Ezen iromány megszületésének az oka kettős: részben vitaindító, bár remélem, hogy “vita” helyett inkább párbeszéd kezdődik el a jó ügy érdekében. Másrészt pedig jóindulatúlag (komolyan) határoztam el, hogy igyekszem a lehető legtöbb olyan félreértést/hibát feltárni, ami miatt egy-egy koncert finoman szólva is nem szól valami jól…
A végső lökést egy koncert utáni beszélgetés adta meg, ahol egy fiatal, de már több koncerten túl lévő zenekar tagjaival beszélgettem a megszólalásról, és megdöbbentett az, hogy mennyire nincsenek tisztában a színpadon állók a lehetőségekkel, illetve a korlátokkal. Természetesen, nincs nálam sem a bölcsek köve, csak azt tudom közzétenni, amit eddig tapasztaltam.
Az egyik problémaforrás sajnos a hozzáállás/stílus/lekezelés???, ami (megint) sajnos, gyakran mindkét oldalról hagy maga után kívánnivalót.Egyrészről, sokszor elhangzott már magas lóról, hogy : “a technikus azért van, hogy kiszolgálja a zenészeket!”
Bocs, de ez a technikus a zenekar saját , fizetett road-ja. Ő valóban azért van – és ez is egyedi megállapodás mindig- ,hogy ő pakolja a hangszereket, összerakja a dobot, alapokat, billentyűket stb.
Aki egy klubnak, vagy fesztiválnak a front vagy monitorkeverőse, ő nem ezért van ott.
Azért van ott, hogy a koncert/színpad jól szóljon.
Másrészről persze az is gyakori, hogy egy amatőr zenekar le van ejtve, elvégre ők nem a főbanda. Meg van olyan is, hogy: “nekem te ne okoskoggyál, én már dolgoztam a MR Kurvajóénekessel-gitárossal is, neki is jó volt minden, majd én tudom”. És nem biztos, hogy tudja…
Csak remélem, hogy udvarias, de kitartó unszolással egy ilyen kolléga is munkára fogható…
Egyszóval, kicsit normálisabban kell egymáshoz hozzáállnunk, hiszen a célunk, és a munkánk közös. Jó esetben a zenészek és a technikusok is azért vannak ott, hogy a közönség jó zenei élményben részesüljön. Hogy ez jazz, vagy deathmetal az mindegy.
Úgy gondoltam, hogy megpróbálom tisztázni azt, hogy mit is tesz a technikus. Ugyanis elhangzott már párszor az is, hogy “azért szólt rosszul, mert a technikus nem
segített!” Hát, igen… a helyzet az, hogy a technikus -itt klubra, vagy fesztiválra gondolok- nem azért van a helyszínen, hogy pl dobot hangoljon be, vagy gitárhangzást keressen a gitáralapon. Például én nem is értek egyikhez sem, ha akarnám sem tudnám megcsinálni. (csalódtál, mi? 🙂 )
De tegyük fel, hogy meg akarnám csinálni a gitárosnak a hangzást a gitáralapján.
Node honnan tudjam azt, hogy a zenésznek milyen az ízlése, milyen sound-ot akar?
Főképpen pedig, ha még sosem hallottam őket, honnan tudhatnám, hogy a zenei stílusukhoz milyen gitársound lenne jó?
Ezen csak a gondolatolvasás segíthetne….
Másrészről pedig, ha fesztivál van, és 15 perc az átállás két zenekar közt, akkor adott
esetben még időben sem megoldható a kérés. Erre sajnos egy megoldás létezik: igenis minden zenésznek tisztában KELLene lennie azzal, hogy hogyan szeretne megszólalni, és azt kb hogyan tudja elérni a színpadon, a saját, vagy más alapján (gitár, basszus, stb).
Ezt otthon, vagy próbákon kell kigyakorolni, hogy ha szembekerül egy “fesztiválos cuccal” már legyen elképzelése…
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy van jó pár olyan technikus (ezúton is minden
tiszteletem nekik), aki ért ezekhez a dolgokhoz, és szívesen segít. Érdemes megkérdezni a helyszínen lévő kollégát, de ne lepődjünk meg, ha elutasítja
a kérést mert: 1/lásd fentebb 2/nem fér bele az időbe(lásd lentebb).
A technikus feladata az egy koncerten, (miután megépült a frontcucc, helyén vannak a monitorládák) hogy a mikrofonokat jól helyezze el, a vonalszintűeket, mint pl a basszusgitár, billentyű ledugdossa, ezeket a keverőn megfelelően beállítsa, és a lehető legjobb megszólalást hozza ki a felszerelésből a közönség felé. Ez az, amit alapvetően meg KELLene csinálnunk.
Ugyanilyen fontos a monitorrendszer, amin a zenészek hallják magukat. Minél komfortosabb ez a zenésznek, annál jobban érzi magát, és annál jobb bulit fog csinálni.
És itt lenne az első olyan dolog, ahol hihetetlenül sok a homályos terület….ezzel fogom
folytatni legközelebb….ezzel a monitorizével
addig is üdv,
Miki
