The Boston Phoenix: Hogyan változott a rock and roll szemlélete azóta, hogy elkezdtétek űzni az ipart? Az 1960-as években a rock’n’roll a roszzfiúk műfaja volt, és az, hogy a rocksztárokat anti-hősökként kezelték, nagyban hozzájárult a kulturális forradalomhoz. Aztán jó 20 évvel később ugyanez az életérzés már csak annyi, hogy egy rakás idióta szétver egy hotelszobát.
Ozzy: Hát figyelj, ez olyan, hogy ha sikeres akarsz lenni ebben a műfajban, akkor azt a rock’n’rollt kell csinálnod, amit a szüleid imádnak gyűlölni. Hogy is mondjam, ez az, ami mindig is segített nekem: a rock’n’roll segítségével belül fiatal tudtam maradni. Nagyon jól megvagyok a fiammal, nagyon jól megvagyok a lányaimmal, és érted, a kölyköknek sincs ezzel baja. Ebben a házban mindenki megmondhatja a frankót. Úgy értem, ha a gyerek azt mondja: „Bazdmeg apa, tényleg elszálltál”, azt mondom „OK, bocs”. Nem az van, hogy „Márpedig kuss, a főnök én vagyok, és mindenki azt csinálja, amit mondok”. A rock-and-roll viselkedés – érted, milyen más olyan meló van, ahol ha megjelensz totálisan szétcsúszott arccal, azt mondják „Ó, ma jó buli lesz – Ozzy remek formában van” Úgy értem, el tudod képzelni ugyanezt egy szaros ügyvéddel, sebésszel, vagy bárki mással? Mert akkor kibaszott jó humorod lehet.
The Boston Phoenix: Igaz, de a könyvedben van egy rész, ahol arról írsz, hogyan dobtad ki a tévét az ablakon (Prágában). Ez olyannak tűnt, mint egy rock’n’roll lista, azokról a dolgokról, amiket meg akarsz csinálni mielőtt –
Ozzy: Pontosan úgy értettem, ahogy mondtam. Azt mondtam „Tudod mit, Zakk (Wylde, Ozzy szólózenekarának korábbi gitárosa), én már megcsináltam minden szart, amit a rock’n’rollban meg lehet csinálni, amit mindenki elvár tőled – de tudod, ezt még egyszer sem” Erre ő: „Na mit?” én meg mondtam: „Még soha nem dobtam ki tévét az ablakon”. Elég gáz volt, seggrészeg voltam. De tudod, sok olyan dolog van, amit az ember színjózanul nem csinálna meg – vagyis Te lehet megcsinálnád, de én biztos nem csináltam ilyeneket, amikor józan voltam.
The Boston Phoenix: Lett ennek valami következménye? A könyvedben nem volt szó arról milyen következményekkel járhat, ha az ember tévéket hajigál ki az ablakon.
Ozzy: Na ja, le kellett perkálnom 35 fontot a kibaszott ablakért, ami szerintem 15-be sem került egyébként. Most érted, pár évvel ezelőtt húsz évre eltiltottak a koncertezéstől San Antonioban azért, mert körbehugyiztam Alamot.
The Boston Phoenix: Jaja.
Ozzy: Ez nekem fájt. És nem csak nekem, hanem az embereknek is, mert jó pár évig nem láthattak engem arrafelé…. De most már eljött az ideje, hogy odamenjek.
The Boston Phoenix: Vicces. Van valami már-már Monty-Python-szerű az életedben. Például, amikor végbéltükrözésre kellett menned, a doki meg nem tudott beinjekciózni, mert –
Ozzy: Végbéltükrözésre mentem, az arc meg belémyomott egy fecskendőnyi fehér cuccot, oszt azt mondja: „Szóval, mióta is csinálja a rock’n’rollt?’ Én meg válaszoltam neki, és elkezdünk dumálgatni, aztán egyszer csak megkérdi: „Maga miért nem aludt még el?” (nevet) Nem, nem akarok ezzel dicsekedni, mert tudod mit? Kibaszott nagy szerencsém van, hogy reggelente egyáltalán fel tudok kelni.
A teljes interjú a The Boston Phoenix honlapján olvasható.
