Ha Guns N’ Roses és Magyarország, akkor Hollywood Rose. Rockzeneszerető körökben kevesen vannak, akiknek ismeretlenül cseng a név. Hiszen az idei esztendő az egy évtizedes mérföldkövet jelenti a banda számára, amely idő alatt bejárták kishazánkat, a környező és távolabbi országokat is, tribute bulik és saját albumok, klubkoncertek és fesztivál fellépések megszámlálhatatlan sora van a fiúk mögött. Az elmúlt majd’ 3650 nap kapcsán kérdeztem egy mini interjú keretén belül a zenekar gitárosát, Vilkót.
– A zenekar idén októberben ünnepli a 10. születésnapját a PeCsában, ami nagy mérföldkő. Ha visszatekintesz, mi az, vagy azok, amiket kiemelnél a zenekar történetéből, mint fontos, emlékezetes, büszke események?
– Rengeteg, szinte már-már megszámlálhatatlan esemény volt, amit itt fel lehetne sorolni.
Az mindenképpen megemlítendő, amikor a zenekar hatodik születésnapjára apáinkat rávettük, hogy egy dalban jöjjenek fel a színpadra, és vegyék át tőlünk a hangszereket néhány refrén erejéig. Fergeteges volt! Rengetegszer játszottunk külföldön, és ezek közül is számtalan olyan buli volt, ami emlékezetes. 2008-ban Billy Idol előtt játszhattunk Ausztriában, ami hatalmas megtiszteltetés volt számunkra, de a nagyobb magyar fesztiválokon való részvétel (EFOTT, Hegyalja, Sziget, FeZen, SZIN) is kiváló emlékekkel halmozott el minket. Nem lehet elmenni a saját rendezésű táborok mellett Zalaegerszegen, ami nekem külön szívcsücsök, hiszen ez a szülővárosom.
– Mire vagy személy szerint a legbüszkébb a zenekarban eltöltött időszakból?
– Arra, hogy képesek voltunk rá, hogy kilépjünk a Guns árnyékából, mert amellett, hogy elismert tribute zenekar lettünk, készítettünk saját dalos albumokat is, amelyekre legalább annyira büszke vagyok, mint a GN’R-es előadásokra. Sok zenekar belelustul a tribute-ködésbe, és elfelejtenek kreatívkodni, de a kiadott két lemez sikere minket igazolt. Ugyanez igaz az unplugged koncertjeinkre is, ahol szintén sikerült újat mutatni a közönségnek, és nem csak simán akusztikus gitárokkal ugyanúgy eljátszani a kedvelt Guns nótákat. Ez egy szerencsés véletlennek köszönhető, mert az egyik próbánkon poénból mondtam a Cocónak (billentyűs), hogy a Don’t Cry-t kezdje el játszogatni 7-es akkordokkal, majd Jesse rászállt egy jó kis jazzes verzióban, és ezzel a HR unplugged meg is született.
– Két saját dalokból álló lemezzel is büszkélkedhet a Hollywood Rose. Terveztek újabbat, vagy a koncertezés és a GNR vonal most az első?
– Naná, hogy tervezünk! Gondolkodtunk, hogy a szülinapra kihozunk pár dalt, de mivel elég sűrű volt a nyarunk, ezért nagyon kapkodós lett volna a történet, így majd csak jövő év elején fogunk hanganyaggal kijönni. Az viszont nem kizárt, hogy a Pecsában felcsendül majd vadonatúj HR tétel.
– A jubileumi bulira mivel készültök, elárulhatsz ezzel kapcsolatban valami ízelítőt?
– A szokásos frázisokat szeretném elpuffogtatni, mert többet nem árulhatok el, vagyis lesz plusz látvány, plusz hang, plusz show. Én személy szerint nagyon várom ezt az estét, mert szerintem sikerült egy iszonyatosan dögös műsort összepakolni, amelynek az első egyharmada csak a saját dalokról fog szólni. Aki nem jön el erre a bulira, annak 10 évet kell várnia a következő hasonló megmozdulásunkig!
Aki pedig a hallójáratai kényeztetése mellett művelődne is GNR témakörben, a koncerten megvásárolhatja Vilkó most megjelent “Pisztolytáska és rózsapatron. A Guns N’ Roses és én” című könyvét is, a helyszínen 40% kedvezménnyel. Sőt, Vilkó dedikálja is! Olvasásra fül! 🙂
