok, amik hallgatás közben arra ösztökéltek, hogy hazaértem után csak előásom a korábbi két nagylemezt. Persze ez aztán a hazaút során „átment” rajtam, de tény, hogy élőben azok a dalok is tetszettek, amik lemezen eddig nem jöttek be. 
A lemezbemutató előtt már lehetett hallani olyan híreket, hogy egy szomorú esemény is beárnyékolja majd a lemezbemutatót. Ez a hír pedig a Számítok Rád című szerzemény után be is lett jelentve. Történt ugyanis, hogy hosszú idő után Kovács Marci gitáros és a zenekar útjai elvállnak egymástól. A fájó búcsú után Marci utódja, Tóth Péter ment fel a színpadra és már vele játszották el a Colombus című nótát. Majd jött az újabb nagy sláger, a Korszellem, amire a banda nemrégiben klipet is készített. A közönség részéről totális beindulás történt. Petyát a Tűzmadár aktív rajongótábora amúgy is ismerhette már, mivel beugróként sokat koncertezett már Schrotiékkal. Tűkön ülve (akarom mondani állva, sőt, ugrálva) vártam a számomra abszolút favoritnak számító Judás Csókját, míg végül az első visszatapsolás után a ráadásban felcsendült és azon nyomban magával is ragadott. Bizony, az első „vissza-vissza”-nál, ugyanis a közönség nem tágított, hanem követelte a zenekart. Épp ezért a ráadás ráadásaként az Ébredj című dallal kívántak az egybegyűlteknek nyugodalmas jóéjszakát. 
Összességében a Halor koncert elmaradása miatt volt egy kis rossz szájízem (főleg, hogy eddig sajnos nem láttam őket élőben), de helyette két olyan zenekart láttam, akik az elkövetkezendő évek kiemelkedő hazai heavy metal zenekarai között szerepelnek majd. Mindkét bandán látszik, hogy véresen komolyan veszik az együttest és ezt nem is lehet másképp. A verejtékes munka pedig egyszer megtérül és meghozza a sikert és azzal együtt a megérdemelt elismerést. Soha rosszabb koncertet a power metal szerelmeseinek!
