A karácsonyi kalóriakúra után elég nehéz felkelni a fotelből, és visszazökkenni a bejgli, rántott hús, és tv nélküli mindennapokba. Nekem sem volt könnyű feladat, de végül megráztam magam, és leugrottam a Wigwamba, hogy némi rock dózissal segítsem át magam a kényes időszakon. Erre a célra a budapesti Pandora’s Box és a Crossholder koncertjét szemeltem ki. Annak ellenére, hogy igyekeztem, kivételesen nem kritikus szemmel nézni a koncertet, és nem állt szándékomban írni a buliról, mégsem tudom megállni a dolgot.

Egy karácsonyi buli mindig életveszélyes, szervezés szempontjából. Lehet belőle az év legnagyobb koncertje, és a legnagyobb bukása is.

Ezúttal egyik sem történt meg, és a néhol előforduló hibák ellenére jó koncerteket láthatott a közönség. Kicsit korán, este kilenc körül érkeztem az indiánsátor bejáratához, ahol rögtön ismerős arcokba botlottam, kicsit meg is rémültem, hogy Rocközön buli lesz, és én nem is tudtam róla? 🙂 A Wigwamba való bejutást követően az első dolog, ami szembeötlött, hogy nagy valószínűség szerint ciánoztak a helyiségben, ugyanis finoman szólva is kevesen voltak még, de az is lehet, hogy csupán elkapkodtam az érkezésem. Szerencsére a pult mögött vizuálisan kellemesebb látvány fogadott, mégpedig klónozott pultos leányok formájában. Egy pillanatra megijedtem, hogy duplán látok, de mivel még csupán a sör kérésének procedúrája zajlott, nem tűnt valószínűnek a kettős látás. Maradt a klónozás gondolata, sőt már azon kezdtem törni a fejem, hogy megkeresem a főnököt és rendelek én is csak 10-et belőlük a Rockozon.com számára, amikor a videokamerájával viaskodó Güzü barátomba a Crossholder basszerosába botlottam, aki stornózta a terveim mindössze egy szóval: ikrek!

 

Nagyon lassan szivárgott a közönség, így a Crossholder 22 órás kezdése kicsit sem tűnt korainak. Iszonyatosan hálátlan dolog olyan közönség előtt fellépni, akik nem csak, hogy kevesen vannak, de ráadásul az asztaloknál ülnek, a színpadnak sokan háttal, és nem nagyon érdekli őket az előzenekar.

A Crossholdernek ezzel a feladattal kellett megbirkóznia, ami összességében felemás eredménnyel sikerült. A srácoknak nem csak a közönség karácsonyi fásultságával, és érdektelenségével, hanem a meglehetősen halványra sikerült hangosítással is meg kellett birkózniuk. Az első szám után, ahol a hangzással még voltak gondok, és a legmarandóbb élmény Noa bőrszerkója volt, aki beszállt az éneklésbe kicsit,  nagyjából beállt a cucc,  és a Crossholder megtette a kötelességét, végignyomta a bulit, ahogy kell. Nagy varázslat nem történt, hiszen meglehetősen kevesen voltak, és az emberek a Pandora’s Box koncertjére voltak kíváncsiak elsősorban. Január 8-án a Rockozon.com szülinapi buliján, a Crazy Mama színpadán, biztos vagyok benne, hogy klasszisokkal emlékezetesebb bulit fogunk látni tőlük.

A Pandora’s Box koncert elejére némileg felduzzadt a közönség létszáma, de még mindig nem érte el azt a létszámot, amit az ember egy ilyen legendás zenekar elé képzelne.  Mindenesetre, a nyitó dallamokra a közönség jelentős része felemelkedett az ülő pozícióból, és elfoglalta a színpad előterét.

A koncert elindult, színpadon az újjáalakult Pandora’s Box! Sajnos a hangzás gyengeségeivel nekik is meg kellett birkózniuk, főleg a koncert első szakaszában. Később már, vagy beállt a motyó, vagy megérkezett a hangtechnikus. A közönség hálásan fogadta a P.Box legénységét, a régi klasszikus dalokat, és az újszerzeményeket egyaránt. Mint a legtöbb zenész tudja, egy jó zenekar alapja a dob. Ritmus nélkül nincs mire építkezni. szerencsére ezen a téren nem volt probléma tegnap sem, hiszen Putyur a sok évtizednyi rutinjával, könnyedén megoldotta a feladatot, mint ahogy természetesen Sáfár Öcsi basszus játéka is hallhatóan kiváló volt. Nem véletlenül tartják máig is az ország egyik legjobb basszerosának. Természetesen a zenekar többi tagja is hozzá tette a magáét a koncerthez, így senkinek nem lehet oka panaszra.  Sasvári Feri (Unkas, Szabó Peti billentyűs és a szólógitáros Imo (Móré Imre) is kitett magáért. A legnehezebb feladat természetesen Radovics László (Kyru) számára jutott, aki az énekesi feladatokat hivatott ellátni az újjáalakult Pandora’s Boksz zenekarban.

Vegyesek a gondolataim vele kapcsolatban, hiszen ha önállóan nézzük a produkciót,  mint egy ismeretlen, új zenekar, akkor csak annyit mondhat az ember, hogy kiváló csapat, és tehetséges, jó énekessel vannak megáldva, de ugye jelen esetben egy legendát hivatott feltámasztani a bandát, ehhez viszont óhatatlanul az egykori fénykorában tündöklő Pandora’s Box az összehasonlításai alap.

Kyru jó énekes, jó a hangja, és jól elő tudja adni a dalokat, de egy Pandora’s Box frontembereként ez még nem elég! Ezek a dalok a magyar rock történelem legjobb dalai közé tartoznak, nem elég elénekelni őket, át kell élni ezeket a nótákat, ki kell sugározni a közönség felé azt az érzést, ami maga a Pandora’s Box. Meg kell halni akár minden dalban. Ez még hiányzik számomra. Mint ahogy a közönséggel való kommunikáció terén is van hova fejlődni. A zenekart el kell adni, meg kell győzni a közönséget, hogy jó helyre jöttek.  El kell hitetni velük, hogy nem tribute zenekarról, nem egy utánzatról beszélünk, hanem az egyetlen és eredeti, a legendás Pandora’s Box áll a színpadon! Ez jelen esetben a frontemberen fog állni vagy bukni, mivel a zenészek mind tudják a dolgukat, és ha egy hangtechnikus is bekerül a képbe, akkor nem lehet sehol kellemetlen meglepetés a hangzás.  Remélem, hogy ez csak az út első lépcsőfoka volt, és a Pandora’s Box pályája újra elindul, és az irány felfelé mutat.  A lehetőség benne van zenekarban, és az új dalok, amiket hallottunk mind kiváló szerzemények, méltó folytatása lehet egy legendának.

A koncert fénypontja egyértelműen Varga Miklós vendégszereplése volt, akit a közönség hosszasan ujjongva fogadott. Több dal erejéig a színpadon maradt Varga Miki, akinek a hangja máig sem kopott sem, és minden mozdulatából sugárzott a profizmus, és az igazi  rock ‘n’ roll érzése. Varga Miklós, mint megtudtuk, rendszeres szereplője lesz a Pandora’s Box koncerteknek, és amikor ideje engedi mindig a színpadra lép a zenekarral.

Összességében jól sikerült másfél órás koncertet láttunk, kiváló zenészekkel, ami egyben jó mérce is a csapatnak. Innen indulnak 2010-ben, és futnak neki újra a közönség meghódításának, a koncerteknek, az új daloknak, és a rock ‘n’ roll-nak!

Isten hozott újra közöttünk  Pandora’s Box!