Amikor valaki azt mondja, hogy A FAL, vagy THE WALL egyből a gondolatai a Pink Floyd felé irányulnak. Bár mindenki azt hiszi, hogy A FAL az Pink Floyd, az igazából Roger Waters története. 2013-ban volt szerencsém megnézni Budapesten a koncertet. Életem egyik meghatrozó koncertje és pillanata, sok könny csordult ki a szemeimből, lélegzetem sokszor csak küzdött a túlélésért. Egyszerűen leírhatatlan ami ott történt, ami velem történt. Körülbelül egy hete futott a szemem elé, a Roger Waters The Wall 2015 mozifilm világpremier plakátja.

 Gondolkodás nélkül irány a moziba, pénztár, jegy megvásárolva. Jobban megfigyelem a jegyem és nézem ROGER WALTERS??? Gondoltam késő délután van, kissé fáradt vagyok és nem látok jól. A baj az volt, hogy igenis jól láttam. Kicsit elgurult a pirulám, nem tudtam felfogni, hogy hogyan lehet elírni a nevét egy ilyen legendának. Na de szerencsére a Roger Waters filmet láttam, nem pedig a Walterst. Be kell valljam, hogy az új filmet is ugyanolyan izgatottan vártam, mint ezelőtt két évvel a koncertet. Nem igazán tudtam, hogy milyen szemszögből figyeljem: fotós, filmkritikus, talán rajongó? Inkább elengedtem magam és hagytam, hogy elraboljon a film története, zenéje, látványa, hangulata.

Maga a The Wall az egy antihős ( neve Pink ) története. Pinknek az élete van bemutatva, a társadalom mindig elnyomta, folyamatosan szorongott, ráadásul nagyon félt. Ez a Pink alak tulajdonképpen Roger Waters álarca. Nagyon drámaian élte át édesapja halálát, aki a második világháborúban halt meg Anziónál ( Olaszország). A hősünk egy falat épít maga, a lelke köré, amely távol tartja a külvilágtól, a háborútól, életében minden rossz dolog „egy újabb tégla a falban”. Egy adott pillanatban Pink megfontoltan gondolja át, hogy hogyan tömje be a fal üres részeit, így megáll az építkezéssel. Rocksztár lesz, megházasodik, rocksztár életet él, ami miatt a felesége megcsalja. Ezek után elhatározta, hogy befejezi a fal építését, ami sikerült is. Pink a fal mögött megőrült, nem tudja mit tegyen, drogfüggő lesz. Hogy koncertképes legyen adnak neki kábítószert, ami által azt hiszi, hogy egy fasiszta diktátor, a koncert pedig egy neonáci nagygyűlés. Lelkiismeret furdalása van, ezért saját magát bíróság elé állítja, ahol arra ítélik, hogy rombolja le a falat. Körülbelül ez lenne az 1979. november 30-án megjelent Pink Floyd album alap története, amiből animációs filmet készítettek 1982-ben Alan Parker rendezésében.

Nos a 2015-ös Roger Waters The Wall film az a The Wall turné koncertre épül. Ha belegondolok ez a film első sorban azért készült el, hogy rögzítve legyen egy világhírű rockopera látványos koncertje. Aki volt a koncerten, az tudja, hogy nagyon látványos, folyamatosan építik a falat, vetítik rá a ’82-es animációs film részleteiből, gyönyörű audiovizuális effekteket adnak elő. Másodsorban szerintem az is egy cél volt, hogy betekintést lássunk A FAL mögé, amit a koncerten építenek. Választ kapunk arra, hogy a téglák hogyan kerülnek a helyükre, igazából látjuk hogyan épül fel a fal a koncerteken. A koncertfelvétel közben megszakítások történnek, Roger Waters útját tekinthetjük meg, ahogy először keresi fel édesapja sírhelyét Olaszországban. Ezek a képek súlyosan növelik a sztorinak a hangulatát. A látványos puszták, alagutak, a körkörös kameraforgás az üres házban, ezek mind-mind hozzájárulnak a hangulat irányításához. A filmnek a kerete pedig hátborzongató (jó értelemben) . Az indításnál Roger Waters egy temető közepén áll, a kezébe veszi a trombitáját és elkezdi dúdolni az In The Flesh? Című dalt, ugyanitt fejeződik be a film utolsó 2 perce is.

Végeredményként szerintem ez a film főleg azoknak szól, akik nem tudták, hogyan értelmezzék a The Wall lemezt és főként az animációs filmet. Én kívülről fújom az album összes számát, nem kevésszer megnéztem a ’82-ben készült animációs filmet, ott voltam 2013-ban az élő koncerten, de azt mondom, hogy érdemes megnézni ezt a filmet is. Nem fogtok csalódni, főleg hogy most már állítólag a jegyeken is helyesen van írva a szerző neve. Egyet tudok mondani: IRÁNY A MOZI, KÖTELEZŐ MINDENKINEK!

BALÁZS ORSOLYA

2015.09.30.