16 éve vagy a Junkies frontembere… Visszatekintve milyen volt ez a 16 év?
A legfontosabb, hogy nagyon hamar elment ez az idő, de nem volt kevés. Visszatekintve a korai dolgok nagyon réginek tűnnek, és másképp élem meg most, mint akkor. Nagyon jó volt, sok minden történt, nyilván egy csomó tagcsere, meg minden, de a legfontosabb talán az, hogy a zenekarnak a magja együtt tudott maradni, és nem igazán tudjuk egymást megunni. Az a lényeg, hogy ha az emberek közötti kapcsolat intenzív – legyen szó barátságról, vagy szerelmi kapcsolatról -, az idő sokszor lerontja a dolgokat. Biztos mindenki tapasztalt vagy látott olyat, hogy egy kapcsolat idővel elegysíkúsodik, elsivárosodik. Gyakorlatilag több időt töltünk el Attilával együtt, mint a feleségeinkkel, és mégsem tudjuk megunni egymást. Tehát mindig tudunk egymásnak újat mondani, ami tényleg döbbenetes, tekintve azt a sok időt, amit együtt töltöttünk próbák, turnék alkalmával.
Az időt összeadva nagyon durva szám jönne ki. Ennek ellenére úgy érzem, a végtelenségig együtt tudnánk dolgozni Attilával. Ha mi egyszer már nem fogunk együtt zenélni – biztos ilyen is lesz -, akkor biztos, hogy annak nem emberi okai lesznek. Nem szoktunk nagyon konfrontálódni, igen, hülyék vagyunk, persze, összeveszések, kiabálások vannak, de ezek felszíni dolgok. Komolyabb ügyön még nem különböztünk össze. Eléggé idegesítő ember vagyok, meg pörgő, izgága, és azok, akik közel állnak hozzám, például Geri – akivel a stúdiót csináljuk – meg Attila, ők nyugodt emberek. Tehát ezt a dolgot ellensúlyozzák, kompenzálják. Gyakorlatilag ez az idő – ez a 16 év – lehetne akár 46 év is, ugyanúgy tudnánk együtt dolgozni, ugyanúgy lennének dalok is, csak a körülmények mások lennének. Ez az állandó az egészben.
Sok dobosotok volt, ugye?
Aha.
Zolitól miért váltatok meg?
Végül is nem váltunk meg tőle, ez egy nagyon szomorú história… Talán a legszomorúbb. Zoli volt a legjobb fej a zenekarban az összes ember közül, ő tényleg nagyon korrekt, nagyon lehetett rá számítani, jó humorú. Igazi pozitív figura, jó ember. És borzasztó rosszkor jött egy baleset – persze egy baleset sosem következik be jókor -, és ez a zenekart iszonyatos módon visszavetette. Sokan kérdezték, hogy “nem félünk attól, hogy kicsúszunk a fősodorból?” 2005-2006-ban történt ez a baleset, két és fél év maradt ki. Először úgy volt, hogy pár hónap, és amikor az eltelt, még pár hónap, és amikor az is elmúlt, kiderült, hogy még nagyon sok idő. Ha akkor azt mondja nekünk valaki, hogy két és fél év múlva tudunk nekiállni a lemeznek, akkor azt mondtuk volna, hogy “Basszus, Zoli, ne haragudj, de nekünk ez így nem jó” és kerestünk volna valakit. De arról volt szó, hogy négy hónapot kell várnunk. Amikor visszajött, és megcsináltuk a Degeneráció lemezt, akkor elkezdtünk intenzívebben játszani – nyilván nem volt teljesen gyógyult -, akkor előjöttek belőle olyan dolgok, hogy nyűgös volt, meg negatív, ami rá abszolút nem jellemző, és mindez abból bontakozott ki, hogy fizikailag nehezen viselte ezt a félgyógyultságot. Ténylegesen, a Junkies dobosának lenni fizikailag is megerőltető dolog. Legfőképpen az utazás. Találkoztam vele azóta a Fishing on Orfű-n, én a Stereoval voltam, ő a Kistehénnel, nagyon jó, nagyon illik hozzá az a zenekar. A lényeg az, hogy nem mi váltunk meg tőle, hanem ő kérte el magát. Ugye, vannak nálunk is intenzív időszakok… most megyünk Franciaországba, 4000 km-t utazunk hat nap alatt, és biztos, hogy ezt nem bírta volna. Szóval nehéz ügy, nagyon sajnáljuk.
Viktor hogy került a képbe?
Viktorról régóta tudtuk, hogy hatalmas dobos. Ha már így alakult – hogy megváltunk Zolitól -, nála egy kicsit rockosabb dobost szerettünk volna. A dobos nagyon kritikus pontja egy zenekarnak, mert annyira lehet jó egy zenekar, amennyire a dobosa jó. Emiatt nagyon meg kellett nézni, kire essen a választás. Volt egy csomó jelöltünk, akik főleg emberileg nagyon beleillettek volna a zenekarba, talán – akkor úgy tűnt – jobban, mint Viktor, ugyanis ő egy kicsit többet bulizik nálunk, és ez vékony jég. Nyilván van egy múltunk, amit nem akarunk tagadni, mi nagyon durván bulizós zenekar voltunk, most is szoktunk, de már nem napi program ez, szerintem senkinek sem. Viktor még ilyen figura. Eleinte nem tudtuk, oké lesz-e… sőt, amikor bevettük, még jobban nyomta a gombot, de az elmúlt időben abszolút úgy érezzük, hogy visszavett, és abszolút lehet rá számítani. A dobtudása pedig teljesen meghökkentően zseniális. Zeneileg nagyon rövid idő alatt be tudott illeszkedni a Junkies-ba, itt az emberi dolgok voltak kicsit kérdésesek, de én abszolút megnyugodtam. Nagyon örülök neki, hogy ő lett a dobosunk. Nekem tényleg az a meggyőződésem, hogy Magyarországon ő az egyik, vagy a legjobb rock-dobos. Nyilván van még egy csomó név, de hatalmas figura, és nagyon jól tolja. Úgyhogy örülök, hogy velünk zenél.
Franciaország… “Les Junkies?”
Aha!
Száz százalék?
Az anyagi dolgok voltak vitásak, tehát van egy szerződés, amit aláírtunk, és ennek értelmében át kell utalniuk x összeget, amivel elindulunk. Itt komolyabb dolgokról van szó, minthogy elmegyünk Érdre zenélni, ne ott derüljön ki, hogy nincs buli. A lényeg az, hogy biztosan megyünk!
Mivel ez egy miniturné, turnénevet adtatok neki?
Igen, azt, hogy “Tour de France”.
Izgultok, hogy milyen lesz a zenekar kinti fogadtatása, milyen lesz a helyszín, stb…?
Nem olyan foglalt házas, kispályás buli lesz. Nagyon várjuk, és reméljük, hogy tényleg minden úgy lesz, ahogy elterveztük, és amiről beszéltünk. Idejöttek Franciaországból megnézni minket, ez most nagynak ígérkezik. Ha visszajöttünk, elmondjuk milyen volt.
Ha jól emlékszem, egy májusi koncerteteken volt róla szó, hogy a Drog az rossz című dalotokat lefordítjátok franciára. Ezzel mi a helyzet?
Igen, meg kéne tanulnom. Majd lefelé menet. Egy francia barátunk lefordította nekünk.
Hogyan érkezett a felkérés, hogy Franciaországba menjetek?
Erre én nem tudok válaszolni, kérdezd Hangyát (Hangyássy László – manager).
Hogyan mentek ki? Repülő, vonat, autó…?
Én szerettem volna repülni, de nem úgy megyünk. Vinnünk kell a felszerelésünket, ezért a Zorall-Junkies mikrobusszal.
Az eddigi lemezeitekről milyenek voltak a visszhangok?
Általánosságban annyi, hogy nem voltunk soha a sajtó kedvencei, ez annyira nem is fontos, hogy ki mit ír róla, főleg a mostani zenei média eléggé… van pár olyan oldal, aminek a hangvételével nem tudok egyet érteni. Az a fontos, hogy nekünk tetsszen az összes lemez, hogy a legjobb tudásunk szerint készítsünk el egy lemezt. Ez mindig megvolt, legalábbis én úgy érzem, hogy mindig törekedtünk a legjobbra, ez, hogy mennyire találkozott a közönség ízlésével, más kérdés. Például van pár olyan lemezünk, amit a közönségünk úgymond nem annyira szeret, például a Szép új világ, ami szerintem tökre lelkiismeretes, és nagyon nagy munka volt. Nem szeretjük, hogyha elvárnak tőlünk valamit. Akkor biztos, hogy nem azt fogjuk csinálni.
Igen, sosem arról voltatok híresek, hogy megfeleltek az elvárásoknak…
Igen, igen, és pont most beszélgettünk az új lemezről, amikor utaztunk valahova Attilával, hogy világmegváltó dolgokat nem szeretnénk írni, mert a ’90-es évek közepe-vége felé nagyon észosztós lemezeink voltak, hogy szar ez a világ, meg hogy mit lehetne tenni, meg minden, és eltelt egy csomó idő, és semmi sem változott, teljesen széllel szemben való pisilés az egész. A világmegváltás egyáltalán nem foglalkoztat bennünket, azt meghagyjuk a többi zenekarnak. Lehet, hogy hiba a részünkről, de sosem a rajongó szemével írjuk le a dolgokat. Nem tudom elképzelni, hogy 20 éven keresztül ugyanarról énekeljünk, hogy mennyire szar. Inkább másról, amit látunk, és amit érdekesnek találunk.
A Drog az rossz című egyfelvonásosotok miatt sok kritika ért titeket?
Hát igen, elsősorban olyanoktól, akik nem fogták fel, hogy ez egy poén. Én viccesnek tartottam, hogy egy Junkies nevű zenekar arról énekeljen, hogy a drog az rossz, és ezt sokan nem értették meg. Ettől az egész még viccesebbé vált. Persze, rengeteg kritikát kaptunk. Igazából arról vagyunk ismertek, hogy figyelünk a szövegre, hogy fontos, mit mondunk, és igazából az is, hogy hogyan mondjuk, és ez egy tök egyszerű szöveg, kb. 5 sor az egész, cserélgetjük, a verse is ugyanaz, mint a refrén, és ez mind ennek a poénnak a része volt. Aki nem értette ezt meg, azt őszintén sajnáljuk. De mindegy, a másik meg az, hogy nem feltétlenül kell mindenkinek szeretnie a Junkies-t, ha valaki nem szereti, én azzal teljesen együtt tudok élni. Nem leszek tőle lelki beteg, vagy bármi.
Az új lemezt mikorra tervezitek?
A klasszikus lemezkészítés (lesz egy lemez, ami kijön, és lesz rajta mondjuk 12 szám, és hirdetés lesz hozzá, hogy keresd a legjobb lemezboltokban), nos, ebben a formában ez sem igazából izgat minket, tehát nem tudom milyen formában jelenik meg. Észre kell venni, hogy legfőképpen az elmúlt öt évben – de mondhatok tízet is, ez már nem működik. Akkor értettem meg, hogy ez így nem sokáig lesz, amikor találkoztam egy rajongónkkal az utcán – olyan ’98 környékén -, és ott volt nála hat darab CD, öt üres CD, meg egy gyári Junkies lemez. Mondta, hogy átírja meg minden, és ekkor megértettem, hogy eléggé errefelé tart a világ. Gyakorlatilag a klasszikus értelemben vett lemezkiadásnak – ezt már több fórumon is elmondtam – nem látom értelmét. Az, hogy bevonulunk a stúdióba, gyártunk hozzá borítót, és majd lehet kapni a boltban mondjuk 2500 forintért, ez engem nem vonz. Valami olyan módot kell találnunk, amivel eljut az emberekhez…. mondok egy számot… egy millió forintos költségvetés, és abban benne van az is, hogy csinálunk egy klipet, és egy lemezt, amit mindenki ingyen letölt, és ez sem igazából fair. Valamit a kettő között kell találni. Régen, amikor eladtunk 10.000 lemezt – a Nihilből például -, akkor abból nekünk jövedelmünk származott, egy x összeg. Ez nagyon oké volt, örültünk neki, elköltöttük erre-arra. De ha nincs is ez a pénz, tehát, ha nullán megállna ez a dolog, az is jó lenne. Arra ment el a világ, hogy kizárólag promóció lett a lemez. Mit vár egy rajongó? Új lemezt vár, hogy újra el tudjon menni koncertre, és nyilván egy vérfrissítés a zenekar számára is, hogy vannak új dalai, az érdeklődést szül, tud menni játszani, stb, stb… A lemezt, mint olyat, nem lehet kivonni ebből az egész rendszerből, mert szükség van rá, tehát kell a zenekarnak megújulás. Mi belenyugszunk, hogy ez egy non-profit dolog, de akkor legyen non-profit. Én nem szívesen költök el egy nagy összeget arra, hogy az ne jöjjön vissza. Nekem az teljesen oké lenne, ha megcsinálok egy lemezt, hogy abból nem is profitálunk, de ne is kerüljön nekem pénzbe. Hogyha el lehetne érni ezt a szintet, bármiféle külső eszközökkel, az jó lenne. Erre kellene megoldás. De erre a világ adja meg a választ. Valóban jó, hogy az interneten keresztül mindenkihez el tud jutni a dolog, és tényleg olyan csatorna lett, amin keresztül bárkit elér a zenénk, és ez nagyon jó, viszont az meg nem jó, hogy mi nagy összeget áldozunk rá.
Videót terveztek-e majd az új albumhoz?
Minden bizonnyal. Nem tudom, hogy mi lesz még, mert egy csomó ötlet van. Nagyon szeretem az ilyen időszakokat, amikor az ötletek így kiszakadnak, meg minden. Ha nem is lemezt, akkor tegyük fel, négy számot biztos felveszünk. Inkább szövegötletek jöttek, amiket magunknak megcsinálunk, és reméljük jó lesz. Nagyon vártam, hogy ihletett állapotba kerüljek. Itt Attila írta ki jobban magát, semmi nem jutott eszébe, és kellett jó két év, amíg feltöltődött. Attilának normális állapotban nem kell kotorni a szöveget, hanem kihullik, kiesik belőle, annyira vág az esze. Most kezd egy ihletett időszak jönni, csomó minden jó dolog eszébe jut.
A lemezt a Fantomasban veszitek fel?
Igen, itt szeretnénk.
Amikor kiadtátok a Szép új világot, azon ugye rajta van a Vége a dalnak, és a Lesz még ráadás. Ebből mi igaz, mi nem?
Ja! Nem is tudom. Találgatások voltak, és egy kicsit tudatos is volt. Az volt a lényege, hogyha esetleg ez lesz az utolsó lemezünk, akkor legyen olyan, amilyenre szívesen visszaemlékezünk, és ráraktuk azokat a dalokat. A Lesz még ráadás éppen az ellenkezőjét jelenti. Akkoriban nem csak nekünk volt nehéz, hanem mindenkinek. Most is az. Még mindig nem jó annyira a helyzet, de az is benne lehetett a pakliban, hogy nem csak a zenekart hagyjuk abba, hanem az egész zenélést. De most már egyáltalán nem akarom abbahagyni, nagyon szeretem. Ez a hivatásom. A legnehezebb az, amikor Attilával egy szál gitáros akusztikusokat játszunk, mert ott nem lehet elbújni semmi mögé, ott tényleg csak egy énekhang, egy gitár, meg esetleg vokál van. Ezek hangilag is ki szoktak készíteni, meg nagyon oda kell figyelni, és hát borzasztó nehéz. Ettől függetlenül nagyon szeretünk elmenni bárhova, és örülök annak, hogy ez így felértékelődött. Rengeteg ilyen buli van, és tök jó koncerteket lehet így hallani. Abszolút van rá igény, és mi szivesen megyünk, mert tök jó.
Honnan jött az ötlet, hogy akusztikusan játszátok a dalokat?
A régi Hunniában játszottunk néhány koncertet a Stereomilkkel, és eleve az egy kicsi hely, ahol nem lehet hangoskodni, meg stb., és felmerült, hogy mi lenne akkor, hogyha egy szál gitárral Junkies-okat játszanánk. És olyan nagy sikere volt, hogy Attilával egymásra néztünk, és “Hű, basszus, kár lenne veszni hagyni”. Azóta ezt elkezdtük csinálni, az emberek is tudomást szereztek róla, és beleépült az életünkbe, hogy havonta, vagy a buliknak x százaléka akusztikus. Nekem ezzel az ég világon semmi problémám nincsen. Nagyon élvezem, és remélem még több ilyen buli lesz. Ezek ilyen kávéházas, ülős koncertek. Ez a helynek sem nagyobb befektetés, meg részünkről sem, mert ugye nem kell technikát vinnünk, meg beülünk egy autóba, berakjuk a gitárt a csomagtartóba, és ott vagyunk.
Még egyszer köszönöm az interjút Szekeres Andrisnak, és – szerintem – a stáb és a rajongók nevében is sok sikert kívánok nekik a “Tour de France”-hoz!
