Egyik ismerősömtől kaptam egy linket, ami egy klipre mutatott. Kérte, hogy, lessem meg, és mondjak véleményt. Az „End Of Life” című alkotás volt, a nyíregyházi Nigromantia tálalásában. Első látásra feltűnt, hogy nem amatőr munka a képi világ, a srácok mögé digitális háttér került. A szimfonikus betétekkel tűzdelt szerzemény a címéhez méltó (poszt)apokaliptikus hangulatát mind a zene, mind a látvány tökéletesen átadta. Többek közt a klip születéséről és a zenekar életéről kérdeztem Iváncsik „Anonymus” Attilát, az énekest.
– Hogyan adatott meg a lehetőség, hogy profik készítsék el nektek a klipet?
– Barátunk, Sűd (Toscrew) figyelmeztett a Render Media klipjátékára, amin részt vettünk, és ahol mi lettünk az októberi nyertesek. Persze, először viccnek néztük. Később kiderült, hogy ez igen csak komoly, így nagy lelkesedéssel tervezgettük az első videoklipünket.
– Mesélj a klip születéséről!
– Az „End of Life” azért került választásra, mert elég lendületes és hangulatos szám. Érdekes élmény volt, 5 órát vett igénybe a felvétel. Elég fáradtan indultunk a napnak, de forgatás alatti hangulat remek volt, nagyon jól éreztük magunkat.
– Milyen visszajelzéseket érkeztek? A videótok alatt akadt pár nem túl kedves hangvételű komment is, erről mi a véleményed?
– Sok pozitív visszajelzést kaptunk. Nem igazán érdekel a véleményük, nem mindenkinek tetszhet, amit csinálunk, kritizálni mindent lehet. A magyar mentalitásba meg beletartozik a szurkálódás, szóval ez totál természetes jelenség számomra, mind zeneileg, és a magánéletben is ezt tapasztalom. Ez a: „Megdöglött a lovam, dögöljön meg a szomszédé is” elv, sajnos.
– A zenekar több átalakuláson is átesett, mind a tagokkal, mind a stílusával kapcsolatban.
– A Nigromantia 2008 tavaszán született meg fejben, ami nyárra meg is valósult a kezdetleges tagokkal. Rengeteg tagcsere történt a 2 év alatt, de a mostani felállás a legerősebb. A Nigromantia első érája szimfonikus extreme metal volt, most pedig thrash/death vonalon mozgunk inkább, illetve hangulatunk függvénye…
– Akkor elég fiatal együttesről van szó. Jelent már meg kiadványotok?
– 2009-ben készítettük el házilag a „Visions of Death” Ep-t, és a Toscrew-val is megjelent egy közös splitünk, limitált példányszámban.
– Hogyan születnek a számaitok, és mi inspirál titeket?
– A számok írásánál mindenkinek megvan a saját feladata, de általában közösen döntünk a témák összeillesztéséről. A dalszövegek elég változatosak. Legtöbbször a zene és az én hangulatomtól függ. Előtérbe került többek közt a halál, öngyilkosság, köztes világok, és van 1 számunk, ami Báthory Erzsébetről szól.
Az ihlet hangulatfüggő, de mivel én személy szerint sok black metalt hallgatok, így a stílusból merítek, és az erdő is nagy inspiráció számomra.
– Itt van lassan a nyár, a fesztiválszezon. Kaptatok lehetőséget, hogy bármelyiken részt vegyetek, vagy maradtok a helyi klubokban?
– Leadtuk a jelentkezéseket, még van pár, ami visszajelzésre vár. Eddig a Székelyföldi Rockmaraton az, ahol játszani fogunk. A Toscrew zenekarral vannak elég komoly tervek és szervezések, amik megvalósításra várnak, és nagyon reméljük, hogy össze is jönnek.
– Mi a véleményed az underground fellépési lehetőségeiről, magáról a magyar metál underground zenei életről?
– Nagyon kevés az országban az olyan klub, ami koncertrendezvények látogatására is alkalmas, ami elég elszomorító. A legtöbb gondot az jelenti, hogy még neked kell fizetned azért, hogy fellépjél valahol, vagy rendezvényt szervezz. Másik nevetséges dolog, amikor a tizenévesek verik a nyálukat, hogy mennyire kemény „metalosok”, és visszafordulnak a klub elől, mert ki kell fizetniük pár száz Ft-ot. Ehelyett keresnek valami kis boltot, és vesznek valami tablettás szennyet, amit bevedelnek, utána meg fetrengenek az árokparton, ahelyett, hogy megnéztek volna egy koncertet, ahol jól érzik magukat és támogatnak egy zenekart. Igazából nagy elvárásaink nincsenek, de ez elég undorító, ami itt folyik. A magyar underground zenekarok életét követni szoktam, de erről inkább nem szeretnék nyilatkozni.
– Utolsó szó jogán mit fűznél még hozzá?
– Támogassátok a zenekarokat! Köszönjük a lehetőséget.
