Mik a különbség a HR koncertek közönségének összetétele és a Jesse James koncertek közönségének összetétele között?
Jesse:
Ennek igazából történelmi jelentősége van, ez a közönség, aki itt most képviseltette magát, ez a történelmünknek a része, ez az akkori közönségünk, és aki a Hollywood Rose- azok csak azért jöttek át ide a Jesse Jamesre is, aki Hollywood Rose-ra is jár és ide is, azok csak azért jöttek át ide, mert ismernek a Hollywood Rose-ból. A mostani közönség, aki itt volt ma Rocktogonban, az a Jesse James és bandájának a közönsége.
Mi a különbség HR – Jesse és Jesse James között?
Jesse:
Hát ezt nem tudom megmondani, igazából szerintem semmi.
Mert én figyelni szoktalak Hollywood Rose koncerteken is, és figyeltelek itt is és például a mozgás kultúrád egy az egyben ugyanaz, mint a Hollywood Rose koncerteken.
Jesse:
Persze, ezt azért nehéz levetkőzni. Tehát azért az nem csinálhatod meg, hogy teljesen más ember legyél itt is és ott is. Én igazából a Hollywood Rose-nál is mindig mondom, hogyha én valamikor is csináltam ilyen tribute zenekart, akkor vagy ilyen tribute nótát, amit annak idején Jesse James idejében is, azt én szerettem volna mindig úgy interpretálni a közönségnek is, hogy az én vagyok, az nem az Axl Rose, meg én nem egy kópia vagyok, hanem ezt én így szeretném átadni a közönségnek. És valószínűleg egyébként ez a két dolog, tehát amit átvittem a Hollywood Rose-ba az már volt a Jesse James b
Milyen gyakran vagytok így, Jesse James és bandájaként láthatóak – hallhatóak?
Jesse:
Mivel itt a Jesse James és bandájával csak úgy tudunk játszani, amikor a többi zenésznek ugye nincs koncertje, hogy mindenkinek legyen egy szabad estéje, és egy nagyon jó barátunknak az Udvarhely Ferinek köszönhetően vagyunk itt a Rocktogonban, mert ő annak idején látta Jesse James és bandáját és ő szerette is volna, hogy ez a zenekar itt legyen. Én azt gondolom, hogy amikor szabaddá tudjuk magunkat tenni és úgy tudunk játszani, hogy tiszta szívből, akkor mindig van Jesse James és bandája. De azt most, hogy mindig játszunk és színpadon legyünk a Jesse James bandájával, ez valószínűleg nem lesz, mert nincs rá idő.
Mennyire cserélődik, illetve bővül a közönségetek?
Jesse:
A Jesse James és bandája nem egy állandó zenekar, néha napján össze tudunk jönni, össze tudunk futni, próbáljuk jól érezni magunkat és akkor azt lejátszuk. De így nem tud bővülni a közönségünk, mert ugye nem vagyunk mindig közönség előtt, és így nem tud bővülni, nem tudja mondani a Józsika vagy a Pistike, hogy „gyere le komám, és akkor hallgasd meg vagy mit tudom én, jól éreztem magam”, hanem mindig azok az emberek vannak általában, akik annak idején szerették a Jesse Jamest. Mi igazából erre is gondoltunk, nem akartuk mi ezt nagyon szélessé tenni. Jó így együtt játszani, meg jó, hogy van olyan hely, ahol lehet és ezt megtudjuk csinálni.
Hol lesztek?
Jesse:
Legközelebb decemberben már ott tud lenni velünk az igazi dobosunk, a Viktor, játszunk majd egyet itt a Rocktogonban, a legközelebbi koncert, ami most állt szervezés alatt, az Miskolcon lesz jövőre májusban.
Figyeltelek a koncert alatt, nagyon sok mindenre koncentrálsz, fordítasz figyelmet, a zenekarra, a közönségre, a fényképező gépekre. Hogy tudod ezt mind összehozni?
Jesse:
Azért jön ez össze, mert itt kisebb a színpad. =) Ennyi.
Egy nagyobb színpad ennyire más?
Jesse:
Az a probléma velem, azt mondják, hogy azért nem lehet rendesen fotózni, mert nem maradok meg egy helyben. Itt viszont kicsi a színpad és nem nagyon tudok így mozogni, hiszen egy lépés jobbra, egy lépés balra és nagyrészt be vagyok határolva. Ez az egyik fele. A másik fele az az, hogy valljuk be őszintén, hogy lassan – nem számoltam ki -, de most már az ezredik koncertem felé közeledem, és azért tudom azt, amikor látom azt, hogy villan egy vaku vagy egy kéz felemeli a fényképező gépet, azért az ember tudja azt, hogy akkor jön egy fénykép és akkor a legrosszabb fotót csinálják rólam.
Jesse James-ékkel mennyit próbáltok együtt?
Jesse:
Sajnos nagyon keveset, csak a koncertek előtt. Szeretnék majd egy kicsit többet próbálni, majd egy kicsit jobban együtt lenni, csak hát nekünk van a Hollywood Rose, Tamásnak van a Mobilmánia, Franky ugye zenekarokat szállít, Viktornak is van zenekara, én azt gondolom, hogy azért behatárolt a dolog. A Hollywood Rose-zal szeretnénk a következő nagylemezt elkészíteni, vannak új ötleteink, egy könyvet szeretnének velünk csinálni – illetve most már meg is van – , aztán egy film jön ki a Hollywood Rose-ról, ezekbe a dolgokba nagyon nehéz lenne belesűríteni.
Hogy tudsz olyan hatással lenni az emberekre, hogy szót fogadjon Neked a közönség, pl, hogy „Töltsétek meg az első sorokat” és megtöltik?
Jesse:
Nem tudom, Szabesz, nézd én egyébként ezzel úgy vagyok, a magyar zenekarokkal nekem mindig is az volt a bajom, a legtöbbjével, hogy én azt láttam, hogy a frontember nem igazán tudja, hogy mit kell kezdeni a közönséggel. Míg az amerikai rock csapatok, legyen az akár kiszenekar, vagy egy nagyobb zenekar, csinál egy ilyet és az utolsó sor is tudja, hogy mit kell csinálnia. Nem tudom, szuggesztív hatással kell lenni magának az énekesnek a közönségre. És én ezt nagyon sokszor hiányolom a magyar énekesekből.
A feldolgozás ötletek honnan jönnek, mármint a Jesse James és bandájával csináltok?
Jesse:
Isten tudja, nekünk nagyon sok feldolgozásunk volt, mi is úgy kezdtük az elején, hogy feldolgozásokkal, aztán jöttek a saját számok.
Ezt a Gary Moore számot, amit ma is játszottatok, szoktátok játszani?
Jesse:
Ez ilyen meglepi jelleggel volt, főleg nekünk volt meglepi, amikor bemondtam. =) Igazából meg kell, hogy mondjam, hogy ’96-ban vagy ’97-ben már ezt játszottuk egy pár éven keresztül, aztán elfelejtettük. Utána jöttek az ötletek, hogy játszunk mást is. Meg kell, hogy mondjam, a magyar közönségnek kell a feldolgozás, mindig kell a feldolgozás, mert amíg csak a saját nótákból állítanánk össze a koncertet, akkor a felében sörözne a közönség, a másik felében énekelne. Tudom, és nem csak az, hogy mi, hanem bárbilyen zenekarról legyen szó, és tisztelet a kivételnek.
Jesse James és bandája volt már külföldön koncerten?
Jesse:
Volt. Játszottunk Erdélyben, Ukrajnában, Németországban.
Lehet új Jesse James albumra számítani?
Jesse:
Nem. Egyelőre nem. Én nagyon szeretném, tök jó lenne. Amikor elkezdtük játszani ezeket a dalokat ma, akkor esküszöm neked, hogy borsódzott a hátam, hogy végig gondoltam, hogy hogy készült ez a dal, mi volt akkor, volt a Táncolj varázsló című dal, amit egyébként a második nagylemezre szerettük volna feltenni (amit egyébként nem is adtak ki), azt ’94-ben írtuk. Amikor az első dobosunkkal egy olyan próbateremben írtuk meg a számokat a 47-49-es vonalán, a Budafokon, az MSZP székház pincéjében (minden politikai nézettől mentesen, ott tudtunk próbálni), ott gyakoroltunk, volt ott minden, patkány lóf*sz, amit akarsz, minden, amit el tudsz képzelni. Mi csináltuk meg a próbatermet, mindent. Egyet meg kell, hogy mondjak, az a feeling, az sose fog visszajönni, bármennyire is szeretem a Hollywood Rose-t, bárhogy is van, azok az első idők, amikor úgy mész le a próbaterembe, hogy heti 3-at próbálsz, akkor jön egyre több koncert, mert tetszik az embereknek. Meg hú, akkor most el tudunk menni a Budapest TV-be, sose felejtem el, ott volt valami csaj, akinek k*rva nagy mellei voltak, azt néztem az interjú alatt és az volt az első média fellépésünk. Utána kimentünk az utcára és néztem az embereket, hogy ki fog majd engem észrevenni, és ki látja azt, hogy én vagyok az, aki a televízióban… Persze senki, mert öten nézték, kb. nagyjából Budapesten azt a televíziót, azok is a barátaink voltak. =)
Viszont akkor, abban az időben ez normális dolog volt, a mai napon, és ezt komolyan mondom, bárki megkövezhet, de amikor el kell menni egy RTL KLUB reggeli adásába, az nekem fele annyit nem jelent, mint annak idején akkor a Budapest TV-be elmenni.
Én erre nem vágyok, én egyet szeretek, fenn állni a színpadon, mert tudom, hogy amikor ránézek a közönségre, vissza néz rám, tapsoltatom őket és tapsolnak és ott vannak és látom a frankót a szemükben, akkor az jó.
Mivel készültök most a Hollywood Rose háza táján?
Jesse:
Próbálnak rólunk egy könyvet írni. Csinálnak rólunk egy filmet, ami egy nemzetközi filmfesztiválon fog indulni, jött velünk egy lány, az előző filmjével díjat nyert Las Vegasban, felvett 70-80 órányi anyagot, és ez az, ami rólunk szól, és rajtunk keresztül mutatja be, hogy milyen egy rock zenekar az öltözőbe, milyen a rajongókkal, mit gondol erről az egészről, erről a világról.
Több tíz év zenei tapasztalatával a hátad mögött, mit mondanál, ha egy szóban kéne jellemezni a mai közönséget?
Jesse:
Hűséges.
Ha két szóval?
Jesse:
Szerelmesen hűséges.
Otthon érezted magad most?
Jesse:
Mindenképp (Everey picture), megmondom őszintén, hogy most kicsit később mentünk fel a színpadra, ez tény és való, a közönség befáradt, hiszen munkanap volt, ez látszott rajtuk.
Mi köszönjük szépen a kései kezdést, mert így legalább időben ideértünk a stúdióból 😉
Jesse:
Megmondom őszintén, hogy szerintem, ha előbb megyünk fel a színpadra, akkor nagyobb hangulat lett volna. Kicsit elkéstünk, ez tény és való, mire összeszedtük magunkat, meg egyáltalán, hogy mi legyen a műsorrend, mert az is kicsit vita tárgya volt. Kicsit elfáradt a közönség, van ilyen. Ennyi. Majd a követezőre más lesz, előbb kezdünk, tovább játszunk.
Lassan közeleg az év vége. Mit kívánnál magadnak, a Jesse James és bandájának és a Hollywood Rose-nak, az újesztendőre, 2010-re?
Jesse:
A Jesse James és bandájának azt kívánnám, hogy pontosan ugyanúgy álljunk egymáshoz, mint ahogy idén ismételten fel tudtunk állni együtt a színpadra, és mindig ezt kívánnám, hogy így maradjon. A Hollywood Rose-nak új sikereket kívánnék, más fajta területeken, nem mint ahol együtt voltunk, mert a színpadon én azért úgy érzem, hogy sok mindent elértünk és remélem, hogy marad is ez, de más területeken is nagy sikert kívánnék. Saját magamnak pedig nagyon-nagyon nagy nyugalmat a magánéletemben, nagy szerelmet, ami tart, és azt kívánnám még magamnak, hogy a kutyám tanuljon meg mindent, amit tanítok neki.
Akartam is kérdezni, hogy gyermeketek, a család négylábú tagja hogy van?
Jesse:
A gyermek… Én nem tudom elmondani, én szerelmes vagyok belé. Én megmondom őszintén, hogy nekem még sosem volt kutyám. A családi házban, ahol felnőttem, ott mindig volt kutya, láncon tartottuk, ahogy szokás egy vidéki családban tartani egy kutyát, bármost már nem úgy tartanám, ami óta van saját. Megmondom őszintén, állathoz még nem kerültem így közel, mint most.
Köszönjük szépen a beszélgetést!
