Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy „az igazán durván metálos arc az, aki fejből megtanulja a Cannibal Corpse szövegeket, szövegkönyv nélkül”.
Jómagam több mint húsz évvel ezelőtt – ha jól emlékszem – hetedikes koromban találkoztam először a jelenséggel. Nem értettem azt amit hallottam, ijesztő volt, mocskos, undorító, gonosz és lenyűgözően addiktív. Gyakorlatilag a Cannibal Corpse -Tomb of the Mutilated alapvetése tehet arról, hogy kicsivel később igen durván és menthetetlenül Death Metal függő lettem. Így talán nem meglepő, hogy úgy vártam ezt a hullaszagú estét, mint a megváltást.
A lehetőségeimhez mérten igyekeztem korán a tetthelyre érni, ahol a hétköznaphoz képest jelentős tömeg fogadott. A bárpult előtti sor, konkrétan a ruhatárig kígyózott, de egy ilyen jeles eseményen ez így is van rendjén.
Sajnos a korai kezdés miatt sikerült lecsúsznom az Aeon hangversenyéről, bár igen megbízható forrásból úgy értesültem, hogy igencsak ütősre sikerült. A Revocation az Aeonnál dallamosabb, néhol Arch Enemy ízű muzsikája egészen biztos, hogy remek szórakozást nyújtott volna, ha nem egy akkora pusztítás előtt szembesülök vele, mint amilyet a Corpse színpadra lépése ígért, és mit is mondhatnék, az élmény tényleg minden várakozásomat felülmúlta.
A Corpse legénysége egy rövid beállást követően minden sallang nélkül, minimális látványelemek mellett lépett a színpadra, és olyannyira elementáris erejű offenzívát indított a tömött sorokban tolongó kedves publikum irányába, hogy már a nyitószám alatt nem győztem összekaparni a leszakadó arcom maradványait. A hangzás egészen egyszerűen tökéletes, konkrétan lemez minőségű volt. A legnagyobb darálások kellős közepén is tisztán ki lehetett hallani a hangszereket, semmiből nem volt sem túl kevés, sem túl sok…egészen egyszerűen zseniálisan beteges összhatást produkáltak, pofátlanul magától értetődő módon.
A fél színpadot önmagában betöltő hegyomlás, George “Corpsegrinder” Fisher egy rendkívül szimpatikus frontember. A darálások közti szünetekben volt, hogy kedélyesen hajigálta az ásványvizes palackokat a közönségbe, és az „I Cum Blood” szerelmes számként történő felkonferálása feltette nálam az i-re a pont.
Az előző állomások setlistje alapján összesen 19 dalra számíthattunk és kimerem jelenteni, hogy erősen „Best of” műsorral készültek. Az estére természetesen az örök érvényű klasszikus Hammer Smashed Face tette fel a koronát, az azt követő ráadás Devoured by Vermin pedig már az „és utána még le is nyelte” élményt jelentette. Felejthetetlen koncert volt ez, nehéz lesz bárkinek is felülmúlnia, pedig igen jó a felhozatal mostanában.
Setlist
Staring Through the Eyes of the Dead
Fucked With a Knife
Stripped, Raped and Strangled
Kill or Become
Sadistic Embodiment
Icepick Lobotomy
Scourge of Iron
Demented Aggression
Evisceration Plague
Dormant Bodies Bursting
Addicted to Vaginal Skin
The Wretched Spawn
Pounded into Dust
I Cum Blood
Disposal of the Body
Make Them Suffer
A Skull Full of Maggots
Hammer Smashed Face
Devoured by Vermin
(A Fotó, nem a mostani koncerten készült, és nem a Rockvilág fotósa készítette)
