A Metallica a fémzenében olyan, mint a Fradi a magyar fociban. Lehet, hogy az elmúlt években nem tett le sokat az asztalra, de a legnagyobb rajongó táborral rendelkezik, és rá kíváncsiak a legtöbben. A nevükkel el lehet adni bármit. Szerencsére a Metallica, mindent meg is tesz annak érdekében, hogy ne csak egy név legyen, hanem a színpadon is olyat nyújtsanak, hogy senki ne mehessen el elégedetlenül egy Metallica koncertről.
Előzenekarként a kaliforniai High on Fire, illetve a dán Volbeat számára nyílt lehetőség, hogy a Metallica rajongók hallójárataihoz utat találjanak. A High on Fire csapatának ez kevésbé sikerült, ellenben a Volbeat jóval könnyebben emészthetőbb, és ismertebb muzsikájával, ami a közönség jelentős hányadának elnyerte a tetszését.
A Stadion lassan, de biztosan megtelt, a lelátók és a pálya is egy összefüggő masszává alakult, és az emberben ösztönösen felrémlettek az Ossian egykori sorai: „A rock katonái újra összejöttek”
Ahogy kezdett sötétedni, belehasítottak a pesti éjszakába az Ecstasy of Gold hangjai, és életre kelt a 3 gigantikus kivetítő, hogy közel 2 percre a poros vadnyugatra röpítsen minket. A több mint 40 ezer ember már extázisban várta a pillanatot, hogy megelevenedjen a színpad, és amikor megdörrent a nyitó Creeping Death, szinte felrobbant a Stadion. 11 év után újra visszatért a Metallica, hogy két óra hihetetlen őrülettel ajándékozzon meg bennünket. Óriási színpad, fél focipálya méretű kivetítők, tűzijáték, és olyan lángoszlopok, hogy 150 méter távolságra is felforrósították a levegőt. Színpadon a the Big Four legnagyobbja, a Metallica! Persze, van akinek ez nagyon kevés, mert szerinte a Rammstein ennyivel melegít be. Talán azért egy Rammsteint nem kéne egy Metallicával egy szinten emlegetni.
A hangzás, ott ahol én álltam teljesen rendben volt, szépen és tisztán szólt minden hangszer. A dob nagyon brutál volt, bár a gitárokra tekertem volna még kis hangerőt, de ezt tudjuk be az én süketségemnek. Hetfield hangja meg, tessék tudomásul venni, hogy gitárból lehet újat venni, de hangszálakból nem. Csak a hajak rövidültek, és a ráncok mélyültek, de ez akkor is a Metallica! Az a Metallica, aki már ötödik alkalommal járt Magyarországon, és akik annak idején 1991-ben, Moszkvában 1,5 millió ember előtt játszottak, a rock történelem minden bizonnyal legnagyobb koncertjén! Ők jöttek el hozzánk újra, és zúzták meg a több mint 40 ezres közönség hallójáratait!
A setlist talán lehetett volna jobb, pörgősebb, de aki csak egy kicsit is képben van a Metallica koncertek kapcsán, az tudja, hogy folyamatosan változik a koncerten játszott dalok összetétele. Egymás után nincs két egyforma buli. A váz ugyanaz, tehát a nagy slágerek, amitől még a nagymamák is őrült headbangelésbe kezdenek, nem maradhatnak el mint a Master Of Puppets, a Nothing Else Matters, vagy az Enter Sandman. Általában a Sad But True, és a Harvester Of Sorrow is helyet kap, illetve 1-2 cover nóta is mint jelen esetben pl a Helpless, a DiamondHead-től. A maradékot a új lemez néhány dala teszi, illetve azok amiket épp kiválasztanak a forgásban játszott dalok közül. Természetesen a záró szám, nem lehet más, mint a három egyszerű szó: a Seek and Destroy! Általában 15 + 3 dal teszi ki a repertoárt, és ez nálunk is így történt.
A két óra gyorsan elszállt, és sajnos a hangszerek hangorkánja a Seek & Destroy végére elhalkult, de a Metallica tagjai még hosszú percekig maradtak a színpadon, hogy megköszönjék az estét a közönségnek, és szétszórjanak több kilónyi pengetőt, és dobverőt.
