Eltelt egy újabb év. Ilyenkor az ember talán a kelleténél is többet mélázik el a múlt egy-egy apró momentumán. A KlasszikuShock műsorában azonban a tavalyihoz hasonló intenzitással mutatjuk be Nektek azokat a lemezeket, amelyek hiánya nélkül üresebb és szegényebb lenne az univerzum. Az egyik közösségi oldalon még múlt év végén meghirdettünk köztetek egy szavazást, a végeredményét pedig hétről hétre hallhatjátok majd. A szavazáson részt vett tíz album közül végül kiélezett küzdelemben a Type O Negative 1996-ban, October Rust címmel megjelent nagylemeze nyert.

A zenekar nevét nagyon sokan beazonosítják a frontember, Peter Steele személyiségével. Az tény, hogy 2010. április 14-én a metál színtér egyik óriási egyénisége távozott az élők sorából. Ő volt a Carnivore majd később a Type O Negative 48 éves frontembere, Peter Steele. A hivatalos jelentésekben a halál okánál szívelégtelenséget állapítottak meg, de szerintem senkinek sem mondok újat azzal, hogy Peternek komoly problémái voltak az alkohollal és a drogokkal, emellett ráadásul súlyos depresszív zavarral is kezelték. Az 1962. január 4-én született (tehát szerdai műsorunkhoz igazítva egy nap eltéréssel pont 50 éve) Peter Ratajczyk egy Fallout névre keresztelt brooklyni metal alakulatban kezdett zenélni, majd következett a minden hájjal megkent brutális HC/metal csapat a Carnivore. A banda ugyan csak két nagylemezt jelentetett meg, de a botrányt kavaró szövegvilágukkal sokakat magukra haragítottak. A csapat feloszlása után Peter kereste a helyét a nagyvilágban, de miután az akkori barátnője megcsalta, olyannyira bepipult, hogy röpke négy óra alatt megírt egy teljes nagylemezt. A kő agresszív lemez végül már a saját vércsoportjáról elnevezett Type O Negative első korongja volt. Igazából ezt csak demónak szánták, de megkereste őket a világhírű Roadrunner lemezkiadó. Kértek tőlük egy bemutatkozó demót, ők pedig odaadták az imént említett Slow, Deep And Hard korongot. A kiadó embereinek annyira megtetszett, hogy azonnal meg is jelentették. Több évre rá a frontember már nem örült annyira, hogy ez az anyag napvilágot látott. Későbbi nyilatkozataiban kihangsúlyozta, hogy az igazi debütálásnak az 1993-ban megjelent Bloody Kisses korongot tartja. Mindenesetre  a Slow… lemezt egy ál-koncertkorong követte, az 1992-es The Origin Of The Faces. A sosem nyugvó frontembernek köszönhetően azonban ismét a botrányok miatt kerültek címlapra. Egy német újságnak adott interjúja során azt mondta, hogy lassan már népszerűbbek Németországban, mint Hitler. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy a zenekart szélsőjobbos nácinak titulálták. A kialakult botrány azonban jól sült el. Az emberek felfigyeltek a zenekarra, eljártak a koncertjeikre és vásárolták a lemezeket is. Az énekes is lenyugodott, az addig jellemző ordítozás helyett már a dallamokra törekedett. Így született meg a gótikus hangulatú 1993-as Bloody Kisses korong. Azon a lemezen alakult ki a banda hangzásvilága. Rátaláltak saját stílusukra, amelyre már a közönség is ráharapott, nem véletlen, hogy aranylemez lett (halkan jegyzem meg, egyszer azzal az albummal is találkozhattok majd a KlasszikuShockban). Nem véletlen mondják azt, ha egy művész alkot, akkor idő kell a beteljesüléshez. Ez pedig náluk az 1996-os October Rust lemeznél következett be. Az ott hallható 78 perces muzsika végképp a legnagyobbak közé emelte a zenekart.

Tehát kezdjük a 2012-es évet eme remek gyöngyszemmel, egyben emlékezzünk a rock zene egyik legnagyobb személyiségére. Ezen felül a szerdán 17 órakor kezdődő műsorunkban lesz még egy nagy meglepetésünk, de azt majd egy másik cikkben olvashatjátok!