„Tépd el az időt, Törd el a múltat!
Gondold azt, Hogy mától fogva élsz!
Gyöngyfényű hűs patak, Lemossa arcodat.
És ha onnan majd visszatérsz, Egy új útra megtisztulva lépsz!”
Végre, tegnap este eljött, a Dinamit rajongók által régóta várt nap. Majdnem 3 évtized elteltével újra színpadra lépett a legendás Dinamit zenekar. Legalábbis Budapesten, mivel december végén a „főpróbán” már sikeresen vizsgázott a csapat, Szombathelyen, ahol a Lord és az Ossian társaságában léptek fel, és elkezdték a 28 évvel ezelőtt hibernált csapat újjáélesztését. Decemberben biztosra ment a Dinamit, hiszen a Lord és az Ossian önmaga is hatalmas rajongótáborral rendelkezik, így sok ember láthatta a zenekart, akik a kiválóan sikerült buli után messze vihették a Dinamit újjászületésének hírét.
Ezúttal viszont a Dinamit volt a főprodukció, a zenekar rajongóra várt a Petőfi Csarnok megtöltése. A Dinamit visszatérő koncertjén, az Időgép, és a Papa Blues Band hivatott a közönséget felpörgetni a „nagy durranás” előtt. A meghirdetett kezdés nagyjából egy órát csúszott, ami különösen nem is lepett meg, mivel Elég későn kezdték beengedni a népet, akikből meglehetősen nehezen akart tömeg válni. Háromnegyed hetet mutatott az óra, amikor az Időgép zenekar vett egy nagy levegőt, és belecsapott a húrokba. Ennek hatására több tucat, pultot támasztó úriember szintén nagy levegőt vett (velem együtt), és kiitta a sörét, majd lendületes léptekkel megközelítette a színpadot. Ekkor még javában folyt a közönség beáramlása a Petőfi Csarnokba, ami szerencsére még nagyon sokáig tartott.
Az Időgép zenekar vezetőjét, Sándor Csabát, előző nap láttuk vendégül a Rocközön adásában, így még élénken éltek a fejemben, az interjú alatt lejátszott nóták. Az Időgépről eddig csak jókat, hallottam, aki látta már őket színpadon, csak dicsérte a csapatot, ami meglehetősen nagy elvárásokat támasztott bennem, velük kapcsolatban. Az Időgép feladata volt a legnehezebb, hiszen be kellett melegíteni a közönséget, és felhangolni őket az este további részére, de szerencsére
Sándor Csabáék kiválóan megoldották a feladatukat. Az Időgép híréhez méltóan teljesített, és kiváló koncerttel jutalmazta meg a korán érkezőket. Élmény volt hallgatni őket, és tökéletes szórakozást nyújtottak azoknak is, akik nem ismerték a dalaikat. Zenéjük, a nagy elődöket idézi, és igazán minőségi darabokból álló, muzsika. Sándor Csaba, és az ifjú titán, Nusser Ernő személyében, két olyan kiváló gitárossal rendelkezik az Időgép, akik bárkivel fel tudják venni a versenyt, a magyar mezőnyben, és az Időgép zenéjében szerencsére helye is van ennek a virtuóz gitárjátéknak, koncerteken pedig tökéletes lehetőség adódik általuk a közönséget elvarázsolni.
Nagyon rendben volt a buli, és maga stílusában egyszerűen zseniális volt az egész. Az Időgépet csupán csak az választja el az országos, átütő, hatalmas sikertől, hogy nem divatos, amit csinálnak. Az Időgép zenekar által előadott, nevükkel is felvállalt klasszikus rock nem trendi, és a fiatal generáció nehezen indul be rá, az idősebbek pedig már a klasszikusból sem fogadnak be könnyen újat. Ez nem a csapat hibája, amit ők előadnak, az rendben van, csak az idő soha nem áll meg, ezért valóban időgépként kell, a zenekarnak működnie. Az Időgép tökéletes választás volt a Dinamit vendégének szerepére, zseniális megoldásokkal fűszerezett előadásukkal méltóan indították az estét. Remélem, hamarosan látom még őket, egy hasonlóan nagy színpadon, egész programmal!
Rövid átszerelést követően a Papa Blues Band lépett a színpadra, és próbálta a közönséget elszórakoztatni a Dinamit megérkezéséig. Mivel a koncertjük nagy részét madártávlatból tekintettem meg, a koncertteremnek abból a részéből, ahol a malátaszörpöt mérik, zenéjükről túlzottan sok részletet nem tudok megosztani veletek. Régi rutinos zenekarról van, igazi öreg rókákról, akik rendszeres vendégei a motoros, és rock fesztiváloknak, különösebb probléma nélkül adták elő a programjukat. A zenekar honlapjáról ingyen letölthető a Csodálatos évek című lemez, ebből mindenki képet alkothat magának a csapatról. Kellemes minőségi blues-rock muzsika, ajánlom mindenkinek, aki kedveli a stílust. A csapat programjának egyik felét világslágerek alkotják, a másik felét, pedig saját szerzeményekkel töltik meg. A zenekar énekesét Orosz Győzőt, sokan a magyar Joe Cockernek tartják, és ez a koncert alatt is sok emberben felötlött.
Koltai László gitáros játékát is többen kiemelték, bár azt nehezményezni lehetett, hogy a színpadi mozgás terén meglehetősen visszafogottan adta elő magát. Van, aki meg van illetődve a színpadon, és van, aki meghal minden koncerten… Úgy vélem, ha valaki eljut egy Petőfi Csarnok nagyszínpadára, akkor érdemes minden dal alatt meghalni a színpadon a zenéért, és a közönségért egyaránt. Az Időgéphez képest kissé „nyugisabb” visszafogottabb tempójú dalok miatt talán szerencsésebb lett volna, ha a Papa Blues Band kezdi az estét, de így is sikeresen vették az akadályt, annak ellenére, hogy az Időgép lendületes muzsikája, kissé talán jobban megmozgatta a közönséget, úgy láttam.
Az átszerelés után, elsötétült a nagyszínpad, és a nagyérdemű óriási lendülettel vette az irányt a sörös pultok felé. Ekkora már szépen összegyűlt a nép, és tippem szerint jóval elérte a közönség létszáma az 1200-1300 főt, ami igen szép eredmény, ha azt nézzük, hogy a Stratovarius néhány hete nem tudott fél házat sem produkálni a PECSA-ban.
Amire elkezdett „mozgolódni” a nagyszínpad, a közönség nagy része már elfoglalta helyét a teremben, a többiek pedig az első hangok hatására, világcsúcs beállítási kísérletet hajtottak végre a gyorsasági sörívás versenyszámában.
A gyújtózsinór végigégett, és több évtizedes szünet után, a színpadra berobbant a Dinamit zenekar!
Megdörrentek a gitárok, és elkezdődött az Időutazás! Illetve majdnem elkezdődött, hiszen az első probléma rögtön az első nóta elején jelentkezett, hiszen a Kálmán Gyuri előtti mikrofon varázsütésre kilehelte a lelkét. Ha gonosz lennék, azt gondolnám, volna, hogy ez volt Vikidál bosszúja. Szegény Gyurinak nem elég, hogy a nagy közönség előtt be kellett bizonyítani ismét rátermettségét, és alkalmasságát a legendás előd helyének elfoglalására, még a technika is ellene volt. Szerencsére a villámkezű technikus megoldotta a problémát, és gyorsan kicserélte a jobb létre szenderült mikrofont, a Dinamit pedig teljes erővel folytathatta nagyérdemű elkápráztatását.
Az első meglepetés akkor érhette az embert, amikor összeszámolta a Dinamit zenészeit, ugyanis bármelyik irányból is állt neki az ember, mindenképpen hat jött ki, a előzetesen várt öt helyett. Az szombathelyi bulival, és az eddig megjelent infókkal szemben. ezúttal három gitárral állt fel a Dinamit, ami nagyon jót tett a hangzásnak, és még lendületesebbé tette a zenét. Az újraindulásnál résztvevő tagok, Németh Gábor– dob; Papp Gyula– Hammond orgona, billentyűk; Szűcs Antal Gábor szólógitár, Kálmán György – ének (Pandora; Dirty Dance) és Zselenc “Zsöci” László – basszusgitár (Edda; P.Box; Boxer), kiegészültek a Pandora gitárosával, Lovas Jánossal. Reméljük, hogy ez a felállás maradandó lesz, hiszen nagyon egyben volt a produkció. A technikusok ezúttal jól megoldották a feladatukat, a Dinamit úgy szólt, ahogy kell.
Sorban jöttek a zenekar legnagyobb slágerei, és ahogy haladt előre a koncert annál biztosabb volt a Dinamit sikere. A zenészek természetesen mind profik, és halandó emberi fül számára hibátlanul játszották a régi dalokat, Kálmán Gyuri hozta a tőle elvárható teljesítményt. Általa hitelesen szólaltak meg a klasszikus nóták, Gyuri tökéletes átéléssel, és a hitelességhez szükséges alázattal állt a feladat elé, és ezúttal is bizonyította hatalmas tehetségét.
Nagy kérdés volt a régi rajongók számára, hogy ki fogja megpróbálni Vikidál Gyula előadásainak emlékét a sárba tiporni, de ezen az estén az utolsó kétkedő hangot is elfojtotta a hallott produkció. Gyuri nem Vikidál, és nem is akar Ő lenni. Ő Kálmán Gyuri, saját személyiséggel, saját orgánummal, és zseniális hanggal! Úgy vélem, nála jobb embert nem találtak volna a frontemberi feladatra! A közönség maximálisan elfogadta általa a régi dalokat, és máris hatalmas kedvenccé vált. a dalokat felesleges felsorolni, hiszen gyakorlatilag az összes Dinamit sláger elhangzott, volt Csontváz, Dzsungelharc, Tinédzser dal, Tinédzser dal, Tinédzser dal, Csontváz, Néma kőszobor, Tépd el az Időt, és a többi kiváló nóta, ami kötelező kelléke egy Dinamit koncertnek. A visszatapsolást követően a Dinamit a Véremmel búcsúzott a zenekar, reméljük, nem túl sok időre.
Kiválóan sikerült a tervezet visszatérés, jelesre vizsgázott a zenekar, élén a frontemberrel, Kálmán Gyurival. Reméljük, hogy a Dinamit megtalálja az utat a sikeres jövő irányába, és hamarosan újabb koncertekről, új lemezről tudunk beszámolni a zenekarral kapcsolatban. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen komoly mélyponton van nem csak a gazdaság, de a rock zene is manapság. Rengeteg a zenekar, de kevés a közönség. Üres az eddig a koncertjegyeket megvásárló közönség többségének zsebe. A potenciális közönség kegyeiért viszont már nem a 80-as évek zenekaraival kell megküzdenie a Dinamitnak, hanem a 21. század fiatal tehetségeivel.
Az egykori „királyok” szenvednek, és vért izzadnak a fennmaradásért, a Dinamitnak is nagy kihívás lesz a fennmaradás. Az első lépéseket megtették, hiszen adtak két kiváló koncertet, és szerencsére megtalálták Kálmán Gyurit, de a folytatás még nehezebb lesz. Be kell járni az országot, és meg kell ismertetni a közönséggel az „új” bandát. Új közönséget kell szerezni a Dinamitnak, mégpedig a fiatalok közül, hiszen az egykori fanatikusok már sajnos három évtized távlatából, kissé megfogyatkoztak, megváltoztak, de ha nem, már akkor sem tartoznak az aktív koncertre járók közé.
Évente egyszer ki lehet mozdítani őket talán, de többször nem. Meg kell hódítani a fiatalokat, amihez fontos lenne egy új lemez. Egy olyan lemez, ami a 30 évvel ezelőtti Dinamit dalok zsenialitását hordozza, a mai fülhöz hangszerelve, és fel tudja venni a versenyt mai zenekarok produktumaival. A Dinamit egyértelműen nem a klub bulikat célozza meg, hanem a nagy koncerteket, de ez nagyon kemény feladat, és véleményem szerint csak akkor járhatnak sikerrel, ha reálisan próbálják belőni az „árfolyamot”, ugyanis a tegnapi bulit annyi választotta el a teltháztól, hogy kissé felfelé sikerült kerekíteni a jegyárakat. Sok sikert kívánok a Dinamit zenekarnak a továbbiakhoz, és köszönjük nekik a felajánlott nyereményjegyeket, amellyel több kedves barátunk, hallgatónk az első sorból élvezhette végig a Dinamit visszatérő koncertjét!
„Hogyha véget ér a koncert
És elindulsz.
Vár az utca, amely
Közben már kihalt.
Lassan lépkedsz
És a sarkon majd befordulsz.
Vidd magaddal éjszakára is
Ezt a dalt.”
