Aki nem tudná az MTV Icon egy olyan – angolszász mintára készülő – műsor, ahol az adott ország legnagyobb, vagy annak gondolt sztárjai előtt más ismert – jobbára fiatalabb – zenészek tisztelegnek oly módon, hogy az ikon számait dolgozzák fel a saját stílusukban. A zenész mindezt végignézi, rendszerint családtagjai, valamint zenekara társaságában és a végén egy finálé keretében ő is énekel egy számot a többi fellépővel közösen. Műsor végén aztán hivatalosan is ikonná nyilvánítják, ami Feró esetében egy kissé megmosolyogtató, hisz ő ikon már jó harminc éve, még ha a mainstream média nem is kezelte úgy jó ideig.
A rendezvényt az időjárás majdnem meghiúsította, hiszen délután hatalmas eső volt. Ennek következtében a kisszínpadon a technika szétázott és bemondta az unalmast. Úgy volt, hogy akkor minden fellépő a nagyszínpadon lép fel, ez viszont nagyon hosszadalmassá tette volna a bulit, hisz a koncepció az volt, hogy amíg az egyik színpadon játszottak, addig a másikon átszereltek. Egy átszerelés kb. 10-15 perc, tehát pont annyi, amíg az adott zenekar lejátssza az általa választott két számot, illetve méltatja a művészt. Szerencsére az eső estére elállt és sikerült a cájgot is vízmentesíteni. Így tehát a kisszínpad is üzemelt, de volt egy húszperces csúszás az eredeti időponthoz képest.
A kezdés nagyon erősre sikeredett, hisz’ a Kalapács zenekar csapott a húrokba. A Motorizált nemzedéket és a Nagyvárosi farkast játszották, telitalálat volt mindkettő. Túl sokat nem tettek hozzá, kissé heavy metalosították, főleg a Nagyvárosit. Józsi elmondta, hogy mennyire tiszteli Ferót és nagyon örül, hogy itt lehet, mert a pályafutását alapjában meghatározó ember előtt tiszteleghet ily módon. Feró láthatóan meghatódott ezen.
Következett a kisszínpadon a The Kolin nevű indie formáció, aki megnyerték az MTV 2009-es tehetségkutatóját, valamint Európa legcoolabb frontemberével rendelkeznek. Legalábbis valakik szerint. Ha Európa legcoolabb frontembere lehet egy levitézlett nyolcvanas évekbeli homoszexuálisnak öltözött hülyegyerek, hát akkor igencsak baj van a vén kontinens értékvilágával. Persze lehet, hogy csak én vagyok túl szűklátókörű. Az viszont tény, hogy a közönségnek se jött be az általuk előadott két Ős-bikini szám (Lángosképű, Ki csinál szódát 2) és az énekes által elsütött poén sem, miszerint Nagy Feró két dolog miatt nevezetes: egyik a bajusz, másik a bőrmellény. Valószínűleg a Capella törzsközönsége halálra röhögte volna magát, itt azonban nem ült. Ráadásul még szarul is szóltak, bár ez nem az ő hibájuk.
Őket követte a nagyszínpadon Copy Con és a Freedom Fighters. Mit ne mondjak zseniális volt! Copy ugyebár egy regggae / ragga előadó, mégis hallatlan alázattal formálta saját képére a dalokat. Látszott rajta, hogy őszintén tiszteli Ferót. A Kifakult sztár eleje nekem túlságosan reggae volt, de a végére berockosodott, mégpedig úgy, hogy megtartotta a jamaikai ritmust, de az elektromos gitár is szakított. Hatalmas hangulatot teremtettek, amit csak a másik énekes srác “hadd halljam people” beszólása rontott le kicsit. Egy srác meg is jegyezte, hogy “nézd az identitászavaros majmát!” Volt egy énekesnő is, akit ebben a számban alig lehetett hallani, de a XX. Században már kieresztette a hangját. Copy ez utóbbi számot úgy konferálta fel, mint tisztelgés egy olyan ember előtt, akinek mindig is fontos volt, hogy a magyarság az összetartozásról és nem a széthúzásról szól. És egy hatalmas jeee-t is küldetett a közönséggel Ferónak.
Ezúton szeretnék bocsánatot kérni a kedves olvasótól, de innentől nem emlékszem a pontos sorrendre, az egész éjszakás munka megtette hatását. Az biztos, hogy a P.U.F. a Katicabogárkát és a Zenekar üzenetét játszotta, nem rosszul. Az énekes elmondta, hogy örök élménye marad az a Csepeli papírgyári klubban lezajlott koncert, ahol a Térden állva alatt végre megfoghatta a mellette lévő lány mellét.
A Depresszió a Székelyföld üzenetét játszotta elsőnek. Nagyon jó hangzással, igen profin. Még a Székely himnusz témáját se hagyták le a végéről. Utána egy kis rock ‘n roll következett az Egyszer voltam nálatok személyében. Bejátszásokkal tarkítva a Ford Fairlane kalandja c. filmből, amiben ugye Feró kölcsönözte a főhős magyar hangját. Olyannyira jól nyomták, hogy még a kisszínpadon készülődő Karaván Família egyik hölgytagja is táncolt rá, ami igencsak meglepő egy autentikus cigányzenét játszó zenekar egyik tagjától.
A Karaván Família a Tutujgass meget és a 8 óra munkát játszotta cigányzenei stílusban. Szokatlan volt, de egyáltalán nem rossz.
Utánuk Marót Viki és a Nova kulturzenekar következett, erre tisztán emlékszem. A kislány bug(y)it és a Mit tett velem ez a Jenőt játszották. Előbbi számnak külön aktualitást adott, hogy a művésznő kb. hat hónapos terhes lehet és ezért a táncos- és énekesnők, mind pocakkal léptek fel. Inkább érdekes volt, mint jó. Az énekesnő hangja nem rossz, de beszédhangja igen mulatságos. Amikor megszólalt normálhangon az épp mellettem álló Vörös Andrissal egymásra néztünk és elkezdtünk harsányan röhögni. Azt mondta, hallotta, hogy vicces ez a zenekar, de nem gondolta volna, hogy ennyire. Erre megjegyeztem, hogy úgy tűnik a hölgy általános iskola óta nem jött le a héliumról. Jókedvünk még magasabbra hágott.
Tabáni István is fellépett. Két Bikini számot adott elő, a Mielőtt végleg elmegyeket és a Fagyit. Profi volt, de nem hagyott túl mély nyomot bennem. Annál inkább a beállásnál levágott hisztije. Érdekes, hogy egyesek többet képzelnek magukról, mint amennyit érnek valójában.
A nagyszínpadon fellépett Papp Szabi és Czutor Zoli. Totál betépve előadták a Térden állva című szerzeményt; a közönséget és Ferót is letérdepeltették. Egy dob, egy gitár volt a felállás, amúgy White Stripe-s módra, de nem voltak jók. Túl sok volt az okosság a koncert előtt, így úgy tűntek, mint akik azt se tudják, hol vannak.
Szintén a nagyszínpadon lépett fel a Kerekes band, akik elsőnek az Én is egy kicsit adták elő. Nekem tetszett a dob, elektromos gitár, hegedű, elektromos duda, mandolin felállás. Utána a Gyere, kislány gyere következett, egy asszonykórus közreműködésével, de ők nem kellettek volna. Egyszerűen nem illettek a számhoz. Hallatszott, hogy egészen más dalokat énekelnek alapesetben.
A kisszínpad utolsó fellépője a Blind Myself volt. Gergőék a Maradj márral kezdték el a pusztítást. Az elején fel sem ismertem a dalt. A másik szám a Zakatol a vonat volt. (Az utóbbi dalt eljátszották a Rockerek.hu, Rocközön.com közösen szervezett Rock Táborában is Szigetszentmiklóson – A szerk.) Olyan durván szóltak, hogy megfordult a fejemben, ha még két számot játszanának, nem is kellene a bontással bajlódni, mert a lámpák maguktól a konténerükbe hullanának és a tető is elemeire hullana szét, természetesen szépen felrakva a raktárrészen. Egész egyszerűen a totális zenei pusztulást hozták el és nagyon jól csinálták. Letaglózóak voltak.
Utolsónak az Óriás zenekar lépett fel. Ők a Kétezredik év felé című dalt játszották el jól. Utána kiegészültek Tompos Kátya művésznővel és eljátszották a Nem kell című örökbecsűt. Ezután már csak a finálé maradt, ahol az Azok a boldog szép napok – mi más? – közös (Feróval együtt) eléneklésével tettek pontot az i-re.
A rendezvényen volt konferanszié is, bár ne lett volna. Lapos viccekkel, hülye mondatokkal próbálta tönkrevágni a bulit; szerencsére sikertelenül. Volt Feró hasonmásverseny is, amit egy hölgy nyert meg, illetve nyereményjáték is, valamint videó bejátszás arról, miként vélekedik az utca embere Feróról. Érdekes volt, de nekem nem hiányzott egyik se.
Szót ejtenék a közönségről is. Volt néhány rocker kinézetű emberke, néhány tarkopasz úr, illetve tarajosat is láttam, de a többség konszolidált középkorú volt és sok, egyik szubkultúra jegyeit sem viselő fiatal is megjelent. Meglepően sok volt a csinos, fiatal lány és még a szövegeket is fejből fújták.
A buli után diszkó volt, ami külön élvezetet jelent számomra bontás közben, bár a sok jó nő kissé kompenzálta a szürkeállományomat ért károsodást.
Mindent összevetve ez egy jó buli volt minőségi produkciókkal (kivéve The Kolin), melyek tényleg a tisztelet hangján szóltak egy nagy előadóművész életművéről.
