Nagyon szépen köszönöm, hogy időt tudtál ránk szakítani. Első kérdésem az lenne, hogy mi inspirált, mi ösztönzött titeket arra, hogy ezt a szövegi és zenei világot jelentessétek meg?
Kemény kérdés… passzolhatok? Ehh, csak viccelek, eredetileg mindenféléről énekeltünk, a Gyűrűk Urától a söriváson át, egészen a nőkig. Egyszer azonban megírtam egy dalt, és minden megváltozott… Épp a demónkat vettük fel, amikor betoppantam egy elég mély zenei alappal, de szöveg nélkül. Összedugtuk a fejünk a fiúkkal, mondván, akkora húzása van ennek a számnak, hogy valami igazán monumentális témát kellene feldobni hozzá. Már nem is emlékszem ki ejtette el az ötletet, de arra igen, hogy menten rácsaptunk: a D-nap. Az örömködés után jött a nehezebb része a dolognak, hiszen mivel egy megtörtént eseményről volt szó, így kötöttek a tények, és álhattunk neki bújni a könyveket, hogy pontos képet festhessünk az ott lefolyt eseményekről, de szerintem minden másodperc fáradtságot megért a végeredmény, a Primo Victoria. Valójában annyira élveztük a háborús témájú dalszöveg megalkotását, hogy gyorsan nekifeküdtünk az eddigi dalszövegeink átírásának, és ezen “hadjáratunk” áldozata lett a Nightchild c. nótánk is, amit ma Purple Heart-ként ismerhetnek a rajongók.
Elképesztő dinamikusan növekszik a sikeretek egész Európában… Mi a sikeretek titka?
Őszíntén szólva ki****ott havány lila gőzöm sincs. Ugyanazt csináljuk most mint egész eddig csináltunk, mégis napról napra több embert látok a koncertjeinken, és egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Jó, természetesen minden egyes új turnén próbálunk minnél többet adni a rajongóknak, próbáljuk magunkat a tűréshatárunkig leterhelni (néha még azon is túl), és annyi energiát átadni amennyit csak emberileg lehetséges…talán épp ez mindennek a forrása. Fura látni, hogy azon országokban is, ahol már öt-hatodszorra játszunk is egyre több és több ember jelenik meg a koncertünkön, és nem mondják, hogy “Hmm, Sabaton? Áh, tavaly már láttam őket, idén nem érdekel”, hiszen, mint mondtam, mindig többet és többet próbáunk nekik prezentálni, ezáltal minden show egyedi.
Az első két albumotokat szerzői kiadásban jelentettétek meg, és úgy tudom nem ment minden zökkenőmentesen…
Háááát…igen. Azért akkor még más idők jártak, nem ilyen high-tech kütyükkel ment a felvétel, mi az első lemezeket még nem digitálisan vettük fel. Ma már egy ilyen abum felvétele nem kunszt, anyagilag kevésből is lehet frenetikus albumokat kihozni, de ez akkoriban még nem egészen így ment. Nagyon sokat köszönhetünk Peter Tägtrennek (The Abyss kiadó) , aki rengeteget segített nekünk az elején. Érdekes egy ember, a lehető legpozitívabb értelemben természetesen, hiszen amellett, hogy a nagyobb zenekarok (Children of Bodom, Tarja Turunen, Amon Amarth) lemezeivel törődik, nem felejtette el, honnan jött, és gyakran karolja fel a kisebb svéd bandákat, lásd a Sabatont is. Szerintem mi vagyunk az egyik élő példa arra, hogy az embernek nem kell egy gigakiadó a háta mögé ahhoz, hogy berobbanhasson a köztudatba a zenéjével…
Milyen számotokra a fesztiválos napirend? Hogyan tudtok ráállni erre a fajta életvitelre?
A turnézó metálzenész skizofrén. Ne nézz így, tényleg az! Van egy OtthonipiciJoakim és egy TurnézómetálarcJoakim. Szerencse, hogy egyszerre mindig csak az egyik van jelen, a baj csak az, hogy a turnémódba való átállás vagy az otthonmódba való átállás az jó két hetet vesz igénybe, és gondolom nem kell ecsetelnem, ez milyen érdekes jelenségeket idéz elő. Természetesen ez mindennyiunknál így van, tehát ott van pédául KoncertOskar és PrivátOskar is.
Honnan jött a Sabaton Csatahajónak ötlete?
Az egész egy érdekes “versenyből” indult, amelynek címe “Miért kéne a Sabatonnak épp a te nappalidban egy koncertet csinálnia?”...igen, jól tippeltek, a legjobb választ adónak lenyomtunk egy brutális koncertet a lakásán. Két győztest is hírdettünk, mivel a két döntős között nem tudtunk dönteni, és érdekes mód mind a kettő teljesen más hanguatban zajlott. Az “A” győztes körülbelül így fogalmazott: “GYERTEK EL! HOZOK HATVAN TÖKÖS METÁLOST HARCI EGYENRUHÁBAN, ITT LESZ A NŐM EGY SZÁL TANGÁBAN, KÉKRE FESTVE, ÉS LEBOMBÁZZUK A HÁZAT“…hát…megtettük…eszement egy buli volt. Volt ott sördobálás, kiabálás, tömeghent, satöbbi. Sőt! A legérdekesebb az volt, amikor a jelenlévők egyike, egy nagyon, nagyon kövér srác crowdsurfölni akart, ezért a többiek felkapták és elkezdték dobálni. No, nem telt bele két perc, elejtették, lefejelt egy széket és felszakította az állát. Namármost a srác nem volt egyszerű eset, csuromvéresen végigtombolta a hátralévő időt, majd odajött, és a következő párbeszédet folytatta le velünk:
– Van szigetelőszalagotok?
– Úristen, ember, minek az neked? Ide mentő kell, nem szigszalag!
– Á, nincs semmi baj (majd kidugta a nyelvét a száján lévő hegen keresztül), csak annyi vele a gondom, hogy nem tudok miatta rendesen piálni mert kifolyik rajta a sör fele!
Mint mondtam, durva egy buli volt. A “B” győztes ezzel szemben egy teljesen korrekt bulit tervezett és vezényelt le: húsz fő, anyuka főz, főzés után anyukát kiebrudal, faszántos ki buli, utána közös ivászat. Persze, ez kevésbé hangzik izgalmasnak, de hidd el, ugyanolyan jól érezte itt is mindenki magát (mi is) mint az agyamentebbik eseményen, így hát amikor a Metalfest előkészítési időszakában elénk álltak a szervezők, hogy csináljunk-e valami extrát, valami igazán nagy durranást, rácsaptunk a lehetőségre.
Itt fogom a kezemben a friss albumotok, a Coat Of Arms-t. Mit vártok ettől a lemeztől, és mit várhatunk mi tőle?
Mit várunk? Mindent! Viccet félretéve, bizakodó vagyok, remélem ugyanaz fog lejátszódni, ami az Art Of War megjelenése után történt. Sokan reagáltak az akkor új albumunkra, hogy “jó-jó, király egy album, node a Primo Victoria mindent visz”…aztán rövidesen kaptunk ugyanezektől az emberektől a reakciókat, hogy “mindent visszavonunk, EZ az eddigi legjobb albumotok”. Nem azt mondom, hogy ez az első két végighallgatás után fog megtörténni, de amikor már ötször, hatszor, hétszer megy le egy szám a lejátszóban – remélem – akkora rájönnek, hogy ez is van olyan jó, vagy akár jobb is mint a többi.
