Várunk benneteket szeretettel, sőt megkérünk mindenkit, hogy szóljatok barátaitoknak, ismerőseiteknek, akik szeretik a rock zenét, illetve kedvelik a Zorallt, hogy kapcsolódjanak ránk, és hallgassanak minket.
További információ, hogy jövő héten a Junkies zenekart várjuk a Rocközönben, egy hasonló riportra!
2002. február másodikán, délután két óra két perckor alakult meg a Zorall együttes. Ismert rockzenekarok tagjaiból, szinte hobbiból, egyetlen ötletre alapozva. Azóta rendesen kinőtte magát a társaság. Szendrey „Szasza” Zsolt (ének, Sex Action), Barbaró Attila (gitár, Junkies), Weisz „Kicsi” László (gitár, Kalapács), Hangyássy „Hangya” László (basszusgitár, Sing Sing) és Bonyhádi Bálint (dob, Junkies) már három albumot készített, valamint a rockfesztiválok és a motoros találkozók állandó, kiemelt helyen fellépő zenekara lett.
– Hogyan jött létre a Zorall?
– Attila saját szórakoztatására számítógépen készítette el régi magyar slágerek feldolgozásait – mondja Szasza. – Speciális módon: a dalszövegeket ismert külföldi rock és punk alapokra húzta rá. Megmutatta a baráti körnek, mindenki azonnal kért egy kópiát a dalokból. Egy idő után arra gondolt, érdemes lenne zenekart kerekíteni az ötlet köré. Én eleinte ódzkodtam a dologtól, nem tudtam elképzelni, hogyan bújhatnék egyesek bőrébe, például miképp alakíthatnám Uhrin Benedek szerepét, illetve hogy énekelhetem el Zámbó Jimmy dalait, mert ugye az nem épp egyszerű feladat. De csak összejött a csapat, valamint négy-öt szám, ezekkel debütáltunk a Kőolaj Fesztiválon. Ezután sorra érkeztek a meghívások, de eleinte túl rövid volt a műsorunk, már csak azért is, mert a mi tempónkban két perc sincs a Meseautó, így például a Szigeten kétszer nyomtuk le a műsort egymás után, hogy meglegyen a fél óra…
– Én már a hosszabb műsort hallhattam a Wigwamban. Megvallom, nem tetszett, mert ez az egy ötlet ugyan jó, de kevésnek tűnt teljes koncertekhez.
– Van ebben valami, mi sem akartunk túl sok bőrt lehúzni arról, hogy magyar dalokat külföldiekkel rakosgatunk össze. Mert ugyan remek játék, de egysíkú koncerteket eredményezhet. Egyébként már eleinte sem csak ilyen számokkal álltunk színpadra, volt pár kivétel, például az említett Meseautó. De tény, hogy az első lemezen, a 2003-ban megjelent, Nem csak a 20 éveseké a világ című anyagon ezt a vonalat követtük. Az idei, a Randalíra már egészen más koncepcióval készült.
– Milyennel?
– Ezúttal inkább a stílusokkal variáltunk – válaszol Kicsi. – Így lett Máté Péter Régi útjából hardcore nóta, vagy így szólal meg ska stílusban a Piramis Ajándéka. Persze a korábbi ötletet sem vetettük el, erre jó példa, amikor a Manhattan Rossz vagyok című dalszövegét a Deep Purple klasszikusára, a Smoke On The Waterre “ültettük rá”. Ez is nagyon jó játék, ráadásul kiaknázhatatlan a tár. Van olyan nóta, ami a fejemben már háromféleképp is megszólalt, s majd akár az elektronikus popot, akár a heavy metált, akár a tipikus magyar hard rockot választjuk, jó dal születhet belőle.
– Zenei legót játszunk – teszi hozzá Szasza. – Tényleg nagyon élvezetes módon. Attila és Hangya is nagy ötletgyáros, persze mi is hozzátesszük a magunkét. A második lemeznél már felvettük a tizennégy dalt, amikor kiderült, hogy a felére nem kaptuk meg az engedélyt. Villámgyorsan kellett újakat alkotnunk. A próbán egy óra alatt stúdiókészre készítettünk egy nótát, amit azután másnap fel is vettünk. Ebből kiderül, hogy mára igazán összeért a társaság. Érezzük egymást, tudjuk, mit vagyunk képesek kihozni egymás ötleteiből.
– A Randalíra valóban sokszínű anyag, s így természetesen a koncertek is izgalmasabbak. Gyűlik a közönség?
– Én még csak másfél éve vagyok a zenekarban – mondja Kicsi –, de ennyi idő alatt is tapasztaltam, hogy megindult a Zorall. A közönség és a szakma is kíváncsi ránk, s mindkét részről pozitívak a visszajelzések. Ezt jelzi, hogy a Viva Cometen nem csak két jelölést kaptunk, hanem arra is felkértek minket, hogy az év énekesnője címre jelöltek dalait feldolgozzuk, s előadjuk a gálán. Úgy tízperces nótát hoztunk össze, s bár végül egy kategóriában sem nyertünk, erkölcsi győztesnek érezhettük magunkat a siker miatt.
– Velünk szemben az öt jelölt énekesnő végig headbang-elt – emlékezik Szasza. – Zséda, a győztes, amikor a mikrofonhoz lépett, nem szüleinek, meg a sminkeseknek köszönte meg a győzelmét, mint a díjátadó gálákon szokás, hanem a Zorallnak… A Music TV emberei is ott voltak a helyszínen, állítólag azt mondták a műsorunkra, hogy európai szintű produkció. Talán a show miatt is, mert az utóbbi időben igyekszünk látványos koncerteket adni.
– Mit gondoltok, mire juthat a Zorall?
– Ezen még nem gondolkodtam. De azt tudom, hogy én mit szeretnék. Jó volna, ha évtizedeken át működhetne a zenekar. Persze, hogy így lesz-e, azt most, második és a harmadik lemez között még sejteni sem lehet. Nagyon szeretnék maradandót alkotni. Azzal, hogy életben tartjuk – ha más formában is – mindazt, ami szerintünk érték a magyar könnyűzenében. Ez ugye a távlati cél, most örömmel beérem azzal, hogy a közönséget boldognak látom a koncertek alatt és után. Csodálatos dolog, hogy a zene képes boldoggá tenni az embereket.
– Attila azt mondaná, hogy már most többet ért el a Zorall, mint az induláskor gondolta volna – szól Kicsi. – Ami engem illet, nekem az volt nagy élmény, amikor a siroki fesztiválon egy veterán zenész a buli után azt mondta: na, fiúk, ez az! Szerinte az előző évtizedek zenei értékeit úgy tudjuk átadni a közönségnek, hogy azok ma is képesek hatni.
– Álljunk meg egy pillanatra! Mindketten értékekről beszéltek. Biztosan az minden egyes dal, amit feldolgoztok? Nekem helyenként inkább kigúnyolásnak tűnik az új változat.
– Nem, gúnyolódásról szó nincs, az egy másik zenekar „küldetése” – tiltakozik Szasza. – Ha nem tetszenének a dalok, nem lennének műsoron. Jó, akad egy-két határeset, ami esetleg a poén miatt került lemezre, de többségében valóban értékőrzésről van szó. Sok dalt gyerekkorunkban szerettünk, vagy ami mondjuk hozzám nem áll közel, a többiekhez igen. Eleinte bizonygatnunk kellett, hogy nem fricskának szánjuk a Zorall létét, ma már szerencsére csak ritkán kerül sor magyarázkodásra. Olyannyira, hogy például S. Nagy István hozzáállása példaértékű. Hangyát felhívta magához, kiterítette a dalait, hogy válassz kedvedre. Még abba is belement, hogy a Karolina Zoralina címen fusson. Mert tudja, hogy jó, ha a szerzeményei ilyen módon is tovább élhetnek.
– Úgy beszéltek az együttesről, mintha a legfontosabb lenne számotokra. Pedig mindenkinek van úgynevezett „főzenekara”.
– Inkább fogalmazzunk úgy, hogy mindenkinek van másik zenekara is. Mondhatom ugyan, hogy a Sex Action az életem, de közben nagyon jól tudom, hogy a Zorall nélkül pedig nem tudnék létezni. Szükségem van erre a bandára. Olyan dolgokat találtam meg ebben a zenekarban, amikről már azt hittem, sosem kaphatom meg újra, másodszor is. Megint próbateremből jutottam el a nagy színpadokig. Nem csak a zenéről szól a Zorall, baráti, bulis társaságot alkotunk. A mi buszunk nem a Megasztár busz, itt nincs ásítozás. Illetve bocsánat, újabban már nem mind buszozunk, hiszen megalakult a Zorall Motoros Horda, zenészekből és rajongókból. Énekeltem eleget erről a kultúráról, most végre testközelből is megtapasztalhattam a motoros érzést. A húsz-harmincfős brigád együtt indul a bulik helyszínére. Az ősszel megjelenő DVD-n (az anyag nagy részét a siroki motoros találkozón forgattuk) ebből is adunk ízelítőt.
– Visszatérve a tagok másik zenekaraihoz – mondja Kicsi –, fontos különbségnek érzem, hogy itt zeneileg sokkal nagyobb szabadságot élvezünk. Kötöttebb formáció a Sex Action, a Junkies és a Kalapács együttes is. Ami nem baj, imádjuk mindet, de nagyon jól jön mellé az itteni szabadság. Így lehet teljes az életünk zeneileg. Amúgy pedig egymás zenekaraiba is bedolgozunk, amennyiben van rá mód, például a legutóbbi Kalapács lemezre Attila írt kiváló szövegeket.
– Mi következik most?
– Új albumot egyelőre nem készítünk, mert bár rengeteg ötletünk van rá, még nem játszottuk ki a Randalírát. Ugye a DVD a következő lépés, illetve mire ezek a sorok megjelennek, már látható lesz a mozikban az Egy szoknya, egy nadrág mai változata. A film egyik betétdalát mi készítettük, a Nem nősülök soha a Zorall felfogásában és előadásában hangzik el, amennyiben a film rendezőjének is tetszik a verziónk.
– Ha már szóba került a harmadik lemez – folytatja Szasza –, hadd mondjam el, hogy újra egészen mást tervezünk. A Randalíra már tartalmazott egy saját számot, ezúttal szeretnénk, ha mindenki hozna egyet. Már alig várom, hogy Attilával közösen írjunk szöveget. Egyszer kipróbáltuk milyen, keszthelyi kiskocsma kockás abrosza fölött mondott mindenki egy-egy sort, most végre élesben is játszhatjuk ezt. Vagy jó volna együtt gitározni Attilával és Kicsivel. Mert vettem egy dobgitárt, s ha ötvenéves koromig meg tudom tanulni a Gyöngyhajú lány szólóját, akkor még lehet belőlem valaki…
Még nem beszéltünk a Zorall akusztikus változatáról. A Macskajaj (a Sárga Rózsa utódzenekara) rendszerint lenn alvós bulik után lép fel, kisebb helyeken, klubokban, kocsmákban. „Tábortűzi” gitározással és énekléssel. Attilára figyel mindegyikünk, mert ő előre nem csak a hangnemet és a tempót nem közli, még a szám címét sem szokta elárulni. Mi meg megyünk utána, ha elkezd valamit. Kiváló szórakozás ez, ősztől budapesti klubokban is lesznek ilyen előadások. Végtére is nincs másról szó, mint hogy koncert után hajnalig vigadunk, mint más bandák teszik, csak épp zenével együtt tesszük.
A szöveg egy régebbi riport anyaga. Azóta már újabb Zorall lemez is megjelent, és sok egyéb is történt a zenekar körül. Ezekről a frissebb eseményekről, történésekről a pénteki riportban igyekszünk mindent megtudni, és megosztani veletek.
