Szeptember 13.-án este a Budapest Parkban fejezte be 25 éves jubileumi koncertsorozatát a Tankcsapda. A bulira jegyet nem is lehetett vásárolni, csak nyerni, a külön a banda részére készített Soproni sörökkel. A Tankcsapda, egy igen-igen megosztó zenekar lett, az évek folyamán. Közömbös vélemény alig hallható róluk, az ember vagy szereti, vagy utálja őket. Számomra fiatalabb koromban voltak meghatározó zenekar (életem egyik legelső albuma az Élni vagy égni volt), azóta valahogy kikoptak a mindennapjaimból.  Ez persze nem azt jelenti, hogy nem csinálnak a stílusukban azóta is profi munkát, csak egyszerűen nekem változott az ízlésem.

Az utóbbi években több olyan kritikát is kapott a csapat, miszerint eladták magukat, ellaposodtak, nincs meg bennük már az a régi tűz. Ez sajnos valamelyest igaz is volt, de 2012-ben gyorsan megváltozott a helyzet, amikor Molnár „Cseresznye” Levente szólógitáros helyére megérkezett Sidlovics “Sidi” Gábor, aki úgy néz ki kicsit felkavarta az állóvizet a zenekar körül. 

tcs 5 600 x 450Őszintén szólva, nem voltak magasak az elvárásaim, és éppen ezért csalódtam pozitívan az estében. Pedig nem kezdődött túl jól, hisz már akkor szemerkélt az eső, mikor még csak a villamoson döcögtünk a park fele. Ebből a szemerkélésből, pedig mire felcsendült a koncertet nyitó „legjobb méreg” súlyos felhőszakadás lett. Mi négyen kuporogtunk egy esernyő alatt, természetesen teljesen hasztalanul, de az emberek nagy részét a vihar sem zavarta, felhőtlenül szórakoztak. A látványra és a hangra, pedig semmi panaszunk nem lehetett, a hangosítás kiváló volt, és a pirotechnikai is tudott pluszt vinni, az amúgy is igen hangulatos koncertbe. A leginkább kiemelhető negatívum pedig nem volt más, mint hogy, Lukács László hangja nem bír végig egy ilyen két órás koncertet. Már az első óra után elég hamis volt néha, s aztán egyre gyakrabban. Persze ez a jelenlévők nagy részét egyáltalán nem zavarta, sőt, lehet, hogy akadt, aki nem is hallotta, hisz a teltházas Budapest Park teljes közönsége igen gyakran hangosabb volt, mint maga a Tankcsapda. A zenekar pedig nagyon igyekezett kiszolgálni a közönséget, ezért aztán futószalagon hozta a nagyobbnál nagyobb slágereket, és azt vettem észre, hogy bár elég szkeptikusan álltam hozzá az egész estéhez a kezdetekben, azért a végére a hangulat, ami a több ezer rajongóból, és persze magából a bandából áradt kicsit elragadott engem is. Ugyanis a hangulatra, még az eső ellenére sem lehetett panasza senkinek. Ahogy folyt a koncert, meg a víz, én pedig elgondolkodtam azon, hogy ez a fentebb említett „ellaposodás” tényleg igaz lehet a csapatra, hisz a setlist(ami egyébként a 25. éves koncerten miért tcs 32 600 x 45026 számból állt azt nem értem) szinte csak régebbi szerzeményeket tartalmazott. Amikor pedig valahol itt jártam a gondolatmenetemben, akkor hangzott el, az idén megjelenő új album előfutárnótája, a „Köpök rátok”, és ha nem is kiverte a fejemből a gondolatot, de annyiban módosította, hogy ha a teljes új album olyan lesz, mint ez az egy szám, akkor nagyon jó irányban halad a csapat, mert ez a súlyosabb hangzás kifejezetten jól áll nekik. Szépen lassan eltelt a koncert, közben azért még énekeltettek a közönséggel egy boldog szülinapot, majd hirtelen vége lett az egésznek. A banda még bedobálta a színpadi kellékek felét a közönségnek, megittak egy üveg pálinkát, majd ők le, a tömeg pedig kivonult.

Összességében tehát, még egy hozzám hasonló leginkább semleges szemlélőnek is élvezetes volt a Tankcsapda jubileumi koncertje, így hogy egy rajongónak milyen lehetett azt el se tudom képzelni.

Fotók: Kieron
További képek ITT!