Szakmámból adódóan nekem reggel 7-kor kezdődött ez a buli, ami kissé meglepő lehet az átlag koncertrejáró számára, de hát ilyen ez a rock’n’roll. Tehát reggel hétkor már ott várt minket az 21 kamion, amiken a szerény kis cájg érkezett. A kipakolás után engem a piróhoz osztottak be. A munka kezdetén a pirotechnikus tartott egy kis oktatást. Ne dohányozzunk, tűzszerszámot ne használjunk, illetve ne telefonáljunk. Ezt először nem értettük, de hamar kiderült, hogy az egész cucc rádióvezérléses és igen kellemetlen lenne, ha egy hívás miatt az arcunkba robbanna az egész. Ezek után a következő órákban mindenféle porokat töltöttem csövekbe, gyutacsot válogattam, drótot blankoltam, fojtást készítettem. Nekem és két kollégámnak a tüzijátékok és füstök összerakása volt a dolgom, a tüzekért/lángokért másik brigád felelt. Mire mindent összeraktunk a színpad is állt, márcsak fel kellett helyezni mindent.
Ennyi volt a meló, néhány óra pihi és kezdődött a koncert. Az előzenekar a Combichrist volt. Indusztriális zenét nyomtak, gitáros nem is volt, ellenben két dobos is játszott. Felvezetőnek épp megfeleltek, túl mély nyomot bennem nem hagytak. Talán a Skinny Puppyhoz tudnám őket hasonlítani. Egyik kollégám megjegyezte, hogy Warhammer 40K-hoz kiváló aláfestő lenne.
Némi szünet és átszerelés után jött a Rammstein! Hihetetlen hangzással robbantak be (szó szerint, hiszen a színpad bányának volt megcsinálva és ők áttörték magukat a falán ) és belekezdtek a kb. 2 óra tömény zúzásba. A második számnál az a határozott érzésem támadt, hogy Adolf Hitler sírva könyörgött volna egy ilyen műsorért 1933-ban. Egész egyszerűen letaglózó volt mind a látvány, mind a hangzás. Lángcsóvák, tűzijátékok, petárdák (nem kis büszkeségemre mindegyik működött), minden számnál más színpadkép. A Pussynál az énekes egy óriási, rózsaszínre festett műpéniszből (ami nappali fényben inkább egy érdekes alakú betonkeverőre emlékeztetett) habot lőtt a közönség első néhány sorára. A szám végén német nemzetiszínű konfetti hullott, ami nagyon látványos volt, pedig igen egyszerű a dolog csak három szemeteskuka kell hozzá. A Benzin alatt egy ember felugrott a színpadra, akit azon nyomban felgyújtottak és aztán gyorsan el is oltottak. Ekkor ugrott be, hogy miért is érdekelte a pirotechnikust oly’ nagyon, hogy mennyi porral oltó van és hol találhatók A koncert csúcspontja egyértelműen a Du Hast volt.
Arra mindenki megőrült, még az ülőhelyeken is állva tomboltak az emberek. Ha már szóba került a közönség: nagyon heterogén társaság gyűlt össze. A combközépig érő bakancsú, felnyírt hajú, fekete ruhás srácok és fűzőkbe bújt, érdekes arcfestésű barátnőik mellett igen sokan voltak az idősebb generációból, sőt öltönyös embert is láttam és nem az Aréna igazgatója volt, higgyétek el. Emellett skinheadek, rockerek, punkok is feltűntek.
Sajnos nem tudtam végignézni a koncertet, mivel fél órával a vége előtt nekem jelenésem volt oldalt, hisz készen kellett állni a bontásra. Ennek ellenére ez egy nagyon jó buli volt. Iszonyat profin levezényelve, brutális hangerővel, hatalmas fényekkel és elképesztő pirotechnikával. Nekem hatalmas élmény volt. Bent van a top10 koncertélmény között az biztos.
