Minden magyar nemzeti ünnepének előestéjén pazar buli várt a főváros fémzene-hívőire a Rocktogonban. A két fellépő neve már önmagában is garancia volt a minőségi zenére, és a király hangulatra, egy nappal az események után pedig leírhatom, hogy nem cáfoltak rám a zenészek.
Az AngelZ nyitotta a showt, háromnegyed kilenckor a húrok közé csapva. A februári koncertműsort megcsavarva a Hetedik érzékkel kezdtek, mely szerintem az egyik legjobb nótájuk, zseniális a refrén, és a két gitáros által felváltva elnyomott szóló is minőségi. Nemhiába foglalkozik gitároktatással a csapat agya, a gitáros Zalán, gyönyörű gitárján akkora feelinggel hozta a témákat, hogy laikusként csak a számat tátottam. Húga, Viki számít a csapat arcának, előadásában és hangjában pedig szerintem ezúttal sem volt hiba. De az egész csapat feszesen és kiválóan muzsikált, Knizner Tamás pedig a ritmusozás mellett szájgitározott is a koncerten, de sajnos, nem figyeltem, melyik számban. A Hajba Imi basszer és Markó Jani dobos által alkotott ritmusszekció pedig együtt élt a zenével, és bár nem szokásom szakmázni, Janit csak a „láncdohányos elmebeteg mutáns” jelzővel illetném (az érintett engedélyével), amit meg is magyaráznék. Ugyanis az addig oké, hogy valaki a saját cuccán kiválóan dobol, azonban én eddig Janit nem láttam a saját szerkóján játszani, februárban Tobola Csaba óriáscuccán játszott, ezúttal pedig Zaba minimálszerkóján. Ennek ellenére olyan dobjátékot produkált az arc, duplázó nélkül ráadásul, ami külön ledöbbentett. Minden tiszteletem az övé, rajongóként és dobosként egyaránt. 🙂
A műsor az albumon nem szereplő Prejudíciummal, valamint a Képregénnyel folytatódott, ezután következett a Titkolt vágy, ami picit lassabb téma a többinél, refrénjét pedig különösen kiemelkedőnek találtam a bulin, ebben nem kis szerepe volt annak is, hogy Viki hibátlanul, rengeteg érzelmet közvetítve énekelte. Utána Zalán futott egypár kört hangszere nyakán, jutalomjátéka a legzseniálisabb magyar instru képében öltött testet (a múltkori DT-hasonlatot ma is tartom, nem egy szokványos négynegyed, az tuti!) (Sikerült az összes kedvenc AngelZ-számomat a koncert első felébe pakolniuk Vikiéknek 🙂 ). Nem térnék ki minden számra, de az akusztikus blokkot mégis meg kell említenem, melynek keretében a Láng és az Angyal az ördöggel hangzott el, remekül szóltak ezek a nóták unplugged verzióban is. Esküszöm, az AngelZ Magyarország egyik legjobb bandája! Csak azt nem értem, miért nem tud megtelni rájuk a Rocktogon. Mindegy, aki nem jött el, bánhatja, aki pedig ott volt, jól szórakozott. Áprilisban elvileg új dalt is hallhatunk tőlük, és remélem, az új lemez sincs már messze! (A Hetedik Érzék lemezkritikája a jövő hétre várható.)
Nem túlzok, Jelena Iszinbajeva bajban lett volna, ha az AngelZ által igen magasra tett lécet kellett volna átugrania. Na, de nem a Hollywood Rose! 🙂 Ha az imént sírt a szám a félház miatt, megnyugodhattam, ugyanis a HR kezdésekor még Vikivel és Zalánnal söröztem a pultnál, és addigra már agyig telve volt a koncertterem a Jesse-ék muzsikájára kiéhezett rockerekkel. Amikor pedig a színpad közelébe akartam jutni (az első sorra nem is gondolhattam), elkapott Puskin, és sörözni invitált. Hogy is mondhattam volna nemet neki? 🙂 Na szóval, épp a sörünkre vártunk a benti pultnál, mikor Jesse megjelent mellettünk, és onnan énekelte a dalt!!! Nem volt sok dolga, ugyanis épp egy ének nélküli rész következett a számban, de akkor is :). A sör elfogyasztása után csak az első sorba brusztoltam magam (igaz, hogy a hangfal mellé, de leszartam 🙂 Fülcsengésem nem nekem lett, hanem Ádám barátomnak, szegény szenvedett tőle vasárnap rendesen, de már jobban érzi magát), Zabától azonnal kértem is dobverőt, és átadtam magam a zene élvezetének. Ugyanis nem lehetett mást csinálni a koncertjük alatt, akkora profizmus áradt az előadásukból, hogy olyat én még nem sűrűn láttam. Pedig Zaba állítása szerint idén még nem próbáltak. Na persze… 🙂 Szépen sorban adagolták nekünk a nagyobbnál nagyobb Guns-klasszikusokat, megspékelve pár sajáttal az áprilisban megjelenő új lemezről, mi pedig a tenyerükből ettünk az egész buli alatt. Volt házipálesz-itatás az első sorokkal, finom is volt, de ütött, mint a buszkerék :). A buli vége felé megidézték a jelen sajnos nem lévő Hartmann Zolit az Enter Sandmannel, amiből zökkenőmentesen váltottak AC/DC-be, hogy aztán a Sweet Child – Knockin’ On A Heavens Door duóval lezárják ezt a fenomenális bulit. Itt derült ki számomra, hogy Jesse torkában nem kevés Brian Johnson is rejlik Axl mellett, Zaba az egyik legenergikusabb (és vitán felül a legalacsonyabban ülő 🙂 ) magyar dobos, Vilkó pedig Vilkó, kész, nem tudok mit mondani rá! Több mindent ő se tudott volna már a fejére tenni a kendőn, a baseballsapkán és a napszemüvegen kívül, az ellenző ráadásul a szemébe volt húzva, szóval nem tudom mit látott, viszont abban, amit játszott, hiba nem volt. Sőt, megesett az is, hogy Slash papa egyáltalán nem könnyű szólóját a háta mögött játszotta. Sokan ezt még a saját maguk által írt szólókkal sem tudják megcsinálni.
Szóval, nem hiába tart ott a HR, ahol, kiváló zenészek, végtelenül precízen és pontosan játszanak, és hangulatkeltésben is ott vannak a szeren. A saját dalokkal megpakolt lemez hivatalos megjelenése áprilisra várható, és ha minden igaz, azt is meg fogom kritizálni itt a Rocközönön. 🙂 Addig is járjatok sokat Hollywood Rose-ra! (Legközelebb az országban Maglódon játszanak, március 21-én.)
