Arcletépő bulira indult a metál közösség tegnap, amit aztán meg is kapott a Budapest Parkban, a Soulfly a Lody Kong és az Ektomorf tolmácsolásában. Senkinek nem kell bemutatni, se a Max Cavalera vezette Soulfly-t, sem pedig a Farkas Zoli irányította hazai csapatot. (Akik egy ideje már Németországba tették át székhelyüket) A Lody Kong neve ugyan itthon még ismeretlenebbül cseng, de Zyon és Igor Cavalera neve ( nem, nem az öreg Igor, hanem Max fia Igor) jó ajánló levél lehet akárki számára. A bulit nagy eső előzte meg, de szerencsére a hét órás kezdésre a nap is kisütött, így az Ektomorf már ideális körülmények között vehette birtokba a deszkákat és mozgathatta meg az addigra munkából odaért, vagy az Olasz-Uruguay meccstől elszakadt embereket.
Hiába a vakító napsütés, hiába a viszonylag alacsony számú közönség, az Ektomorf azt nyújtotta, amiért hívták őket. Arc nem maradt a helyén Zoliék produkciójától. Nagyon sajnálom, hogy az Ektormorf viszonylag ritkán játszik itthon, és még ritkábban ad teljes estés bulit, mert minőségi zenéjük nem csak hazánkban, de világszerte párját ritkítja. Az első számú hazai metál exportcikk bulijai rendre kiváló hangulatúak. Semmi felesleges katyvasz, nincs felesleges díszlet vagy látványelem, csak tiszta, igazi metál zene van, ami kortól és nemtől függetlenül elpusztít minden maradék agysejtet, ami még a buli előtti alapozásból maradt. Tökéletes felvezetés az ilyen banda egy Soulfly előtt, de akkor már tényleg jobb lett volna, ha valóban ők játszanak közvetlen Max Cavaleraék előtt.
Nem akarom elvenni a Lody Kong érdemeit, ahol két Cavalera gyermek is játszik, de egyrészt itthon őket szinte egyáltalán nem ismerni, másrészt fiatalságukból kifolyólag szerintem még kicsit kiforratlan is az, amit csinálnak, vagy akarnak csinálni. Néha csapongónak éreztem a zenéjüket, és noha vannak benne egészen remek ötletek, még nem állt össze a nagy egész. Az Ektomorf jóval kiforrottabb csapat, mint a LK, ráadásul hazai pályán célszerűbb lett volna őket rakni másodiknak, mert valószínű nagyobb hangulatot tudtak volna gerjeszteni, mint négy tini Amerikából, akiken néha még az is látszott, hogy ekkora színpadokon nem tudják igazán betölteni azt a teret, amit ilyenkor muszáj. Tehetséges kis csapat, akiknél minden bizonnyal számítani fog majd Zyon és Igor családneve is, de még bőven sok idő kell nekik önmaguk igazi stílusának megtalálásához.
Fél kilenc után pár perccel aztán jött, amire az időközben szép számmal felgyülemlett közönség várt: színpadra lépett a Soulfly. A Sepultura örökségét letagadni nem tudó, de nem is akaró Max Cavalera vezette csapat igazi gyilkos. Nincs kegyelem, ha az első pár (tucat) sorba kerülsz, nem úszod meg a pogót, a circle pitet és társaikat. Végig fogod ugrálni a koncertet és másnap merev és fájó nyakkal ébredsz a folytonos headbangtől. Valahogy itt is ez történt. A koncert leggyakrabban elhangzott kifejezései a „Jump da fuck up”, a „Put your hands up”, és a nagy tempó előtti beszámolás az „um dois três quatro” voltak. Hihetetlen energia szakadt fel a 44 éves énekes-gitárosból, no meg a többiekből is a színpadon. ( Érdekesség, hogy tavaly óta Zyon Cavalera nemcsak a Lody Kong, hanem a Soulfly bőreit is üti, ez is lassan egy Cavalera Conspiracy…) Max egy igazi frontember, messze az egyik legjobb, akit valaha láttam színpadon. Nem csak azért, mert jól kommunikál a közönséggel, de valami pluszt is ad, amitől azt érezzük, hogy köztünk tolja végig ő is a bulit. Szerintem, ha lehetne, lejönne saját magára pogózni a közönségbe.
Sorban jöttek a jobbnál jobb Soulfly dalok, de valahogy, mint minden bulijukon, a legnagyobb ováció akkor tört elő, amikor előkerültek a Sepultura slágerek is, mint: a Refuse/Resist, a Territory, vagy a Bloody Roots, amihez egyébként Max felhívta énekelni Zolit is az Ektomorfból, akin látszott, hogy élete egyik legnagyobb álma vált valóra ezzel. Volt még egy igazi Cavalera show is, mikor Max behívta Igort és másik fiát Richie-t is, így Zyonnal a dobok mögött már négyen voltak a színpadon a Cavalera klánból. Nem hiába, ez már csak egy ilyen muzikális család. Aztán amilyen hirtelenséggel csapott le közénk, olyan gyorsan abba is maradt a buli. Tíz után pár perccel, már a Maiden Trooperjének ismert dallamaira elköszönt a csapat. Ez a show akkorát harapott, hogy azt egy darabig nehéz lesz elfelejteni. (Vagy , hogy a VB-hez odaillő hasonlattal éljek, mint Suarez Chielliniből.) Minden rendben volt a közönség lelkesedésétől kezdve, a hangzáson át, a Max hajában élő menyétig, ami utolsó találkozásom óta a S
oulfly-jal kb. dupla akkorára hízott. Nem baj, a metál zenében nem kell mindenkinek hajreklámba illően kinézni. A Soulflyt nemes egyszerűséggel azért szeretjük, mert van. Mert idejönnek, és kegyelem nélkül lezúzzák az arcunkat. Még azt is el tudom nézni egy ilyen buli után Maxnak, hogy a ráadásban felvett (egy amúgy ajándékba kapott, a nevével ellátott) Újpest mezt.
Bármikor szívesen átélném újra, mert ez a zene nekem és azoknak, akik ott voltak tegnap, a vérünkben van, hogy úgy mondjam, ezekből a zenei gyökerekből táplálkozunk a mai napig, ezekből a „véres gyökerekből”…
További képek : ITT
Soulfly+Farkas Zoli (Ektomorf)- Bloody Roots
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
