Drága Barátaim! Röfferek és Röfferinák! Rockerek az Úrban!
Túl nagy baj nincs, de azért meg kell állnunk egy szóra.
Úgy mentünk el, vagy készülünk elmenni Woodstock – minden fesztiválok ősanyjának – 40. évfordulója mellett, mintha meg sem történt volna! Én legalábbis nem emlékszem rá, hogy bárki is akár egy kósza mondatot ejtett volna közülünk erről. Ha tévednék, és valami elkerülte volna a figyelmemet, akkor elnézést.
Hát szóval Woodstock, Jimi Hendrix, Janis Joplin, hogy csak kettőt emítsek a nevezetesebb – tragikusan korán eltávozott – résztvevő közül. De játszott a Santana, a Ten Years After, a Canned Heat, a Blood Sweat & Tears és még sokan mások. Mindezt pedig tették 1969. augusztus 15. és 18. között.
Mint egy valamire való Washburn apuka, az elmúlt napokban szorgosan a Sziget-et járva döbbentem én is rá az időpontok egyezésére. Az hogy Gerendai “Non for Pofit” Péter – mint főszervező figyelmét elkerülte ez az apróság, nem lep meg, de ott volt például a fellépők között “Bill király” is, legutóbb tegnap. Szenzációs koncertet tartott, minden a helyén volt, azt az egy mondatot, vagy egy számot leszámítva, ami nem hangzott el. Azért említem éppen őt, mert ott az ő koncertjén jutott – ki tudja miért – eszembe nekem is a nevezetes évforduló. Szóval nem hibáztatom Billt, félre ne értsen senki. Bill tette a dolgát, és nem is akárhogy.
Ha már így a Sziget-re “kanyarodtunk” azt is el kell mondjam, hogy a Faith No More-nak kár volt újra összejönnie, legalábbis a tegnapi produkciójuk alapján. Ha nem teszik, akkor ők is megmaradhattak volna a szép emlékek között.
Úgyhogy emlékezzünk!
Üdv mindenkinek:
Experimental Mouse
