Crossholder & KaFeBar Turné,2010. 04. 22-25.

Az idővel bőven elcsúszva, fáradtan bár, de törve nem, megérkeztünk Sepsiszentgyörgyre. A vendégek egy része a Puskás Tivadar Szakközépiskola kollégiumában, a zenekarok a Tanulók Házában, Ria, Szabesz, Devil a két sofőr és Bukott Angyal pedig egy Szentgyörgytől 20-25 kilométernyire lévő csodálatosan szép, és vendégszerető panzióban lett elhelyezve. Gyors zuhanyzás, pihenés, étkezési lehetőség, és már futottunk is a fesztiválra.

Első fellépőként egy helyi zenekart, a Worldchangert tekinthettük meg, akik erőteljes fellépésükkel megalapozták az este hangulatát. A Crossholder érkezésekor a színpad előtt a Turnéval együtt érkezők mellett körülbelül 4-500 ember várta, hogy felzúgjon a metál. Az utcákon kirakodóvásárok, étkezdék, vidámpark, és körülbelül 10-12000 ember. A felállított két óriáskivetítőn szinte az is láthatta a koncertet, aki a tér másik végében állt, a hangerő pedig majdnem a nagyszínpadig adta hírül: Itt a Crossholder. Sajnos a rendelkezésre álló nagyon rövid idő miatt Devilék nem tudták a teljes repertoárt eljátszani, de amit mutattak, az bebizonyította a szentgyörgyieknek, hogy érdemes volt nem otthonmaradni aznap este. A Crossholder után színpadra lépett a Kóbor Angyal és a Fekete Bárányok, akik végképp megmutatták, hogy hol lakik a metál istene. A helyiek eleinte kicsit rémülten pislogtak a fekete csuklyás előadókra, de amint felcsendültek az első taktusok, máris a szívükbe zárták a zenekart, és még azok is a a buli felé indultak, akik nem szeretik a rock és metál műfajt.

Szabesz, Ria, Devil és Bukott Angyal közben táplálékszerző-körútra indultak, és sikeresen találtak egy helyet, ahol egy hajdúszoboszlói úriember mérte a finomabbnál finomabb pörköltet és gulyáslevest, hatalmas bográcsokból. Neki ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy vendégül látott minket aznap este, és mivel megígérte, hogy regisztrál a RockÖzön.com-ra, innen üzenném neki, hogy istenien főz! Az összhatáson az sem tudott semmit rontani, hogy a koncert néhány percét egy bank beindult riasztója igyekezett elnyomni, messze sikertelenül. A KaFeBar után pedig színpadra lépett az Iron Maidnem, akik nem véletlenül Európa egyik legjobb Iron Maiden Tribute bandája. Félelmetesen jó hangulatot csináltak a srácok, őrületes buli alakult ki. A buli után pedig hajnalig tartó közönségtalálkozó vette kezdetét, ahol a helyi és a Turnéval érkezett közönség végre együtt bulizhatott kedvenceivel. Bizton állíthatom, hogy torok nem maradt szárazon.

Néhány álmos, bágyadt, és a várakozástól kissé morcos arc várt minket a helyszínen. A morcosságra csak annyi okuk volt, hogy a beígért reggel 8-as érkezés helyett sikerült egy “picit” késnünk. Gyors látogatás a közértbe készletfeltöltés céljából, csomagok bepakolása, és már csak az időközben reggelizni indultakat kellett megvárni, majd tettünk egy röpke városnéző-buszozást Szentgyörgyön, lévén az egyik velünk utazó vendéget kirabolták az éjszaka, és szeretett volna rendőrségi feljelentést tenni. A drákói szabályok bevezetése – megállás csak két óránként – utáni apróbb lázadást letörve máris indulhattunk a következő állomásra, a határtól csekély 350, ám tőlünk körülbelül 500 kilométernyire lévő Nagyszalontára.

Érkezésünkkor már egész kis csapat helyi rocker várt bennünket, egyikük gyorsan felugortt a buszra, és kiváltotta szegény teljesen összezavarodott Moha Bá’-t, hogy gyorsabban célhoz érjünk. Elfoglaltuk a parkolót, gyors kipakolás, melynek során kiderült, hogy a szórakozóhely hangtechnikusa sajnos kiesett, így nincs hangosítóember. De olyan, amit egy profi csapat ne tudna megoldani, nincs. Így mikor a Kóbor Angyal és a Fekete Bárányok színre lépett, a hangtechnika mögött már ott állt Ujj “Steve” István, a Crossholder gitárosa, mint hangtechnikus. Főnökék itt is megmutatták, hogy nem elveszett emberek, akkora bulit kanyarítottak, amekkorát talán még nem is látott ez a klub. Bukott Angyal közben hangtechnikus-gyorstalpalón vett részt, hogy megtanulja, melyik potméter melyik hangszerhez tartozik, így a tombolásra sajnos nem maradt lehetősége, de a közönség ezt pótolta helyette bőven. Körülbelül 150 ember tombolta végig a bulit, és a végén felharsanó üvöltő “Vissza!” kiáltások szerint nem csak protokollból. Majd Steve helyet cserlét a technika mögött Angyallal, és ment, hogy elfoglalja helyét a gitárjánál. Villámgyors beállást követően máris a húrok közé csapott a Crossholder. Még maga Lord Crossholder is mikrofont ragadott, hogy néhány taktust elénekeljen, annyira magával ragadta a közönség lelkesedése. A helyi adottságoknak köszönhetően neki egyébként is nyílt néhányszor lehetősége arra, hogy megmutassa: nem csak lovagnak és énekesnek, de kaszkadőrnek sem utolsó. Ahová csak lehetett, felmászott, felugrott, a helyiek nagy örömére.

A koncert után Steve visszaöltözött hangtechnikusnak, a színpadot pedig a helyi illetőségű The Faded Moon vette be, akik a saját dalaik mellett Metallica és Iron Maiden feldolgozásokkal mulattatták a nagyérdeműt, vendégénekesnek pedig két Akela dal erejéig az Emerton Díjas Katona “Főnök” László is színre lépett a helyi erők támogatásával. A fantasztikus hangulatnak csak az időnk rövidsége vethetett véget, indulnunk kellett vissza Budapestre.

Szedelődzködés, érzékeny búcsú a helyiektől, akik akkora szeretettel fogadtak minket, majd csendben, sunnyogva, hogy ne zavarjuk a már a buszon alvókat, mindenki elfoglalta a helyét, és elindultunk. Güzü határozott, és visszavonhatatlan utasítása szerint a következő megálló a határ. Tényleg majdnem sikerült!

A határőrök észrevehették, hogy bár odafelé sem voltunk fittek, visszafelé az állapot erősen romlott. Szinte elig találtak ébren lévő embert a buszon, ezért külön köszönet nekik, hogy nem tartottak fel minket sokáig, hanem körülbelül 5-6 perc után tovább is indulhattunk. Innentől a sofőrök is megnyugodhattak kissé, hogy a hortyogásokból ítélve csökkenni fog a megállók száma, és haladhatunk, immár Magyarországon.

Elbúcsúztunk a zenekar tagjaitól, akik a busszal továbbmentek, vissza a kiindulási pontra, magunkhoz vettük a holminkat, és véget ért számunkra a turné.

Köszönjük szépen a Crossholdernek és a Kóbor Angyal és a Fekete Bárányoknak, hogy velük tarthattunk, és részt vehettünk ebben a fergeteges élményben. Reméljük, lesz még lehetőségünk ilyesmire.