2017. április 5-én, 61 éves korában, hosszan tartó krónikus betegség után elhunyt a Trans-Siberian Orchestra és a Savatage zenei agya, dalszerzője és producere, Paul O’Neill. A zenész halálát véletlen gyógyszer túladagolás okozta (különböző, receptre felírt gyógyszerek halálos kombinációja miatt hunyt el). A gyógyszereket olyan krónikus betegségekre írták fel neki az orvosok, mint csontkinövés, gerincfúziós műtét komplikációi, szívproblémák, magas vérnyomás. Paul methadont, kodeint, diazepámot és doxilamint szedett, melyek együttes hatása okozta a zenész halálát.
O’Neill 1970-ben került be a zene vérkeringésébe, akkor még gitárosként, később azonban menedzserként és producerként is gyűjtötte a tapasztalatokat. A floridai Savatage zenekarral az 1987-es Hall Of The Mountain King albumon dolgozott először, ahol Jon Oliva mellett producerként és zeneszerzőként munkálkodott, a banda legsikeresebb lemezei is az ő csatlakozása után születtek meg. Az 1989-es Gutter Ballet musicalesebb megközelítése már javarészt az ő hatását tükrözte, akárcsak az 1991-es Streets konceptalbum sztorija, amelyet gyakorlatilag ő talált ki egyszemélyben. 1993-ban a Savatage mellett Jon Olivával, Al Pitrellivel és Robert Kinkellel megalapította a Trans-Siberian Orchestrát, mintegy továbbgondolva a Savatage epikus-monumentális vonalát. A TSO az elmúlt húsz év egyik legsikeresebb rockprodukciójává és koncertattrakciójává fejlődött Észak-Amerikában, az évek során több mint 10 millió lemezt és legalább ugyanennyi koncertjegyet adtak el. Az eddigi legsikeresebb évük a tavalyi volt, amikor a téli turnén nem kevesebb, mint 927000 nézte meg őket.
A Trans-Siberian Orchestra most először szólalt meg a zenekarvezető, Paul O’ Neill halála óta, közleményükben pedig kijelentették, hogy Paul nélkül is folytatják, ősszel újabb turnéra indulnak.
„Míg a teljes TSO-család összetört barátunk, vezetőnk, Paul tragikus elvesztése miatt, elkötelezettek vagyunk, hogy folytassuk a rockszínházi projektet, aminek életét szentelte. Paul mindig arról beszélt, hogy számára a TSO egy ötlet és egy eszmény, mely azután is sokáig folytatódhat, ha ő elhagyja a fedélzetet – ahogy ő a színpadot hívta. Reméljük, hogy úgy tudjuk folytatni, hogy időtlen, több nemzetet érintő hagyományokat tudunk teremteni, mint például Paul bálványa, Charles Dickens.”
